Finisszázs – Van-e hely a föld alatt?

  • 2012. november 2.

Snoblesse

Kerekasztal-beszélgetés Mundruczóval, Kovalikkal, Szabó Györggyel, Filep Ákossal, Garancsi Ágnessel és Gulyás Mártonnal az alternatív kulturális szcéna helyzetéről.


A címben feltett kérdés szellemesen kétértelmű, hiszen nemcsak az olvasható ki belőle, hogy milyen létjogosultsága van/lehet/kellene hogy legyen a művészi értelemben vett undergroundnak, de jelentheti azt is, hogy a dolgok jelen állása szerint a regnáló kultúrpolitikusok mintha legszívesebben a föld alatt látnák az alternatív művészeti kezdeményezéseket, amelyek – támogatás híján – épp most készülnek kollektívan a földbe beleállni. E sok jóval nem kecsegtető helyzetben (a Kino mozi bezárásáról épp a napokban értesülhettünk) egy asztalhoz ül Filep Ákos (ex-Gödör), Garancsi Ágnes (december 1-jétől ex-Kino), Gulyás Márton (Krétakör), Kovalik Balázs (ex-Opera, ex-Budapesti Őszi Fesztivál), Szabó György (ex-Trafó) és Mundruczó Kornél, hogy megvitassák, amit e szomorú időkben még meg lehet. Moderál: Iványi Zsófia (lapunk munkatársa) és Balassa Péter.

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.