Legutóbb nyolc éve néztünk szét a hazai használtkönyv-piacon (lásd: A bagoly röpte, Magyar Narancs, 2004. december 16.), és már akkor jól látszott, hogy hagyományos módszerekkel nem lehet sikert aratni. A használtkönyv-kereskedések java bizományivá alakult át, ahol nemcsak nyomdai termékeket, hanem mindenféle régiséget (vagy éppen könyvújdonságot) meg lehetett találni. Az ezredforduló környéke amúgy is vízválasztónak tekinthető: az antikváriumok vagy a műkereskedelem, vagy a bolhapiac felé fordultak. Egyértelművé vált, hogy a hazai használt könyveknek az 1980-as évek elejétől a kilencvenes évek közepéig tartó, könnyen megszerezhető kincsekben gazdag korszaka véget ért (lásd Régi csibészek című keretes írásunkat!), ugyanakkor az internetes könyvkereskedés még gyerekcipőben járt.
Műkincsvadászok
A helyzet azóta annyiban változott, hogy a piacon ma már vitathatatlanul az online könyvkereskedéseknek áll a zászló. Aki továbbra is a régi szellemben vezeti boltját, a szakadék szélén táncol.
"Fogalmam sincs, hogy egy csupán használt könyvekkel foglalkozó boltnak milyen túlélési stratégiái lehetnek - mondja Bálinger Béla, a Központi Antikvárium vezetője. - A miénk eleve nagy üzlet sok alkalmazottal, és bár foglalkozunk használt könyvvel, ha csak ez lenne a bolt profilja, rég tönkrementünk volna." A Központi Antikvárium 100 millió forint feletti éves forgalma elsősorban a valóban fajsúlyos - árverésekre is vihető - tételeknek és az antikvár könyveladásoknak köszönhető, ami inkább műtárgy-kereskedelem, mint könyvterjesztés. "Van egy speciális vevőkör, amelyik szívesen áldoz erre, elsősorban az ő igényeiket próbáljuk kielégíteni. Ami a beszerzést illeti, azt hiszem, a bolt neve, múltja (1885-ben alapították) és ebből következően a híre olyan, hogy nyolcvan százalékban nem véletlenül találnak meg minket" - mondja Bálinger, de hangsúlyozza, hogy még ez is kevés ahhoz, hogy - mint legutóbb - 30 millió forintos összkikiáltási árral aukciót rendezzenek. "Utánamegyünk bizonyos dolgoknak, vásárolunk külföldről is, mivel a magyar vonatkozású antikvár anyagokra - a szűk vevőkör ellenére - mégiscsak nálunk van a legnagyobb érdeklődés. Persze néha szerencsénk is van. Hoztak már be vizsolyi bibliát az utcáról, de nem ez a jellemző. Az már inkább, hogy amikor eladtuk, 4-5 néni is bejött a reprint kiadással: ha az eredetiért adtak 20 milliót, talán ez is megér egy-két milliócskát."
Bálinger szerint a boltba érkezők jelentős része még ma sincs tisztában az antikvár és a használt könyvek közötti különbséggel. Az előbbi valami okból kifolyólag különlegesség, az utóbbi viszont csak "egyszerű" könyv, még az is mindegy, milyen évjáratú, bár sokan azt hiszik, hogy minden régiség egyúttal antikvár is. "Mondjuk a Karinthy első kiadás a minimum, míg egy Petelei István-novelláskötet annak ellenére használt könyv, hogy a 19. században adták ki" - próbálja árnyalni a különbséget Bálinger, ugyanis az antikvár és a használt könyv közötti átjárásnak végeredményben nincs pontos definíciója, az antikvárius ízlése a döntő.
"Tény, hogy sok minden megváltozott, de nem tartunk még ott, hogy ne lenne érdemes megfelelő háttérrel antikváriumot nyitni - véli Fischer Tamás, a tavasszal megnyílt Libri Antikvárium ügyvezetője. - Nyilván érzékelhető a válság a könyvek iránti érdeklődésben is, de a csökkenés helyett én inkább az átrétegződés szót használnám. Amikor 5-6 évvel ezelőtt növekedésnek indult a használtkönyv-piac, nyilvánvalóan az internetnek volt elsősorban köszönhető, hiszen az online böngészés rendkívüli módon megkönnyítette és megkönnyíti a különböző könyvek beszerzését. Ennek ellenére ma is van egy jelentős réteg, amelyik a boltok hangulatát kedveli, a felfedezés öröme hajtja." Fischer úgy véli, hogy egy olyan nagyszabású könyves cégnek, mint a Libri, a használt könyv sem hiányozhat a kínálatából, szerinte ez szélesítheti a palettát: "A már meglévő és bejáratott online felületünkre saját kínálatunkat töltjük fel, ami mögött a saját embereink dolgoznak. Ezzel egyszerre van jelen a professzionális online platform és a klasszikus antikvárium."
És jött a handlé
A Libri ügyvezetőjétől igencsak eltérő véleményen van az egyedül boldogulni próbáló Múzeum Antikvárium társtulajdonosa, Antal Károly. "Az elmúlt tíz évben teljesen megváltoztak a vásárlói szokások, a válság is sokkal hamarabb és erőteljesebben hatott a könyvpiacra, ráadásul a most felnövő nemzedéket egyáltalán nem hozza lázba a könyv, a régi könyv főleg nem." Antal szerint a szakmában "sokan kapkodják a levegőt a végső elmerülés előtt", és úgy véli, hogy az lenne az ideális, ha a boltok specializálódnának: tankönyvre, filozófiára, bármire.
De kérdéses, hogy az efféle, Berlinben vagy Londonban evidens szakboltokat mennyire értékelné a hazai közönség. A régen nagy sikerű Bartók Béla úti műszaki antikváriumnak például nyoma sem maradt, a Múzeum körúti zenei antikváriumnak viszont nem kellett lehúznia a rolót. Ki tudja, mennyire lenne életképes például egy gasztronómiai, vadászati vagy mondjuk színházi könyvekkel foglalkozó kereskedés, bár a mostani helyzetet látva a hazai használtkönyv-piacnak tényleg jót tenne a differenciálódás.
"Ma is vannak divatos témák, a vadászat, a képregények, de említhetném a régi plakátokat is, melyekből elég sokat el tudunk adni" - mondja Antal Károly, de gyorsan hozzáteszi, hogy a legbiztosabb bevételt a friss könyvekkel tudják produkálni. "Sajnos a klasszikus antikvária iránt csökken az érdeklődés, egyre nehezebben találni gyűjtőt, vevőt. Ellenben a könyvesbolti standard szortiment egész jól pörög, ami persze egyáltalán nem örvendetes. Nagyon jó könyvek jelennek meg mostanában, de túl drágák. Nálunk szinte fél áron megkaphatók."
És mi a helyzet az eladókkal? Mennyiért és főleg mit lehet ma még eladni? Egy (maximum kétéves) új kiadványért az antikvárium általában a bolti ár harmadát, negyedét fizeti ki, természetesen csak a makulátlan példányokért. Az antikváriusnak persze észnél kell lennie, hiszen a kiadók, nagy könyvesházak is folyamatos akciókkal bombázzák a kedves olvasót, és akkor még nem is beszéltünk a direkt erre szakosodott turkálókról, ahol nem ritka a 70-90 százalékos kedvezmény.
"Két-három ezer kötetes hagyatékokkal keresnek meg, ami sokszor lomtalanítás is - mondja Fischer Tamás. - Ilyenkor általában egységárban állapodunk meg, bár ez is csak akkor jellemző, ha a több ezer könyv között találunk olyat, amivel valóban érdemes foglalkozni." És hogy mi lesz a többivel? Megy a boltok előtti kosarakba fillérekért kiszórva, máskor egyenesen a szemétbe.
"Tíz betérő közül nyolcan eladni szeretnének - jellemzi a helyzetet Antal Károly -, de nagyon ritka esetben fordul elő, hogy érdekes könyvet hoznának. Borzasztó látni, hogy nyugdíjasok cipelnek ide értéktelen hetvenes-nyolcvanas évekbeli köteteket avval, hogy gyógyszert akarnak venni, a villanyszámlát akarják kifizetni. El kell küldenem őket, mert semmit nem lehet kezdeni azokkal a könyvekkel. Kevés hely van, a polcokra nem rakhatok fel 100 forintos tételeket, mert az 1000 forintosok elől foglalják a helyet. És 1000 forintos könyvből is több van a kelleténél."
Mindez persze annak is köszönhető, hogy az utóbbi időkben teljesen megváltozott a közvélekedés az értékesről és az értéktelenről. Épp azok a könyvek váltak értéktelenné, amiket a mai nyugdíjas korosztály annak idején nagy becsben tartott. "Úgy emlékszem, hogy gyerekkoromban nem volt olyan nap, hogy apám ne könyvvel jött volna haza. Évtizedek alatt szép könyvtárat rakott össze, de amikor meghalt, nem tudtam mit kezdeni vele - meséli Antal Károly. - Itt maradt 2500 könyv. Hazavittem belőle százat, a húgomra rátukmáltam ötvenet, idehoztam a boltba még százat, a többit meg odaadtam egy handlénak, hogy vigye el darabáron. A szívem összeszorult, de nem tudtam mást tenni."
Rákeres, megtalálja
Lehet gazdasági vagy értékválsággal, akár nemzedékváltással is magyarázni a hagyományos antikváriumok forgalmának csökkenését, a legfontosabb változás mégis az internet megjelenése volt a használtkönyv-piacon. Ha nem számítjuk a Vaterát és a hozzá hasonló aukciós site-okat, ahol bárki (akár antikváriumok is) bármennyiért kínálhat könyvet, a két legnagyobb kereskedő portál, az Antikvarium.hu és a Bookline oldalain szinte a teljes kínálatot megtalálhatjuk. Igaz, üzleti modelljük eltérő.
Az Antikvarium.hu a szegedi Körút Antikváriumból nőtte ki magát. Tulajdonosa, a most 38 éves Chovanecz Balázs húsz éve foglalkozik használt könyvvel, és a kilencvenes évek közepén kezdett el azon gondolkodni, hogyan tudná bővíteni a vevőkörét. "Az volt a vágyam, hogy olyan antikváriumot csináljak, ahol minden könyvet el lehet adni. Tudtam persze, hogy a hagyományos keretek között ez lehetetlen, de akkoriban kezdett elterjedni az internet, ami megfelelő eszköznek bizonyult a továbblépéshez. Tudtam, hogy a segítségével egy kis vidéki boltból is el lehet látni az egész országot könyvvel."
Chovanecz épp tíz évvel ezelőtt látta elérkezettnek az időt, hogy belevágjon. Létrehozta az Antikvarium.hu portált, s az igényeknek megfelelően igyekezett megteremteni a kínálatot. A szegedi könyves az első pillanattól kezdve nagyban kezdett játszani: 45 ezer kötettel indított. "A dolog úgy kezdődött a 2000-es évek elején, hogy felvettem öt alkalmazottat, hogy az általam meghatározott kritériumok szerint rögzítsék a különféle címeket, és indítsák be a rendszert. Az első két évben a szegedi bolt bevételéből finanszíroztam az egészet. Veszélyes, de egyúttal kalandos időszak volt ez, voltaképpen a saját bőrömet vittem a vásárra, mivel tőkém nem volt, és hitelt sem vettem fel" - emlékszik vissza Chovanecz. Az Antikvarium.hu éves forgalma több százmillió forint, jelenleg 415 ezer kötet közül lehet válogatni. Az adatrögzítést és az egyéb tennivalókat hetven állandó és vagy harminc külsős alkalmazott végzi, de ami meglepőbb: a cégnél a válság ellenére is folyamatos a növekedés. Ráadásul sikerült létrehozniuk egy olyan adatbázist, amely nemcsak a vásárlóknak, de akár a kutatóknak is hasznára válhat.
"Egy hónapban minimum harminc-, de akár ötvenezer kötet címét rögzítjük, úgy vélem, ebben rejlik az erőnk" - mondja Chovanecz, forrásait azonban titokban tartja. "Nyilvánvalóan rengeteg partnerünk van, így ha nincs meg a keresett könyv négy raktárunk valamelyikében, tőlük próbáljuk beszerezni, emellett a 'könyvet könyvért' akciónkat beszerzések miatt hoztuk létre. Itt arról van szó, hogy a keresett könyveket meghatározott értékben becseréljük. A konstrukció jól működik, hiszen akik felkeresik az oldalunkat, nyilván vásárolni szeretnének, és hálásak azért, hogy könyvvel is fizethetnek."
Kevesen tudják, de a ma már Shopline néven működő - és mindenféle termék online forgalmazásával foglalkozó - Bookline internetes könyváruház is a használt könyvek piacáról indult. A céget tíz évvel ezelőtt a Központi Antikvárium akkori vezetője, Márffy György alapította, és az első időkben csak a bolt készletében lehetett keresni. Később egyre több antikváriummal kötöttek közvetítői szerződést, és bár igaz, hogy miután Márffy eladta a céget, a Bookline inkább az új könyvek piacán vált ismertté, a használt könyves részleg is fejlődött. "Jelenleg harminckilenc partnerünk van - mondja Sándor Zsuzsa, a Shopline antikvár részlegének vezetője. - Közülük nem mindegyik hagyományos könyvkereskedés, vannak olyanok is, akik csak raktárból dolgoznak, mert nem éri meg nekik egy boltot is vinni." Ez persze nem azt jelenti, hogy boldog-boldogtalan a cégen keresztül tudná eladni feleslegessé vált könyveit. "Nyilván megnézzük a készletet, de valamennyi partnerünknek legalább 3-500 új címet is fel kell vinnie havonta. Mindez a legtöbb boltnak természetesen nem okoz gondot, gyakran havi 3-4000 új címet töltenek fel" - mondja Sándor Zsuzsa, hozzátéve, hogy a honlap látogatóit folyamatosan tájékoztatják az "újdonságokról". "Rengeteg könyvünk van, de a vásárlók között is vannak különbségek. Akik címre, szerzőre keresnek, megtalálják, megveszik, vagy ha éppen nem kapható,előjegyzésbe vehetik az adott könyvet,de az áruházba böngészési céllal érkezőknek a friss antikvár kínálatunk listája és a kategóriaértesítő megfelelő kiindulási alap lehet." Mindezt persze lehet fokozni, a Bookline-nak és az Antikvarium.hu-nak is van tematikus hírlevél-szolgáltatása, amely a feliratkozottakat folyamatosan tájékoztatja az újdonságokról. Az Antikvarium.hu-val ellentétben a Bookline csak a közvetítő szerepét vállalja: a könyvek beárazása, az információk feltöltése a partner feladata.
Nélkülözhetetlen
"Itt született meg tíz évvel ezelőtt a Bookline, ma is ott van a készletünk a kínálatukban, de annak már semmi értelmét nem látjuk, hogy a kis értékű könyveknél belemenjünk valamiféle árversenybe - mondja Bálinger Béla a Központi Antikváriumban. - A Bookline ma már rengeteg antikváriummal áll kapcsolatban, és mi nem fogunk abba energiát fektetni, hogy ha a nálunk 1000 forintért kapható könyv máshol 900-ért elvihető, akkor mi is lejjebb menjünk az árban. A kis antikváriumokkal szemben persze mi előnyben vagyunk, nálunk szinte egyáltalán nem számít, hogy mi van a polcokon, illetve a Bookline kínálatában. A kicsikkel ellentétben nálunk a használt könyv csak egy töredéke, maximum harminc százaléka az árbevételnek."
Lethenyei Teréz, a Városfal Antikvárium munkatársa szerint hasznos a Bookline-nal szerződni, hiszen hiába van egy boltnak saját internetes oldala, ha senki nem találja meg. De ez önmagában még nem a túlélés garanciája, sőt olykor kifejezetten rontja az üzletet. "A komolyabb könyveinket nem hirdetjük meg a Bookline-on. Ezeket jobb, ha látja az ember, mert hiába írjuk le a legprecízebben, hogy milyen állapotban van, egy ilyen leírás mindenkinek mást jelent. Másrészt azt sem szeretnénk, ha szállítás közben megsérülne a könyv, mert sajnos volt már arra példa, hogy nem olyan állapotban hozták vissza a könyvet, amilyenben mi elküldtük. De kétségtelen, hogy az ilyen értékekből van kevesebb, tehát könyveink java megtalálható a Bookline-on. A dolog szinte nélkülözhetetlen, ami persze nem azt jelenti, hogy maradéktalanul elégedettek volnánk. Sajnos a felületen megjelentek olyanok is, akik rontják a szakma hírnevét. Vannak, akik egy garázsból intézik a dolgokat, és mindent fellöknek olcsón, amivel mi - mivel rezsit, alkalmazottat fizetünk - nem tudunk versenyezni."
Régi csibészek"Volt egy pasas, aki feladott egy hirdetést avval a szöveggel, hogy Német nyelvű régi könyvet veszek. Gót betűset is. Utána megállás nélkül csöngött a telefon, mivel az akkori antikváriumok gót betűs könyvet egyáltalán nem vettek be, ennek a pasasnak viszont megvoltak a megfelelő osztrák és (nyugat)német kapcsolatai, hogy schillingért, márkáért értékesíteni tudja a szó szerint fillérekért vásárolt könyveket. De mivel mázsaszám érkeztek hozzá a gót betűs anyagok, amik között volt egy csomó vacak is, kénytelen volt németül tudó lektorokat és egyetemistákat is alkalmazni, akiknek az volt a dolguk, hogy kiválogassák az értékes darabokat. És már evvel a munkával is több pénzt lehetett keresni, mint amennyi az akkori átlagbér volt" - emlékezik vissza a nyolcvanas évek elejének aranykorára egy akkori nagy könyvkiadó munkatársa, aki szerint a puha szocializmus éveiben az antikváriumok világára igen jellemző volt az efféle nepperkedés is. Ám, ahogy mondja, az ott dolgozók olyan szakmai tudással és tapasztalattal rendelkeztek, hogy mellettük labdába sem rúghattak azok, akik semmi mást nem akartak, csak üzletet. És mivel azokban az időkben a maszek antikváriumok száma elenyésző volt, boldog-boldogtalan az azonos árakkal dolgozó állami felvásárlókhoz vitte a régi könyveket, így az ügyes üzletvezetők és bolti alkalmazottak az "elővételi jog" következtében jelentős haszonra tehettek szert. A daliás idők, amikor mindent meg lehetett venni és mindent el lehetett adni, a rendszerváltás után véget értek, de a világútlevélnek köszönhetően ekkor kezdtek beözönleni az országba az értékesebbnél értékesebb magyar nyelvű és magyar vonatkozású anyagok a kódexektől kezdve kéziratokon át a térképekig. "A magyar könyvállomány meghatározó része Trianon után a határon túlra került. És mivel a felvidéki nemesi könyvtárak vagy az erdélyi polgári könyvtárak sokkal jelentősebbek voltak, mint, mondjuk, az alföldi mezővárosokéi, egyszerűen az történt, hogy miközben az ország kétharmadát csatolták el, az értékes könyvállománynak sokkal nagyobb részét. A kilencvenes évek elejétől ezek a könyvek, kéziratok, nyomatok egyre nagyobb számban kerültek vissza, ami igen szép hasznot hozott az evvel foglalkozó könyveseknek" - mondja Bálinger Béla, de gyorsan hozzá is teszi, hogy elég hamar, már a kilencvenes évek végére kiapadtak ezek a források. |
PróbaeladásAz eladási/vételi gyakorlatot még jobban árnyalta, amikor négy, kurrensnek vélt kötettel (Závada Pál: Jadviga párnája, Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a II. világháborúban, Dan Brown: Angyalok és démonok, illetve a Budapesti építkezések állomásai című kétnyelvű album) indultunk el a Múzeum körúton. Az Ungváry-kötetet és a Budapest-albumot sikerült eladni a bolti ár negyedénél is kevesebbért, a másik két könyv sehol nem kellett. Pontosabban, az egyik antikváriust idézve: "Nem akarom már délelőtt felidegesíteni azzal, hogy azt mondom: a Jadvigáért adok 300 forintot". |
