My Fair Lady

  • 2017. február 28.

Snoblesse

Alföldi Róbert és Tompos Kátya jutalomjátéka.

Kritikusunk elégedett volt (a teljes írás itt), ám mielőtt még rátért volna elégedettsége okaira, a darab hazai történetét is felvázolta. Imigyen:

„Nem kétséges, az Andrew Lloyd Webbert megelőző világkorszak klasszikus musicaljei közül a My Fair Lady lett a leginkább a miénk, méghozzá olyannyira, hogy a londoni virágáruslány történetének zenés színpadi megmagyarosodása jószerint teljesnek ítélhető.

false

 

Fotó: MTI – Kallos Bea

Nem azért, mert a kimosdatott Eliza Doolittle-t végül »real hungarian princess« gyanánt azonosítják egy követségi bálon, s még csak nem is azért, mivel G. B. Shaw-ból éppen egy magyar származású producer, Gabriel Pascal masszírozta ki hosszú évek munkája árán a Pygmalion megzenésítési engedélyét. Hanem mert a My Fair Lady kereken 60 esztendős magyarországi előadás-története nemcsak a darab nagyjából állandó jelenlétét jelzi számunkra, hanem játék- és énekmodortól a rövidítési megoldásokig és a klasszikussá vált szövegfordulatokig (csudijó, francnyavalya stb.) voltaképp rég kialakult egy magyaros My Fair Lady.

És akkor néhány szó a Higgins professzort alakító Alföldi Róbertről:

„S jóllehet Alföldi Róbert igazán nem az énekhangjáról híres, azért mégis az a kellemes meglepetés éri a közönséget, hogy ezúttal nem kényelmesen szavaló Higgins professzort talál a színpadon. Nem, Alföldi becsülettel énekel (igaz, egy számmal kevesebbet a szokottnál), sőt egy félkeringőnyit még táncol is, s ami ennél sokkal fontosabb: kiderül, hogy remekül áll neki nemcsak a frakkviselet, de az elviselhetetlen természetű fonetikaprofesszor szerepe is.”

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.