Electronic Beats Festival Budapest

  • 2012. szeptember 6.

Snoblesse

Techno, bass music, new wave, elektropop, soul és kísérleti elektronika – magas színvonalú vegyes ízelítő mindabból, ami miatt érdemes szeretni korunk elektronikus tánczenéit.
Jamie Lidell


Jamie Lidell

Szívfájdalom nélkül leírhatjuk: a nemzetközi Electronic Beats Festival eddigi legerősebb szereposztásával tér vissza idén ősszel Budapestre. Kezdhetjük nyugodtan a hazai fellépőkkel, hiszen Berger Dalma vokalista és Sándor Dániel hangvarázsló zenekara, a Volkova Sisters goth/rock és shoegaze elemekkel bővített poszt new wave/cold wave zenei attrakciója elsőrangú és méltán kerül a neves külföldi fellépők mellé. Utóbbiak közül a Modeselektor duó nem először látogat hozzánk, így azután pontosan tudható, mennyi energia feszül a live actjeikben: az elektronikus tánczene basszuscentrikusabb oldalát felmutató, az IDM, techno, dubstep, elektro, bass music elemekből ellenállhatatlan koktélt kotyvasztó (idén többek között Thom Yorke-kal kollaboráló) két berlini alaposan megmozgatja majd a közönséget. Sokkal bensőségesebb, egyszerre a szívhez, az agyhoz és a lábhoz szóló produkcióval szolgál majd a New York-i Nicolas Jaar, a tavalyi év egyik nagy felfedezettje (lemezét mi is nagyon szerettük), akinek rendkívül szofisztikált, egyedi ízléssel formált, finoman eklektikus, diszkréten lüktető muzsikájához élőben is dukál az előadó vokálja. A kanadai Junior Boys, ami alapvetően Jeremy Greenspan és Matt Didemus duója, pedig egyenesen a színpadra termett – számtalan fesztiválfellépésük bizonyítja, hogy egy pillanat alatt tudják megragadni és azután megtartani a közönség figyelmét.  A már eddig is négy remek albumot (legutóbb éppen tavaly ezt) kiadó formáció elképesztő ötletességgel és eleganciával ötvözi a soul, az elektropop és néha a diszkó/funk hagyományt: zenéjük egyszerre finoman melankolikus és mesteri grúvoknak hála, táncra késztető.  A Mostly Robot ötös pedig a fesztivál félig-meddig titkolt meglepetése: a szó szerint élő fellépésein jelentős részben improvizációkból építkező elektronikus szupergrupp idén már elbűvölte a nagynevű Sónar fesztivál közönségét is.  Közülük tán a soul/funk hagyomány megújítójaként, és kreatív újraértelmezőjeként remek lemezeket kiadó, vokalista és hangmanipulátor Jamie Lidell a legismertebb, de az egyszerre borult és érzelmes, kissé experimentális jellegű popzenéket gyártó Tim Exile neve sem ismeretlen a zenerajongók előtt. Tömény élvezet hajnalig – csoda, hogy ennyi belefér egyetlen estébe és éjszakába.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.