könyv - HÁY JÁNOS: EGY SZERELMES VERS TÖRTÉNETE

Természetesen a végén kezdtem, a címadó darabbal. Hosszúvers egy vers megírásáról, ami már egy következő kapcsolat alatt jelenik meg nyomtatásban, és az új nő persze magára veszi, örül neki.

Itt jól látszanak Háy újabb verseinek erényei és korlátai. Az élőbeszéd természetességével továbbgördülő mondatok, a hosszan kitartott feszültség, a szomorúság és a humor egymást erősítő minőségei mellett a hatásvadász zárszó, az ellenpontozások ellenére is zavaró szentimentalizmus és főleg az érzelmek, az élethelyzetek sematikussága. Utóbbi persze működhet jól: mivel a témái - a szerelmi játszmák, a testi vágy, a szakítás, a megcsalás - közhelyesek, és a nyelve jól érthető, a kötet mindenki számára átélhető, könnyű azonosulást kínáló olvasmány. Ahogy a "nyitóvers", a Szerelmes vers süketeknek, nagyot- és kicsithallóknak rajzain látjuk: a pálcikaemberek egymásra néznek, összebújnak, elfordulnak és összenéznek újra - a versek világában ez az egyszerű dinamika uralkodik. Álnaivság, persze, de egy idő után unalmas.

"Szerintem nincs, / ha van, nem látszik, / ha látszik, nem isten." Ezzel az erős versszakkal kezdődik az első ciklus, ahol lovagok és királylányok szerelméről is olvashatunk. Ezt az epikus vonalat viszik tovább a második rész kiszámítható, de hátborzongató balladái. Itt találjuk a könyv legkínosabb darabját, a Hajnali részegség kétsorosát: "Az égben bálvány van, / óriási bálvány van" - de itt a Reggel nagyszerű átkozódása is: "Dögölj meg, / forduljon ki a szemed, / reggel van, / de benned semmi / ne ébredjen fel." A dalszerűbb vonulatból a Rövid vers emelkedik ki, működik a tömörség, a szó szerint véres komolyság, nem nyomják agyon a nagy szavak a kisformát, mint máshol. Rögtön utána a fanyar humorú Kéktúra, amelyben a nő guggol, és fél, hogy "félrenyel". Vannak jó versek, és az egésznek van íve, története: szerethető kötet ez, ha Háy nem is hozza legjobb formáját.

Palatinus, 2010, 113 oldal, 2500 Ft

és fél