rés a présen - "Élvezhető és élhető" - Kiss Mónika szervező

  • .
  • 2010. július 29.

Snoblesse

rés a présen: Idén harmadik alkalommal rendezitek meg az Ördögkatlant. Hogyan jött létre ez a fesztivál, és miért pont itt? Kiss Mónika: A legelső lépés a Bérczes Lacival való találkozásunk volt, aki akkor már 6 éve volt a pulai Bárka Kikötő "kapitánya" a Művészetek Völgyében, nekem pedig ott volt Pécs, Európa akkor még csak készülődő kulturális fővárosa és a jó kapcsolat a baranyai művészekkel és művészeti intézményekkel, elsősorban Váczy Rékával, a Szoborpark igazgatójával és Iványi Emesével, a Vylyan Pincészet művészetpártoló marketingesével.
Aztán elkezdtük dédelgetni egy közös fesztivál, egy új Bárka Kikötő gondolatát itt, Baranyában. Így amikor 2008-ban a Völgy elmaradt, egy szerencsés pénzügyi tranzakciónak köszönhetően alig másfél hónap alatt megszülethetett az Ördögkatlan.

rap: Pécsen voltál művészeti munkatárs. Feladtad azt a pozíciót azért, hogy átjöhess ide?

KM: Főállásban is összművészeti projekteken dolgoztam és dolgozom a mai napig. A sorsom ajándéka, hogy nem kényszerülök kompromisszumokra, mert nagy szabadságot kapok főnökömtől, a Pécsi Világörökség vezetőjétől, Bozóky Anitától, aki emberileg és szakmailag is támogatja a "katlant". Ez a mi motivációnk: egy olyan fesztivált álmodni, melyet saját arcunkra formálhatunk, ami nem a pénzről, az oly sok fesztivált jellemző fogyasztásról szól, hanem a művészeti sokszínűségről, az emberi találkozásokról, arról a néhány napról, amikor az emberek a világra és egymásra mosolyognak, amikor - ha csak kicsi időre is - ők is és mi is rálelhetünk elbitangolt "jobbik részünkre".

rap: Nem féltek attól, hogy a most még kellemes falusi környezet egyszer csak szűkösnek bizonyulhat?

KM: Félelem egyelőre nincs, csak a szándék, hogy megtartsuk a fesztivál emberi léptékét. Persze szeretnénk, ha minél többen ellátogatnának hozzánk, de bízunk abban, hogy a három falu több mint 10 helyszínén párhuzamosan zajló különböző műfajú programok "megosztják" a katlanlakókat, ezáltal élvezhető és élhető marad a fesztivál. Hogy az élet mit hoz, és milyen lépéseket kell majd tennünk, az a jövő fontos kérdése.

rap: Mi a szívügyed az idei programból?

KM: Nehéz bármit és bárkit is kiemelni, hisz' Lacival eleve a közös kedvencekből válogattunk. Nagy dolognak tartom a Kiss Tibi, ef. Zámbó István, Cseh Andris, Simon Edina és Surman Edit alkotta kvintett képzőművészeti akcióját, mert egy kicsiny baranyai település szívében 3 nap alatt kortárs művészeti galéria születik a fesztiválnak köszönhetően. Várom nagyon a buszszínházat és a Mediawave workshopjait: ezek számos szép és derűs pillanatra, találkozásra adnak lehetőséget a művészek, a látogatók és a helyi lakosok között. Ami viszont igazi szívügy, az a Cseh Tamás-emlékest augusztus 7-én. Tavaly a fesztiválon ért minket a hír... Jó lenne, ha az akkori fájdalmat sikerülne most egy szép estében feloldani, derűvel, méltó módon emlékezni.

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.