K:aviart Kulkával, Erdős Virággal

  • 2013. szeptember 25.

Snoblesse

Egy színész, egy költő és egy üzletember a Katona előcsarnokában.
false

„Verset ír boldog-boldogtalan, ez egy igazán ártalmatlan és gond nélkül akceptálható válságjelenség. Lehetsz akármilyen botcsinálta költő, az a lényeg, hogy szidd a rendszert” – jegyezte meg nagy Narancs-interjújában Erdős Virág (a teljes interjú itt), ám ahogy ő ír a minket körülvevő világról, az maga a nagybetűs költészet. Ráadásul a költészetnek azon ritka fajtája, melyet olvasnak is az emberek. Kulka János sem az a művész, aki szó nélkül hagyná, mi folyik körülötte, legutóbb például a romagyilkosságok részleteit elevenítette fel egy YouTube-videóban. Rajtuk kívül Jaksity György üzletember lesz a vendége a K:aviart legújabb, a társadalmi felelősségvállalás formáit firtató beszélgetésének. Műsorvezető: Lugosi Viktória.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.