Miközben a könyvpiac évről évre zsugorodik, a hazai gyermek- és ifjúságikönyv-kiadás az elmúlt évtizedben példátlan fellendülésen ment keresztül: nőtt a könyvforgalom, az összpéldányszám és a kiadott címek száma (a 2011-es forgalmi növekedés például 13-14 százalék). Nem tudni, ebből mennyi a tartalmában és küllemében igényes kortárs mű, de a növekedés e téren is szembeöltő. A 2000-es évektől "felnőtté vált" a gyerekirodalom, ahogy Kovács Eszter, a Pagony kiadó főszerkesztője nemrég frappánsan megfogalmazta: "sokan művelik, sokan írják, sokan rajzolják, sokan írnak róla, sokan szervezik, sokan veszik komolyan, sokan csinálják jól". A kiadók egyre több fórumon igyekeznek megismertetni a pedagógusokkal a kortársakat. Egyesülnek, díjakat hoznak létre, sikerlistákat gyártanak, olvasóklubokat működtetnek. Országszerte számos könyvtárban elérhető a tizenegyedik évfolyamába lépett Csodaceruza folyóirat, amely idéntől nemcsak a szakemberekhez, hanem váltott számokkal a gyerekekhez is szeretne szólni. Ezzel együtt a kortárs gyermekirodalom nehezen talál utat az óvodákba, iskolákba.
Szép állat a krokodil
"A hiszti sós-zsák lehet, / Százötven kiló, / Lábamra csimpaszkodik, / Mint óriási ló." Hatéves kislány szavalja nagy átéléssel Lackfi János Dorottya legyőzi a hisztit című versét a kisvárdai Móricz Utcai Óvodában - látszik, hogy van személyes tapasztalata. Idén áprilisban harmadik alkalommal rendezték meg a kortárs szavalóverseny városi döntőjét, ahová a gyerekek többek közt Tóth Krisztina, Kiss Ottó, Kovács András Ferenc műveivel érkeznek. Az óvónők gyakran a Friss tinta!, vagy az Aranysityak antológiából választanak. Kezdetben voltak fenntartások, hogy minek szavaljon egy kislány olyat, hogy "Szerelmes vagyok Lacikába, / Már harmadnapja nem eszem", de ma már a szülők és a pedagógusok is várják, szeretik a kortárs műveket, meséli Czomba Magdolna, a szavalóverseny ötletgazdája, a helyi Bessenyei György Gimnázium tanára, aki saját irodalomóráin is szívesen vesz elő kortársakat.
Kisvárda a szabályt erősítő kivétel: az ovisok elvétve hallanak mai verseket. A pedagógusok többsége ragaszkodik a megszeretett, "bevált" költőkhöz, 20-30 éves tematikákból dolgozik, és rosszul viszonyul a kortárs irodalomhoz, mondván, rímtelen, érthetetlen, a témája nem gyereknek való. A sztereotípiák gyakran az ismeret hiányából fakadnak. Bujdosóné dr. Papp Andrea, a Debreceni Egyetem hajdúböszörményi gyermeknevelési karának oktatója szerint a kortárs vers a pedagógusoknak és a gyerekeknek is frissítő élmény lehet: ehhez alapos szövegismeretre és sok műelemzésre van szükség, hogy a pedagógus hitelesen, élményszerűen, "fejből, szembe" tudja tolmácsolni a műveket. Ugyanakkor a kortárs művek közül nem mindegyik felel meg a komplex esztétikai, fejlődés-lélektani és pedagógiai szempontoknak, ezért szükség van a kritikai hozzáállásra. A hajdúböszörményi karon a klasszikusok mellett többek közt Kovács András Ferenc, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Nagy Bandó András versei is szerepelnek a memoriterek listáján, az ajánlott mesék közt pedig Berg Judit, Máté Angi, Döbrentey Ildikó és Lázár Ervin.
Tévesen gondoljuk, hogy a gyerekek nem szeretik és nem értik a "lila, modern" irodalmat. Gombos Péter gyermekirodalom-kutató, a Magyar Olvasástársaság alelnöke egy kutatásra hivatkozik, amelyben 16 nagycsoportos óvodáscsoportban olvastak fel Lázár Ervin-meséket, majd egyesével vizsgálták a gyerekek szövegértését. A kutatókat is meglepte, hogy a gyerekek több mint 80 százaléka első hallás után is tökéletesen értette a felnőttek által nehéznek vélt szövegeket, a tetszési index pedig 100 százalékos volt.
"Napjaink megváltozott gyermekképe indokolja a tematikai nyitást, de a pedagógus- és a szülőtársadalom olykor joggal ágál a tabudöntés, a felnőtt-gyerek hierarchia felborulása, a művek szókimondása ellen", érvel Bujdosóné. Sok olyan mű létezik, amely egyénre szabottan, a szülő ölében, az ő szájából élvezetes, de egy csoportszoba forgatagába, értékrendjébe nehezen illeszthető. Másfelől, ha a pedagógus érzi a vers humorát, és a személyiségéhez illik, akár még az oviban is elhangozhat Varró Badar állathatározója: "Szép állat a krokodil / Minden este bekakil."
Mára a család mint olvasásszocializációs közeg egyértelműen háttérbe szorult (2005-ös adat szerint a felnőtt lakosság 60 százaléka évente egyetlen könyvet sem olvasott!), az olvasóvá nevelés legfontosabb színtere az iskola lett. Az olvasás megszerettetése, élményszerűvé tétele érdekében nagy szükség volna a kötelező és ajánlott olvasmánylisták frissítésére. A kortárs irodalmi művek előnye, hogy a témák és a nyelv közelebb állhatnak a gyerekekhez, és megjelenik bennük a humor, ami mára csaknem kiveszett az oktatásból. A gyerekeknek nagy élményt jelent az is, ha egy mű feldolgozásának részeként megismerkedhetnek az íróval ("Te, ez még él?"). Több kortárs szerzőnk közismerten szívesen fogadja el iskolák, könyvtárak meghívását, ahol valósággal szétszedik őket a diákok.
Ma már sok pedagógus vallja, hogy a Kincskereső kisködmön nem való a harmadik-negyedikeseknek. Ezért gyakran helyettesítik A két Lottival vagy a Lassie-vel. Oszoli Márta, a Pécsi Tudományegyetem 1. Számú Gyakorló Általános Iskolájának tanára ennél tovább ment: negyedikeseivel idén Nyulász Péter frissen megjelent meseregényét, a Helkát olvassák. A tanítónő az élményszerű oktatás jegyében évek óta belefésüli a tananyagba a kortárs gyermekirodalmat. Verseket tapétáz ki az iskolafalra, amit a gyerekek minden noszogatás nélkül elolvasnak és megbeszélnek a szünetben, Lackfi Kövér Lajosához edzéstervet írat, Berg Judit Ruminijéhez - ami harmadikban volt a házi olvasmány - a hajóépítéstől a kalózdalok költésén át a térképes kincskeresésig sokféle feladatot kitalál. Meggyőződése, hogy értelmetlen ezt a korosztályt nyári olvasónapló írására kényszeríteni: a Helkát az év folyamán közösen dolgozzák fel sok játékkal, interaktív formában, nemcsak olvasás-, de környezetismeret- vagy akár matematikaórán is - a módszertant hamarosan nyomtatásban is kiadják.
Alkonyattól Abigélig
Az alsós tanítók az utóbbi években érezhetően nyitottabbak a kortárs irodalomra, felsőben azonban lassabb a változás, vélekedik Gombos Péter. Sok helyen masszívan tartja magát az obligát "hetes": Egri csillagok, A Pál utcai fiúk, A kőszívű ember fiai, Szent Péter esernyője, Az arany ember, Légy jó mindhalálig, Ábel a rengetegben. Ezek közt van néhány, a gyerekek által kedvelt regény, de még több olyan, amelynek nyelve túlzottan archaikus és a témájával nehéz azonosulni. A legfiatalabb mű is nyolcvanéves (!) - mintha azóta nem írtak volna 10-14 éveseknek érdekes és nyelvi, esztétikai szempontból is értékes regényt. Nem csoda, ha egy friss kutatás szerint a középiskolások csaknem fele gondolja, hogy az irodalmi szöveg jellemzője, hogy "régi" és "nehezen érthető", az viszont fel sem merül, hogy "szórakoztató" is lehet. Végül mindenki frusztrált: a diákoknak leküzdhetetlen akadályt jelentenek a kötelezők, a tanárok pedig elégedetlenek a művek elolvasásával, feldolgozásával.
Nem szükségszerű, hogy így legyen. Gombos szerint a mai kamaszok is szívesen olvasnának, csak alkalom és jó művek kellenek hozzá. Bátrabban lehetne használni a fiatalokat érdeklő "problémafelvető", Lovász Andrea szavaival "szociotartalmú" könyveket. Másrészt alapvető, hogy legyen egy közös téma, ezért a tanároknak és szülőknek nyitniuk kellene a gyerekek által választott olvasmányok felé. Ezek néha nem is olyan rémesek, mint gondolnánk: a lányok által falt Alkonyat például Gombos szerint olyan romantikus regény, amely pár évvel ezelőtt simán csíkos könyvként jelent volna meg, ráadásul Rakovszky Zsuzsa fordította. "Ha én elolvasom Stephenie Meyert, és beszélgetek róla a gyerekekkel, akkor már csak egy lépés, hogy elolvassák az Abigélt, amit én ajánlok."
Össztantárgyi feladat
"Ha nem akarjuk végleg elveszíteni a kapcsolatot a diákokkal, akkor nem zárkózhatunk be az irodalom elefántcsonttornyába", mondja Szűcs Hajnalka, a Bolyai János Fővárosi Gyakorló Műszaki Szakközépiskola tanára. Ebbe a középiskolába körülbelül 430 elektronikát és informatikát tanuló fiú és alig néhány lány jár (tudjuk, hogy a fiúk ebben az életkorban is kevesebbet olvasnak!). A tanárnő szerint meg kell és meg is lehet találni a hozzájuk vezető utat. Náluk a klasszikus versek mellé gyakran kerülnek kortárs parafrázisok, Móricz mellé Tar Sándor. Nyaranta kilencedik évfolyamon a Piszkos Fredet, tizenegyedikben Vámos Apák könyvét olvassa az osztály, de ott a listán Niccolò Ammaniti (Én nem félek), Émile Ajar (Előttem az élet), Henri Charriére (Pillangó) és Máraitól a Zendülők. Öt ajánlott regényből hármat kell a szünetben elolvasni, de sokan többet is választanak. Ugyanakkor nem kötelező ától cettig önállóan átverekedniük magukat Az ember tragédiáján és a Bánk bánon.
Egyre többen sürgetnek egyfajta paradigmaváltást az olvasással kapcsolatban. Ennek apró jele, hogy a tanárok ma már szívesebben beszélnek közös, mint kötelező olvasmányokról. Péterfi Rita olvasásszociológus hangsúlyozza, az olvasóvá nevelés össztantárgyi feladat: aki nem tud megfelelő szinten olvasni, annak minden tárggyal és általában a tudáselsajátítással, információszerzéssel is gondjai lesznek, legyen szó papír- vagy digitális alapú szövegről. Egy közelmúltbeli kutatás részeként 50 budapesti középiskola tanárait kérdezték, milyen módszereik vannak az olvasás, illetve a könyv- és könyvtárhasználat megszerettetésére. A tanárok kétharmadának voltak ötletes, bevált módszerei - beleértve azt a tornatanárt is, aki a felmentett gyerekeket egy sport témájú feladatlappal könyvtárba küldi -, ugyanakkor még mindig túl sokan gondolják, hogy mindez kizárólag az irodalomórák feladata.
BetűfalóA kortárs művek iskolai beépülésének egyik gyakorlati akadálya, hogy kevés a kész módszertani anyag. Ezen igyekszik segíteni egy olvasóvá nevelő program, a Betűfaló, amelyet a Meseutca.hu gyermekirodalmi portál indított el a Magyar Olvasástársaság bevonásával. A programban hat kortárs kötethez (3 próza, 3 vers) készült komplex tanítási segédlet második és harmadik osztályosok számára. Both Gabi, a Meseutca főszerkesztője szerint nem volt könnyű a választás, hiszen a látszat ellenére nincs olyan sok kortárs mű, amely a szöveget és a képi világot tekintve is megfelelt a szigorú szempontrendszernek és az érintett korosztály igényeinek, tudásszintjének. Végül a választott könyvek (Berg Judit, Finy Petra, Nádori Lídia; Kiss Ottó, Lackfi János, Tóth Krisztina) a hazai gyermekkönyv-illusztráció javából is keresztmetszetet adnak. Jelenleg négy eltérő helyzetű budapesti iskolában tesztelik a MASZRE által támogatott programot; a Radnóti-gyakorlóiskola, a Gárdonyi Géza Általános Iskola, a hátrányos helyzetűekkel foglalkozó csepeli Burattino és a Montessori-szemléletű Batthyány visszajelzései egyértelműen jók. |
