rés a présen - "Perifériára szoruló stílusok" - Pál András színész

  • .
  • 2010. július 29.

Snoblesse

rés a présen: Pécsi színész voltál, átszerződtél. Hova és miért? Pál András: A Kaposvári Egyetem első színészosztályában végeztem, onnan vitt Balikó Tamás Pécsre, ahol négy évet töltöttem.
A következő évadtól a megújuló Pesti Magyar Színházban játszom.

rap: A KeresztHuzat formációt kikkel és mióta csinálod?

PA: A társulatot két éve alapítottuk Szabó Verával, hogy a profi színházon kívül együtt dolgozhassunk a különféle művészeti ágakban jeleskedő, hasonló gondolkodású barátainkkal. Eddig jellemzően olyan, perifériára szoruló stílusokkal játszottunk a magyar szépirodalom körül, mint a pódiumművészet (Örkény: Egypercesek, Semmi újság) vagy a bohózat (Mohácsi István: Francia rúdugrás), és most készül az élő rádiójátékunk (Szép Ernő: Isten madárkái).

rap: Az Ördögkatlanon tavaly is szerepeltetek Örkény-egypercesekkel. Idén mivel tértek vissza?

PA: Az említett rádiójátékkal: Szabó Verával, Lass Beával a KoMa társulattól, Takács Gézával a Kaposvári Csiky Gergely Színházból, Puskás Péterrel, a Magyar Színház zenei vezetőjével, valamint állandó dramaturgunkkal, Miklós Melániával.

rap: A buszszínház ötlete hogyan jött? Máshol is látható lesz ez?

PA: Ha jól emlékszem, Kiss Mónié, a fesztivál egyik szervezőjéé az ötlet, és Göttinger Pál lesz a koordinátora. Ha jól sikerül, biztos lesz folytatása.

rap: Miben játszol még az idén?

PA: Õsszel a Kár, hogy kurvában kezdek Koltai M. Gábor rendezésében a Magyar Színházban, ahol a Liliomban továbbra is látható leszek Ficsúr szerepében. Szeptember 22-én pedig a Thália Színházban az Elveszett levélben, amit tavaly mutattunk be Pécsett, Mohácsi János rendezésében.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar rulett

Szociológusok és politológusok rendszeresen elmondják, hogy a magyarok és különösen a Fidesz-szavazók számára az egyik legfontosabb érték a biztonság. Azt is mindig hozzáteszik, hogy Orbán Viktor különlegesen jól érti a „magyar néplelket”, így eredményesen tud játszani az egzisztenciális fenyegetettség és a biztonság utáni vágy érzékeny húrjain.

Állandósult ideiglenesség

Újabb két évig kell négyszáz embernek olyan házakban élnie, amelyeket évtizedekkel ezelőtt bontásra ítéltek. A VIII. kerületi önkormányzat helyett immár az állam felel azért, hogy a lakók 2027 közepére kiköltözhessenek. Van, aki dühös, van, aki elkeseredett, és van, aki már nem érhette meg a történet végét.