Electronic Beats Festival Budapest

  • 2012. szeptember 6.

Snoblesse

Techno, bass music, new wave, elektropop, soul és kísérleti elektronika – magas színvonalú vegyes ízelítő mindabból, ami miatt érdemes szeretni korunk elektronikus tánczenéit.
Jamie Lidell


Jamie Lidell

Szívfájdalom nélkül leírhatjuk: a nemzetközi Electronic Beats Festival eddigi legerősebb szereposztásával tér vissza idén ősszel Budapestre. Kezdhetjük nyugodtan a hazai fellépőkkel, hiszen Berger Dalma vokalista és Sándor Dániel hangvarázsló zenekara, a Volkova Sisters goth/rock és shoegaze elemekkel bővített poszt new wave/cold wave zenei attrakciója elsőrangú és méltán kerül a neves külföldi fellépők mellé. Utóbbiak közül a Modeselektor duó nem először látogat hozzánk, így azután pontosan tudható, mennyi energia feszül a live actjeikben: az elektronikus tánczene basszuscentrikusabb oldalát felmutató, az IDM, techno, dubstep, elektro, bass music elemekből ellenállhatatlan koktélt kotyvasztó (idén többek között Thom Yorke-kal kollaboráló) két berlini alaposan megmozgatja majd a közönséget. Sokkal bensőségesebb, egyszerre a szívhez, az agyhoz és a lábhoz szóló produkcióval szolgál majd a New York-i Nicolas Jaar, a tavalyi év egyik nagy felfedezettje (lemezét mi is nagyon szerettük), akinek rendkívül szofisztikált, egyedi ízléssel formált, finoman eklektikus, diszkréten lüktető muzsikájához élőben is dukál az előadó vokálja. A kanadai Junior Boys, ami alapvetően Jeremy Greenspan és Matt Didemus duója, pedig egyenesen a színpadra termett – számtalan fesztiválfellépésük bizonyítja, hogy egy pillanat alatt tudják megragadni és azután megtartani a közönség figyelmét.  A már eddig is négy remek albumot (legutóbb éppen tavaly ezt) kiadó formáció elképesztő ötletességgel és eleganciával ötvözi a soul, az elektropop és néha a diszkó/funk hagyományt: zenéjük egyszerre finoman melankolikus és mesteri grúvoknak hála, táncra késztető.  A Mostly Robot ötös pedig a fesztivál félig-meddig titkolt meglepetése: a szó szerint élő fellépésein jelentős részben improvizációkból építkező elektronikus szupergrupp idén már elbűvölte a nagynevű Sónar fesztivál közönségét is.  Közülük tán a soul/funk hagyomány megújítójaként, és kreatív újraértelmezőjeként remek lemezeket kiadó, vokalista és hangmanipulátor Jamie Lidell a legismertebb, de az egyszerre borult és érzelmes, kissé experimentális jellegű popzenéket gyártó Tim Exile neve sem ismeretlen a zenerajongók előtt. Tömény élvezet hajnalig – csoda, hogy ennyi belefér egyetlen estébe és éjszakába.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.