Átrium Film-Színház: Vaknyugat

  • 2014. szeptember 17.

Snoblesse

Martin McDonagh világhírű darabja visszatért az Átriumba.
false

Hogy miként fest egy Martin McDonagh-darab a londoni West Enden, nem is akárkivel, hanem Harry Potterrel a főszerepben? Tudósítónknak A kripli felújításához volt szerencséje Daniel Radcliffe főszereplésével – ha ide kattint, mindent megtudhat az előadásról. Miként a mellékelt ábra is mutatja, Martin McDonagh-nál ma nehezen találni felkapottabb kortárs színpadi szerzőt, és ez esetben a hype teljességgel indokolt – még egy olyan kevésbé fajsúlyos darabban is, mint amilyennek a 2010-ben bemutatott A Behanding in Spokane bizonyult, akadt három-négy igen jó geg (és akadt egy Christopher Walken, aki elvitte a hátán az egész Broadway-előadást). A manapság inkább filmrendezőként (Erőszakik, A hét pszichopata és a Si-cu) aktív és tarantinóul igen jól beszélő művész a kilencvenes évek második felében indította színpadi munkásságát olyan nálunk is játszott darabokkal, mint az említett A kripli, a Leenane szépe, a Koponya Connemarában vagy az 1997-es Vaknyugat (leánykori nevén The Lonesome West). Gothár Péter egyszer már megrendezte a Vaknyugatot, de nemrégiben (közel nyolc évvel a Pesti színházbeli bemutató után) újból színpadra állította Coleman és Valene, az Isten háta mögött békétlenül éldegélő és egymás nagybani izélgetésére felesküdött ír testvérpár történetét. Szereplők: Rétfalvi Tamás, Ficza István, Mészáros Piroska és Alföldi Róbert.

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.