Az ólomévek kultúrája és utóélete – A terrorizmus az olasz művészetekben és irodalomban – ez áll a Helikon Irodalomtudományi Szemle legfrissebb számának címében, s mielőtt még elsorolnánk, ki mindenki is vesz részt a lapszámbemutatón, hadd idézzünk két narancsos interjúból.
| ||
Ninetto Davoli, Pier Paolo Pasolin barátja, társa, felfedezettje (interjúnk vele itt):
„Még ennyi év után is a torkomban dobog a szívem, ha erre gondolok. Néhány órával a tragédia előtt együtt vacsoráztunk, aztán a feleségemmel és a fiammal hazamentünk, ő pedig folytatta az útját az éjszakában. Számomra nincs semmi rejtély a halála körül, a véletlenek összjátéka okozta, hogy meggyilkolták.”
Umberto Eco író (interjúnk vele itt):
„Noha a P2, az olaszországi terrorizmus és az ezekhez kapcsolódó bűncselekmények kora leáldozott, én úgy sejtem, hogy a háttérben valami mégiscsak folytatódott és mind a mai napig folytatódik.”
És akkor jöjjenek a résztvevők: Persovits József, Sőrés Zsolt, Puskár Krisztián, Szirmai Anna, Szkárosi Endre, Balázs Kata, Giulio D’Angelo, Nagy József és Szokács Kinga.
