Electronic Beats Festival Budapest

  • 2012. szeptember 6.

Snoblesse

Techno, bass music, new wave, elektropop, soul és kísérleti elektronika – magas színvonalú vegyes ízelítő mindabból, ami miatt érdemes szeretni korunk elektronikus tánczenéit.
Jamie Lidell


Jamie Lidell

Szívfájdalom nélkül leírhatjuk: a nemzetközi Electronic Beats Festival eddigi legerősebb szereposztásával tér vissza idén ősszel Budapestre. Kezdhetjük nyugodtan a hazai fellépőkkel, hiszen Berger Dalma vokalista és Sándor Dániel hangvarázsló zenekara, a Volkova Sisters goth/rock és shoegaze elemekkel bővített poszt new wave/cold wave zenei attrakciója elsőrangú és méltán kerül a neves külföldi fellépők mellé. Utóbbiak közül a Modeselektor duó nem először látogat hozzánk, így azután pontosan tudható, mennyi energia feszül a live actjeikben: az elektronikus tánczene basszuscentrikusabb oldalát felmutató, az IDM, techno, dubstep, elektro, bass music elemekből ellenállhatatlan koktélt kotyvasztó (idén többek között Thom Yorke-kal kollaboráló) két berlini alaposan megmozgatja majd a közönséget. Sokkal bensőségesebb, egyszerre a szívhez, az agyhoz és a lábhoz szóló produkcióval szolgál majd a New York-i Nicolas Jaar, a tavalyi év egyik nagy felfedezettje (lemezét mi is nagyon szerettük), akinek rendkívül szofisztikált, egyedi ízléssel formált, finoman eklektikus, diszkréten lüktető muzsikájához élőben is dukál az előadó vokálja. A kanadai Junior Boys, ami alapvetően Jeremy Greenspan és Matt Didemus duója, pedig egyenesen a színpadra termett – számtalan fesztiválfellépésük bizonyítja, hogy egy pillanat alatt tudják megragadni és azután megtartani a közönség figyelmét.  A már eddig is négy remek albumot (legutóbb éppen tavaly ezt) kiadó formáció elképesztő ötletességgel és eleganciával ötvözi a soul, az elektropop és néha a diszkó/funk hagyományt: zenéjük egyszerre finoman melankolikus és mesteri grúvoknak hála, táncra késztető.  A Mostly Robot ötös pedig a fesztivál félig-meddig titkolt meglepetése: a szó szerint élő fellépésein jelentős részben improvizációkból építkező elektronikus szupergrupp idén már elbűvölte a nagynevű Sónar fesztivál közönségét is.  Közülük tán a soul/funk hagyomány megújítójaként, és kreatív újraértelmezőjeként remek lemezeket kiadó, vokalista és hangmanipulátor Jamie Lidell a legismertebb, de az egyszerre borult és érzelmes, kissé experimentális jellegű popzenéket gyártó Tim Exile neve sem ismeretlen a zenerajongók előtt. Tömény élvezet hajnalig – csoda, hogy ennyi belefér egyetlen estébe és éjszakába.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.