Matisse és a Vadak - ma utoljára!

  • 2013. szeptember 25.

Snoblesse

Vadlesen Bécsben – Matisse és tettestársainak művei az Albertinában.
false

Sem a tájképek, sem a csendéletek nem érdekelnek annyira, mint az emberi alak. Ha lefestek egy asztalt, nem az asztalt magát festem le, hanem az érzést, amit az asztal láttán érzek. Az impresszionizmus a lélek újságja. A modern művészetek terén, semmi kétség, Cézanne-nak köszönhetem a legtöbbet. – Csak néhány a kritikusok által levadozott, a fauvizmussal örök időkre eljegyzett Henri Matisse jól csengő mondásai közül, de elég a szóból, beszéljenek maguk a festmények. A kérdéses művek – mintegy 160 alkotás – a bécsi Albertinában láthatók. Az úri közönség már rég megbarátkozott a maguk idejében – a huszadik század hajnala – hatalmas botrányt keltő képekkel, Matisse és a köré csoportosult vadak, többek között André Derain, Georges Braque és Klees van Dongen műveivel. Az Albertina Múzeum 2014. január 12-ig megtekinthető kiállításán nemcsak festmények, hanem bronz- és kőszobrok, valamint kerámiák is láthatók.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.