Electronic Beats Festival Budapest

  • 2012. szeptember 6.

Snoblesse

Techno, bass music, new wave, elektropop, soul és kísérleti elektronika – magas színvonalú vegyes ízelítő mindabból, ami miatt érdemes szeretni korunk elektronikus tánczenéit.
Jamie Lidell


Jamie Lidell

Szívfájdalom nélkül leírhatjuk: a nemzetközi Electronic Beats Festival eddigi legerősebb szereposztásával tér vissza idén ősszel Budapestre. Kezdhetjük nyugodtan a hazai fellépőkkel, hiszen Berger Dalma vokalista és Sándor Dániel hangvarázsló zenekara, a Volkova Sisters goth/rock és shoegaze elemekkel bővített poszt new wave/cold wave zenei attrakciója elsőrangú és méltán kerül a neves külföldi fellépők mellé. Utóbbiak közül a Modeselektor duó nem először látogat hozzánk, így azután pontosan tudható, mennyi energia feszül a live actjeikben: az elektronikus tánczene basszuscentrikusabb oldalát felmutató, az IDM, techno, dubstep, elektro, bass music elemekből ellenállhatatlan koktélt kotyvasztó (idén többek között Thom Yorke-kal kollaboráló) két berlini alaposan megmozgatja majd a közönséget. Sokkal bensőségesebb, egyszerre a szívhez, az agyhoz és a lábhoz szóló produkcióval szolgál majd a New York-i Nicolas Jaar, a tavalyi év egyik nagy felfedezettje (lemezét mi is nagyon szerettük), akinek rendkívül szofisztikált, egyedi ízléssel formált, finoman eklektikus, diszkréten lüktető muzsikájához élőben is dukál az előadó vokálja. A kanadai Junior Boys, ami alapvetően Jeremy Greenspan és Matt Didemus duója, pedig egyenesen a színpadra termett – számtalan fesztiválfellépésük bizonyítja, hogy egy pillanat alatt tudják megragadni és azután megtartani a közönség figyelmét.  A már eddig is négy remek albumot (legutóbb éppen tavaly ezt) kiadó formáció elképesztő ötletességgel és eleganciával ötvözi a soul, az elektropop és néha a diszkó/funk hagyományt: zenéjük egyszerre finoman melankolikus és mesteri grúvoknak hála, táncra késztető.  A Mostly Robot ötös pedig a fesztivál félig-meddig titkolt meglepetése: a szó szerint élő fellépésein jelentős részben improvizációkból építkező elektronikus szupergrupp idén már elbűvölte a nagynevű Sónar fesztivál közönségét is.  Közülük tán a soul/funk hagyomány megújítójaként, és kreatív újraértelmezőjeként remek lemezeket kiadó, vokalista és hangmanipulátor Jamie Lidell a legismertebb, de az egyszerre borult és érzelmes, kissé experimentális jellegű popzenéket gyártó Tim Exile neve sem ismeretlen a zenerajongók előtt. Tömény élvezet hajnalig – csoda, hogy ennyi belefér egyetlen estébe és éjszakába.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.