rés a présen - "Perifériára szoruló stílusok" - Pál András színész

  • .
  • 2010. július 29.

Snoblesse

rés a présen: Pécsi színész voltál, átszerződtél. Hova és miért? Pál András: A Kaposvári Egyetem első színészosztályában végeztem, onnan vitt Balikó Tamás Pécsre, ahol négy évet töltöttem.
A következő évadtól a megújuló Pesti Magyar Színházban játszom.

rap: A KeresztHuzat formációt kikkel és mióta csinálod?

PA: A társulatot két éve alapítottuk Szabó Verával, hogy a profi színházon kívül együtt dolgozhassunk a különféle művészeti ágakban jeleskedő, hasonló gondolkodású barátainkkal. Eddig jellemzően olyan, perifériára szoruló stílusokkal játszottunk a magyar szépirodalom körül, mint a pódiumművészet (Örkény: Egypercesek, Semmi újság) vagy a bohózat (Mohácsi István: Francia rúdugrás), és most készül az élő rádiójátékunk (Szép Ernő: Isten madárkái).

rap: Az Ördögkatlanon tavaly is szerepeltetek Örkény-egypercesekkel. Idén mivel tértek vissza?

PA: Az említett rádiójátékkal: Szabó Verával, Lass Beával a KoMa társulattól, Takács Gézával a Kaposvári Csiky Gergely Színházból, Puskás Péterrel, a Magyar Színház zenei vezetőjével, valamint állandó dramaturgunkkal, Miklós Melániával.

rap: A buszszínház ötlete hogyan jött? Máshol is látható lesz ez?

PA: Ha jól emlékszem, Kiss Mónié, a fesztivál egyik szervezőjéé az ötlet, és Göttinger Pál lesz a koordinátora. Ha jól sikerül, biztos lesz folytatása.

rap: Miben játszol még az idén?

PA: Õsszel a Kár, hogy kurvában kezdek Koltai M. Gábor rendezésében a Magyar Színházban, ahol a Liliomban továbbra is látható leszek Ficsúr szerepében. Szeptember 22-én pedig a Thália Színházban az Elveszett levélben, amit tavaly mutattunk be Pécsett, Mohácsi János rendezésében.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.