Párizs, Texas

  • 2012. április 10.

Snoblesse

Wenders második (harmadik?) legjobb filmje Nastassja Kinskivel és Harry Dean Stantonnal.


A filmes zsűrik hajlamosak bedőlni a pillanatnyi divatoknak – mivel mással magyarázható például, hogy A taxisofőr helyett a Rocky, a Nagymenők helyett pedig a Farkasokkal táncoló nyert az Oscaron. Bár Cannes-ban is születtek már érdekes döntések, az 1984. évi versenyfilmek döntnökeit nem érheti panasz, ebben az évben ugyanis Wilm Wenders (interjúnk vele itt) filmje, a Párizs, Texas nyerte az Arany Pálmát, míg a legjobb első film Arany Kamerája Jim Jarmusché lett a Florida, a paradicsomért. Még ma is sokan vannak olyanok, akik a Párizs, Texas hallatán nem egy belvárosi pizzázóra, hanem Harry Dean Stanton Texasban bolyongó alakjára asszociálnak, sőt, olyanok is akadnak, akik Sam Shepard nevére is emlékeznek, a drámaíróként is jeles színész (akit Wenders eredetileg a Hammett című filmjének címszerepére akart megnyerni) írta ugyanis a Párizs, Texas forgatókönyvét. De mindenki máshoz is csak jó szavunk lehet, akár Ry Cooder
zenéjéről, akár Robby Müller képeiről, akár Nastassja Kinski jelenéséről van szó, a cannes-i zsűri döntésével 28 év távlatából sem lehet vitatkozni.

 

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.