A harag napja

  • 2017. január 24.

Snoblesse

A fekete ruhás nővér találkozása Schilling Árpáddal.
false

A fekete ruhás nővér kiállása ihlette a Krétakör új előadását, A harag napját, s bár Schilling Árpád szerint ők semmit sem használtak fel a bátor ápolónő életéből, aki a nagy nyilvánosság előtt kíméletlen őszinteséggel mert beszélni a kórházakban uralkodó szakmaiatlan és embertelen állapotokról, most őt idézzük, Sándor Máriát:

Magyar Narancs: Februárban nyilatkozott először a Házon kívül című tévéműsorban az egészségügyi dolgozók megalázó munkakörülményei­ről, a ki nem fizetett túlórákról. Nem tartott retorziótól?

Sándor Mária: Az első pillanattól, amikor a nyilvánosság előtt megszólaltam, gondoltam erre, hiszen olyan dolgokat hoztam felszínre, amelyekről tudtam: nem biztos, hogy a vezető rétegeknek tetszik.

MN: Milyen vezető rétegekre gondol?

SM: Én nem a mindenkori magyar kormányt hibáztatom az egészségügy jelenlegi helyzetéért, hanem azokat a szakszervezeti és kamarai vezetőinket, akik évtizedeken át a mindenkori magyar kormányt kiszolgálták. Most ott tartunk, hogy a törvény megengedi, hogy hat hónapig ne fizessék ki az ápolónők túlórapénzét.

A teljes interjú itt olvasható, a Krétakör üzenete meg itt:

false

„Ez az ember inspirálja előadásunkat, de semmit nem használunk fel az ő valós történetéből. Az előadás a végtelenségig kiszolgáltatott ember tragikomédiája. A nővér családjában három generáció jellegzetes vonásai tűnnek fel. Egy korábbi rendszerben szocializálódott, vallásos anya, egy öregasszony, aki mindig mindent jobban tud lányánál, soha be nem látva, hogy megszerzett tapasztalatai a mai világban már nem érvényesek. Egy gátlástalan, túlélőszemléletét hirdető tinédzser, az ápolónő lánya, aki szerint már semmi sem számít, nem szabad hinni senkiben és semmiben. A főhős felőrlődik.”

A harag napja forgatókönyvét Zabezsinszkij Éva és Schilling Árpád írta, a színpadon közreműködik többek között Sárosdi Lilla, Láng Annamária és Rába Roland.

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.