rés a présen: Merre jártál a nyári szezonban?
Nagy József: Egy lisszaboni színházi fesztiválon adtuk elő Ismeretlen tájkép című előadásunkat (a Jel Színházzal – a szerk.) július 15-én. Ezenkívül az avignoni fesztiválon is voltam, de most csak nézőként. És itt a kapcsolódás, hiszen mindig trafós szemmel nézem az előadásokat.
rap: Marad a tendencia, hogy egyre több zenét fogad be a Trafó? Milyen fontos előadókra lehet számítani?
NJ: A Trafó zenei irányultsága nem új keletű, szinte a kezdetektől fogva jelen van az élő zene a ház életében. Programjaink többfókuszúak, sorozataink – például az Electrify, Az indiai klasszikus zene mesterei – más-más közönségnek szólnak, de folyamatos telt házzal mennek. Ki kell tudnunk használni azt az adottságunkat, hogy kicsinek nagyok, nagynak kicsik vagyunk, hogy rendezhetünk állós és ülős bulikat egyaránt. Ami az idei évadot illeti: rengeteg izgalmas koncert lesz, jön Zakir Hussain, a legendás Bill Frisell, Moritz von Oswald pedig Tony Allennel ad közös koncertet.
| ||
rap: Mi a Trafó fő törekvése az idén? Lesz valami látványos változás?
NJ: Az alaptematika változatlan: egyszerre próbálunk kísérletező szellemiségű és nézőbarát külföldi és hazai újdonságokat bemutatni. Ebben az évadban két fő irányunk is van: a smART sorozat előadásai technológiai újításokkal, digitális technikával és a virtuális valósággal játszanak. Ilyen például a holland Pip’s Lab produkciója, amelyben központi szerepe van egy túlvilági internetes közösségnek, vagy a Kafka Átváltozását feldolgozó japán–francia produkció, amelyben a remek francia Iréne Jacob mellett egy robot játssza a főszerepet. A Közös ügy elnevezést, címkét pedig múltfeldolgozó, múlttal szembenéző előadásaink kapják, foglalkozzanak akár egyéni, akár közösségi történetekkel, legyenek magyarok vagy külföldiek. Mint a Krétakör Lúzere, az argentin Lola Arias darabja Argentína közelmúltjáról, vagy a Magyarországon már rendezőként és szerzőként is ismert Gianina Cărbunariu valóságtörténete a 80-as évek Romániájáról.
rap: Lesz-e idén is saját, illetve Jel színházas előadásod a Trafóban vagy máshol?
NJ: A Wilhelm-dalokat október 9-én játsszuk majd a Szkénében. Valószínűleg lesz máskor is előadásunk, de ez még szerveződik. Tervezzük, hogy a Woyzeck is bekerül majd oda, még ebben a szezonban. A Trafóban az Ismeretlen tájképet szeretném bemutatni, tavasszal vagy a következő évadban, amikorra egy francia táncfesztivált szeretnénk összehozni. Dominique Mercyvel van egy közös darabunk, a Kis reggeli zsoltár. Októberben tartunk egy szúrópróbát, és meglátjuk, el tudjuk-e hozni ezt is. Ez még egy nyitott kérdés.
rap: Melyek azok az alkotók jelenleg, akik neked a legfontosabbak az európai színházi világban?
NJ: Heiner Goebbels, François Tanguy a Tutajszínházával. És az idei felfedezésem, akit Avignonban láttam: Marie-José Malis, Hölderlin Hypérionjával.
rap: Alkotóművész és intézményvezető; francia, magyar, vajdasági. Hogyan teremtődik meg a harmónia a sokféle identitás között?
NJ: A sok mozgás segít megőrizni a belső nyugalmat és a figyelmet. Szerencsés alkat vagyok, mindenhol tudok dolgozni: vonaton, hotelszobában… Folyamatosan megy a film a fejemben. Főleg előadásokra utazom, és mindig készülök rájuk. Ha felállítjuk a díszletet, mintha burokban lennék, nem érzem ezt a tér-idő kiszorítottságot. De nem könnyű összerakni, megteremteni a szükséges magányhelyzetet, amiben össze tudod szedni a saját gondolataidat. Ezt napi szinten a hajnali órákban teszem meg. Hosszúra nyúlnak a napok.
