Anyám tyúkja

  • 2017. február 21.

Snoblesse

Lelkesen szavalnak az Örkény színészei.
false

 

Fotó: Németh Dániel

József Attila Altatóját így még biztosan nem hallottam: nem valami lágy ringató, hanem anyai könyörgés, hogy a kis Balázs aludjon már végre el, mert lám, anyuka is belealszik a rimánkodásba. Így mondja, csodálatosan megújítva a verset Für Anikó. A négyökrös szekér izgalmas nő-férfi kapcsolatról szól Vajda Milán szerint. Az Anyám tyúkja pedig olyan, mint amikor kiderül, hogy a kutya bejön a szobába, sőt a kanapéra is felugrik, mert Csuja Imre úgy mondja, szinte megdöbbenve, mit művel ez a tyúk ott bent. A Szeptember végén Ficza István értelmezésében komoly büntetést helyez kilátásba a kedvesnek, ha a költő halála után máshoz találna férjhez menni. Csokonaitól A reményhez a reménytelen szerelemről és üres ígéretekről szól Takács Nóra Diána előadásában. Mácsai Pál Himnusza halk, melankolikus ima… És így tovább, Tompa Andrea alig bírt betelni az Örkény versmondó estjével, mint ahogy azt kritikája is bizonyítja. A műsorban mintegy 100 ismert magyar vers hangzik el, többek között:

Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez
Kölcsey Ferenc: Himnusz
Vörösmarty Mihály: A vén cigány
Arany János: A walesi bárdok
Petőfi Sándor: Levél egy színész barátomhoz
Ady Endre: Elbocsátó, szép üzenet
Babits Mihály: Esti kérdés
Kosztolányi Dezső: Boldog, szomorú dal
Szabó Lőrinc: Dsuang Dszi álma
József Attila: Eszmélet
Radnóti Miklós: Nem tudhatom
Pilinszky János: Apokrif
Weöres Sándor: Az éjszaka csodái
Nagy László: Adjon az Isten
Orbán Ottó: A magyar népdalhoz
Petri György: 1956

Neked ajánljuk