Csak semmi keresztapázás!

  • 2017. január 25.

Snoblesse

A folyón túl Itáliát adják Szabó Kimmel Tamással.
false

 

Fotó: Németh Dániel

Hogy mondják olaszul, hogy generációs különbségek? Joe Dipietro darabjában sokféleképpen mondják, és pastából is sokat felszolgálnak, mert Dipietro darabja annyira olasz (és amerikai), hogy olaszabb (és amerikaibb) már nem is lehetne. És akik a díszlettészták körül nagy rutinnal tesznek-vesznek: Lázár Kati, Lukáts Andor és Benedek Miklós, míg az ifjúságot Szabó Kimmel Tamás testesíti meg ebben az olasz–amerikai dramédiában. Jelige: Keresztapaviccek, kíméljenek! Magyar szöveg: Zöldi Gergely, rendezte: Znamenák István.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.