Wagner-napok: Az istenek alkonya

  • 2012. június 8.

Snoblesse

A tetralógia vége: töltsön egy Wagner-napot az istenekkel. Vezényel: Fischer Ádám.


Úgy volt, hogy megrendezem Bayreuthban Wagner Ring-ciklusát. Igazi sárkánnyal és a lehető legkevesebb fénnyel akartam megcsinálni. Wagner gázlámpák fényénél vitte színre a művét, ami sokat adott a misztikumhoz. Ezt Lars von Trier nyilatkozta tavaly lapunknak Wagnerrel kapcsolatban (mondott persze cifrábbakat is a nagy zeneszerzőről), s alighanem csak sajnálhatjuk, hogy végül semmi nem lett Trier és Wagner közös produkciójából. A Müpában ugyan nem gázlámpák fényénél és nem igazi sárkánnyal, de teljes széltében-hosszában színre kerül a Ring-ciklus a Wagner-napok alkalmával. Az előző részek tartalmát helyhiány miatt nem áll módunkban ismertetni, mindenesetre sok víznek kellett lefolynia a Rajnán, és háromszor is hazamehetett a Müpa közönsége, mire odáig jutottunk, hogy felcsapjon a láng a Walhallában.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.