rés a présen - "Élvezhető és élhető" - Kiss Mónika szervező

  • .
  • 2010. július 29.

Snoblesse

rés a présen: Idén harmadik alkalommal rendezitek meg az Ördögkatlant. Hogyan jött létre ez a fesztivál, és miért pont itt? Kiss Mónika: A legelső lépés a Bérczes Lacival való találkozásunk volt, aki akkor már 6 éve volt a pulai Bárka Kikötő "kapitánya" a Művészetek Völgyében, nekem pedig ott volt Pécs, Európa akkor még csak készülődő kulturális fővárosa és a jó kapcsolat a baranyai művészekkel és művészeti intézményekkel, elsősorban Váczy Rékával, a Szoborpark igazgatójával és Iványi Emesével, a Vylyan Pincészet művészetpártoló marketingesével.
Aztán elkezdtük dédelgetni egy közös fesztivál, egy új Bárka Kikötő gondolatát itt, Baranyában. Így amikor 2008-ban a Völgy elmaradt, egy szerencsés pénzügyi tranzakciónak köszönhetően alig másfél hónap alatt megszülethetett az Ördögkatlan.

rap: Pécsen voltál művészeti munkatárs. Feladtad azt a pozíciót azért, hogy átjöhess ide?

KM: Főállásban is összművészeti projekteken dolgoztam és dolgozom a mai napig. A sorsom ajándéka, hogy nem kényszerülök kompromisszumokra, mert nagy szabadságot kapok főnökömtől, a Pécsi Világörökség vezetőjétől, Bozóky Anitától, aki emberileg és szakmailag is támogatja a "katlant". Ez a mi motivációnk: egy olyan fesztivált álmodni, melyet saját arcunkra formálhatunk, ami nem a pénzről, az oly sok fesztivált jellemző fogyasztásról szól, hanem a művészeti sokszínűségről, az emberi találkozásokról, arról a néhány napról, amikor az emberek a világra és egymásra mosolyognak, amikor - ha csak kicsi időre is - ők is és mi is rálelhetünk elbitangolt "jobbik részünkre".

rap: Nem féltek attól, hogy a most még kellemes falusi környezet egyszer csak szűkösnek bizonyulhat?

KM: Félelem egyelőre nincs, csak a szándék, hogy megtartsuk a fesztivál emberi léptékét. Persze szeretnénk, ha minél többen ellátogatnának hozzánk, de bízunk abban, hogy a három falu több mint 10 helyszínén párhuzamosan zajló különböző műfajú programok "megosztják" a katlanlakókat, ezáltal élvezhető és élhető marad a fesztivál. Hogy az élet mit hoz, és milyen lépéseket kell majd tennünk, az a jövő fontos kérdése.

rap: Mi a szívügyed az idei programból?

KM: Nehéz bármit és bárkit is kiemelni, hisz' Lacival eleve a közös kedvencekből válogattunk. Nagy dolognak tartom a Kiss Tibi, ef. Zámbó István, Cseh Andris, Simon Edina és Surman Edit alkotta kvintett képzőművészeti akcióját, mert egy kicsiny baranyai település szívében 3 nap alatt kortárs művészeti galéria születik a fesztiválnak köszönhetően. Várom nagyon a buszszínházat és a Mediawave workshopjait: ezek számos szép és derűs pillanatra, találkozásra adnak lehetőséget a művészek, a látogatók és a helyi lakosok között. Ami viszont igazi szívügy, az a Cseh Tamás-emlékest augusztus 7-én. Tavaly a fesztiválon ért minket a hír... Jó lenne, ha az akkori fájdalmat sikerülne most egy szép estében feloldani, derűvel, méltó módon emlékezni.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.