Bozgor a saját hazájában – Havas Juli Papírbabák című könyvéről

Sorköz

A kollektív emlékezet regénye. Olyan, mintha a romániai magyarok, de főleg a Romániából elvándorolt magyarok emlékkönyve lenne, olyasmi, amibe a legjobb barátaink írtak valami kedveset, legtöbbször idézeteket.

A Papírbabák emléket állít annak, ahogyan a magyarok és a románok a Ceaușescu-rendszer alatt éltek. Ismerős és mégis húsbavágó történetek, tele fájdalommal, megalkuvással, szeretettel, szerelemmel, tragédiákkal, összetartással, megszakadó, mégis örökké tartó barátságokkal. A barátságok és szerelmek mozaikszerű, sodró villanásai mögött megbújik a nacionalizmus szelleme, mint valami sötét és sűrű felhő, amely szétszóródik a levegőben, és mind a románok, mind a magyarok a születésüktől fogva kénytelenek belélegezni.

Úgy szivárog be mindenhova, mint ahogy a cigarettafüst tölti meg a szobát.

Ebben a regényben nem szellőztet senki, nem merik kinyitni az ablakot, mert nem lehet, mert meghallják, meglátják, és mert anyu is mindig zárva tartotta. Így zárja ki egymást a két nemzet, élnek gyűlöletben, olyannyira, hogyha netán egy magyar lány román fiúba lesz szerelmes, az közel Rómeó és Júlia helyzetet generál, de ebben a korban a „nem lehetünk együtt” győz, a szülők és a magyarság iránti tisztelet.

A főhős Viola sebésznek készül, ez akkoriban nőként a lehetetlennel volt egyenlő. A regény egy autóbaleset leírásával indul, ez a történet jelene és egyben kerete is, innen nyúlunk vissza Viola múltjába. Erős kezdés, de mégis hagy hiányérzetet, talán azért, mert nem maradt meg keretnek. Viola végül kikerül a kórházból és a legjobb barátnője kiállítására is elbiceg New Yorkban, ami kissé elidegenít a korábbiaktól, túlzás, túl szép, túl hollywoodi befejezés. Violával éljük meg azt a végeérhetetlen vívódást is, hogy házasodjon-e össze az unokatestvérével a kitelepülés érdekében, vagy maradjon román szerelme oldalán? A „menjek vagy maradjak” korabeli dilemmájában nincs jó vagy rossz döntés, de a következményeket mindkét esetben viselni kell.

Viola végül Magyarországra települ, de honvágya alig csitul valamit az évek során: az elfojtott szerelem szorítja a torkát, és egy elárult barát is sokszor megjelenik az álmaiban.

A barátság, mint szervező és megtartó erő, az egész regényen végigvonul. Violát olyan erősen kötik a baráti szálak, a gyerekkor fogadalmai, hogy a regény végére beleálmodja magát egy gyerekkori idillikus képbe, két fontos barátnője, Eszti és Mimi társaságában. Violának Mimi olyan, mint egy nagy szerelem: a közelében újra és újra elárasztja a boldogság, a létezés spontán öröme. Talán erősebb ez az érzelmi szál, mint bármi más, pedig van itt nagy szerelem Ovidiuval, egy majdnem végigélt élet Botonddal, a férjjel, van egy közös kislányuk is, Emma, aki észrevétlenül érik nagylánnyá.

 
Havas Juli: Papírbabák
Forrás: Kalligram
 

A komplex és sokrétű történeten szerényen és szelíden, de mégis megkerülhetetlenül végigvonul az asszonysors, mely törvényszerűen tragikus, mert mi vagyunk a világ “négerei”. Erős állítás, de egy egész regény bizonyítja. A nő nem dönthet a saját életéről, mert mindig van valaki vagy valami, ami fontosabb, és ezt megtámogatja az asszonyok hada, a régmúltban és a jelentben egyaránt. Asszonyok, akik szültek, elvetéltek, kikapartattak, férjhez adattak, asszonyok, akiket szexre kényszerítettek, mert a házasságban ez jár a férfinak, mindig. Nem lehet nemet mondani egy-egy kezdeményező gesztus után sem, mert milyen nő az, aki felizgat egy férfit, aztán mégis visszakozna? És milyen nő az, aki nem őrzi a családi tűzhelyet, aki nem marad otthon a gyerekével három éves koráig, milyen nő az, akinek hivatása van, sőt, szenvedélyei és igényei?

Milyen nő az, aki nem húzódik háttérbe a férjét támogatva, vacsorát főzve örök-vidáman, és aki nem tudja elviselni, ha megcsalják?

Viola (generációja) már tudja, hogy ez nincs rendben, mégsem tud változtatni, mégsem mer lépni, mert erősebb a tradíció, az anyukák és anyósok szava, a férfiak öntudatlanul manipulatív érvelése. Viola drukkerei leszünk, mondjuk magunkban, hogy szakíts, ne tűrd el, menj utána a kávézóba, ne várj, míg megöregszel, ne add fel az álmaidat, ne add fel a szerelmed, nem számít, hogy román. Ne rajongj ennyire Mimiért, ne irigykedj, légy inkább önmagad, mond meg végre az anyósodnak, és sorolhatnánk még. Sodor magával a történet, érzelmeket korbácsol, megbotránkoztat, közben árnyalja az ismereteinket az erdélyi sorsokról, és úgy ahogy van, kinyírja a nacionalizmust. Nem tekinti a román népet bűnösnek a magyarok szenvedéseiben, a nacionalizmus a magyarokban is ott van. Az ember lehet bozgor a saját hazájában is. A hogy „hol van az ember hazája”, „avagy lehet-e két hazád” kérdésekre a regény végén mindenki tud majd válaszolni magának, de csakis magának.

Havas Juli: Papírbabák avagy lehet-e két hazád. Budapest, 2024, Kalligram, 365 oldal, 4500 forint

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.