Rupa and the April Fishes

  • 2012. november 21.

Snoblesse

Hatalmas műfaji keveredés az A38-on: jön Rupa, és vele a vérbő spanyol–francia–indiai–roma muzsika.


Az már önmagában figyelemre méltó, ha valaki az év egyik felében belgyógyászként praktizál, a másikban pedig nagyszínpados world music zenekart üzemeltet, s a világ majd minden sarkában koncertezik. Ráadásul a kaliforniai születésű, indiai származású, de francia nyelvterületen is otthonosan mozgó, hol spanyolul, hol franciául, hol angolul éneklő Rupa Maryáról nem csak az állítható, hogy nincs nála jobb zenész a belgyógyászok között, de az is, hogy a ska, reggae, punk, latin és keleti hatásokkal bűvészkedő zenekarával, az April Fishesszel a világzenészek között is igen szépen teljesít, mint azt sűrű koncertnaptáruk is bizonyítja. Azok az idők rég elmúltak, midőn Rupa San Francisco híres villamosaiban dalolt az utazó közönség nem kis örömére. A nagy siker örvendetes, ám azért egy villamosos produkcióra (hát még egy friscói villamososra) szívesen befizetnénk.

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.