A gondnok

  • 2012. november 14.

Snoblesse

Harold Pinter darabjában Scherer Péter, Mucsi Zoltán és Katona László adnak egyet az abszurdnak.


„Teszek rá, mit gondolnak mások. Magánügy. Nem másoknak írok.” Ahhoz képest, hogy Harold Pinter nem másoknak írt, rajta kívül is elég sokakat érdekelt, hogy mit ír, máskülönben ma aligha úgy ünnepelnénk, mint az abszurd angol dráma klasszikusát. A gondnok – a később Nobel-díjjal is elismert szerző 1960-ban született darabja – sokkal előnyösebben öregedett, mint a legtöbb hasonló évjáratú művészeti teljesítmény – mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy folyamatosan játsszák, ezúttal Szabó Máté rendezésében, a Scherer Péter, Mucsi Zoltán és Katona László trió főszereplésével.

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.