Szerencsés flótás

  • 2012. augusztus 2.

Snoblesse

Az ötvenes évek operettverziója Fekete Ernővel, Keresztes Tamással és a Budapest Bár legénységével.


Szaporodnak az ironikus élű operettek: az első fecske a Virágos Magyarország volt a Kamrában, ezúttal pedig Békeffy István, Szenes Iván és Fényes Szabolcs 1955-ös operettje, a Szerencsés flótás kerül színre – természetesen alaposan megdolgozva. A szerzők talán rá sem ismernének saját gyermekükre, és ez így is van rendjén. A rendező Vajdai Vilmost és a Budapest Bár zenészeit aligha a lottónyereményekben és szerelmes szívekben gazdag ötvenes évek munkás hétköznapjai ihlették a darab színrevitelére. Minden változik, csak a helyszín a régi: a Csalogány nevű budai étteremben ezúttal Behumi Dóri, Fekete Ernő, Keresztes Tamás, Kollár László, Németh Juci, Pálos Hanna és Ujlaki Dénes kacsint ki az ötvenes évek díszleteiből.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.