A filmes zsűrik hajlamosak bedőlni a pillanatnyi divatoknak – mivel mással magyarázható például, hogy A taxisofőr helyett a Rocky, a Nagymenők helyett pedig a Farkasokkal táncoló nyert az Oscaron. Bár Cannes-ban is születtek már érdekes döntések, az 1984. évi versenyfilmek döntnökeit nem érheti panasz, ebben az évben ugyanis Wilm Wenders (interjúnk vele itt) filmje, a Párizs, Texas nyerte az Arany Pálmát, míg a legjobb első film Arany Kamerája Jim Jarmusché lett a Florida, a paradicsomért. Még ma is sokan vannak olyanok, akik a Párizs, Texas hallatán nem egy belvárosi pizzázóra, hanem Harry Dean Stanton Texasban bolyongó alakjára asszociálnak, sőt, olyanok is akadnak, akik Sam Shepard nevére is emlékeznek, a drámaíróként is jeles színész (akit Wenders eredetileg a Hammett című filmjének címszerepére akart megnyerni) írta ugyanis a Párizs, Texas forgatókönyvét. De mindenki máshoz is csak jó szavunk lehet, akár Ry Cooder
zenéjéről, akár Robby Müller képeiről, akár Nastassja Kinski jelenéséről van szó, a cannes-i zsűri döntésével 28 év távlatából sem lehet vitatkozni.
