A Dohány utcai seriff

  • 2012. november 21.

Snoblesse

Mohácsi János is Claude Lanzmann Shoah című filmjéből merít: viccek is várhatók a vészkorszakról szóló darabban.


Fotó: Tóth József

Auschwitz működik című előadásában Jeles András egy népszerű videojátékot alapul véve teremtette újra Claude Lanzmann Shoah című monumentális filmjét. Lanzmann holokausztról szóló, a túlélőket megszólaltató (de az archív felvételeket elvető) filmjét veszi alapul Mohácsi János is; a rendező színészeivel együtt válogatta ki a színdarab szövegét, de Lanzmann filmjének anyagán túl vendégszövegeket is használtak szép számmal. Túlélők visszaemlékezéseiből, szépirodalmi művekből, naplórészletekből, történelmi forrásokból, jegyzőkönyvekből és személyes gyűjtésekből épül fel a vészkorszak, de a humor sincs száműzve a darabból, mint azt a címként is szolgáló zsidó vicc is bizonyítja. Mely pedig a követezőképpen hangzik:

Kohn sétál az utcán, mellén a sárga csillaggal. Arra megy Grün és rákérdez:
– Jézusom, Kohn, te zsidó vagy?
– Nem, vazze, én vagyok a Dohány utcai seriff!

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.