A jó hír az, hogy a hazai kiadás is eljutott végre addig a történetig, amelyik a Netflix Jessica Jones-sorozatának első évadát ihlette. A rossz, hogy nagyot fogunk csalódni: ennél azért többet várnánk egy zárókötettől.
A figura belekrémezése a már jól ismert Marvel-világba ismét bravúros, és itt láthatjuk a széria egyik legszívfacsaróbb pillanatát, amikor a fülig szerelmes, gimnazista Jessica végre megpróbálja felhívni magára Peter Parker figyelmét, csak sajnos közbelép egy radioaktív pók. Ugyancsak hatásosak azok a képsorok, melyek bemutatják az egykor Ékkő néven szuperhősködő magánnyomozó konfliktusát a Bosszú Angyalaival és az Oltalmazókkal. Bár ez tartalmilag kevésbé izgalmas, szerencsére a korábbi kötetekben megcsillantott, a főszál fakó, már-már vázlatszerű stílusától eltérő, önironikus rajzok képesek feledtetni ezt: a kilencvenes évek klasszikus szuperhős képregényeinek harsány karikatúrája ez a pár oldal.
Kár, hogy ezt az önreflexiót erősen túltolták, és végül kínos és kontár geggé silányul. A záróepizódok tétje Kilgrave és Jessica találkozása. Egy egyenlőtlen elmeharc, hiszen a Bíborember képessége, hogy befolyásolja mások akaratát. A nagy összecsapás azonban elég elnagyolt, ráadásul Kilgrave arról próbálja meggyőzni Jessicát, hogy ő nem is valódi, pusztán egy képregény szereplője. Ennél azért lehetett volna eredetibb trükkje is a főgonosznak, ráadásul eddig nem is volt jellemző ez a fajta metamaszatolás. Így, mondjuk, mégiscsak jó, hogy gyorsan lezárták ezt a szálat.
Fordította: Galamb Zoltán. Fumax, 2020, 176 oldal, 5995 Ft
