Bozgor a saját hazájában – Havas Juli Papírbabák című könyvéről

Sorköz

A kollektív emlékezet regénye. Olyan, mintha a romániai magyarok, de főleg a Romániából elvándorolt magyarok emlékkönyve lenne, olyasmi, amibe a legjobb barátaink írtak valami kedveset, legtöbbször idézeteket.

A Papírbabák emléket állít annak, ahogyan a magyarok és a románok a Ceaușescu-rendszer alatt éltek. Ismerős és mégis húsbavágó történetek, tele fájdalommal, megalkuvással, szeretettel, szerelemmel, tragédiákkal, összetartással, megszakadó, mégis örökké tartó barátságokkal. A barátságok és szerelmek mozaikszerű, sodró villanásai mögött megbújik a nacionalizmus szelleme, mint valami sötét és sűrű felhő, amely szétszóródik a levegőben, és mind a románok, mind a magyarok a születésüktől fogva kénytelenek belélegezni.

Úgy szivárog be mindenhova, mint ahogy a cigarettafüst tölti meg a szobát.

Ebben a regényben nem szellőztet senki, nem merik kinyitni az ablakot, mert nem lehet, mert meghallják, meglátják, és mert anyu is mindig zárva tartotta. Így zárja ki egymást a két nemzet, élnek gyűlöletben, olyannyira, hogyha netán egy magyar lány román fiúba lesz szerelmes, az közel Rómeó és Júlia helyzetet generál, de ebben a korban a „nem lehetünk együtt” győz, a szülők és a magyarság iránti tisztelet.

A főhős Viola sebésznek készül, ez akkoriban nőként a lehetetlennel volt egyenlő. A regény egy autóbaleset leírásával indul, ez a történet jelene és egyben kerete is, innen nyúlunk vissza Viola múltjába. Erős kezdés, de mégis hagy hiányérzetet, talán azért, mert nem maradt meg keretnek. Viola végül kikerül a kórházból és a legjobb barátnője kiállítására is elbiceg New Yorkban, ami kissé elidegenít a korábbiaktól, túlzás, túl szép, túl hollywoodi befejezés. Violával éljük meg azt a végeérhetetlen vívódást is, hogy házasodjon-e össze az unokatestvérével a kitelepülés érdekében, vagy maradjon román szerelme oldalán? A „menjek vagy maradjak” korabeli dilemmájában nincs jó vagy rossz döntés, de a következményeket mindkét esetben viselni kell.

Viola végül Magyarországra települ, de honvágya alig csitul valamit az évek során: az elfojtott szerelem szorítja a torkát, és egy elárult barát is sokszor megjelenik az álmaiban.

A barátság, mint szervező és megtartó erő, az egész regényen végigvonul. Violát olyan erősen kötik a baráti szálak, a gyerekkor fogadalmai, hogy a regény végére beleálmodja magát egy gyerekkori idillikus képbe, két fontos barátnője, Eszti és Mimi társaságában. Violának Mimi olyan, mint egy nagy szerelem: a közelében újra és újra elárasztja a boldogság, a létezés spontán öröme. Talán erősebb ez az érzelmi szál, mint bármi más, pedig van itt nagy szerelem Ovidiuval, egy majdnem végigélt élet Botonddal, a férjjel, van egy közös kislányuk is, Emma, aki észrevétlenül érik nagylánnyá.

 
Havas Juli: Papírbabák
Forrás: Kalligram
 

A komplex és sokrétű történeten szerényen és szelíden, de mégis megkerülhetetlenül végigvonul az asszonysors, mely törvényszerűen tragikus, mert mi vagyunk a világ “négerei”. Erős állítás, de egy egész regény bizonyítja. A nő nem dönthet a saját életéről, mert mindig van valaki vagy valami, ami fontosabb, és ezt megtámogatja az asszonyok hada, a régmúltban és a jelentben egyaránt. Asszonyok, akik szültek, elvetéltek, kikapartattak, férjhez adattak, asszonyok, akiket szexre kényszerítettek, mert a házasságban ez jár a férfinak, mindig. Nem lehet nemet mondani egy-egy kezdeményező gesztus után sem, mert milyen nő az, aki felizgat egy férfit, aztán mégis visszakozna? És milyen nő az, aki nem őrzi a családi tűzhelyet, aki nem marad otthon a gyerekével három éves koráig, milyen nő az, akinek hivatása van, sőt, szenvedélyei és igényei?

Milyen nő az, aki nem húzódik háttérbe a férjét támogatva, vacsorát főzve örök-vidáman, és aki nem tudja elviselni, ha megcsalják?

Viola (generációja) már tudja, hogy ez nincs rendben, mégsem tud változtatni, mégsem mer lépni, mert erősebb a tradíció, az anyukák és anyósok szava, a férfiak öntudatlanul manipulatív érvelése. Viola drukkerei leszünk, mondjuk magunkban, hogy szakíts, ne tűrd el, menj utána a kávézóba, ne várj, míg megöregszel, ne add fel az álmaidat, ne add fel a szerelmed, nem számít, hogy román. Ne rajongj ennyire Mimiért, ne irigykedj, légy inkább önmagad, mond meg végre az anyósodnak, és sorolhatnánk még. Sodor magával a történet, érzelmeket korbácsol, megbotránkoztat, közben árnyalja az ismereteinket az erdélyi sorsokról, és úgy ahogy van, kinyírja a nacionalizmust. Nem tekinti a román népet bűnösnek a magyarok szenvedéseiben, a nacionalizmus a magyarokban is ott van. Az ember lehet bozgor a saját hazájában is. A hogy „hol van az ember hazája”, „avagy lehet-e két hazád” kérdésekre a regény végén mindenki tud majd válaszolni magának, de csakis magának.

Havas Juli: Papírbabák avagy lehet-e két hazád. Budapest, 2024, Kalligram, 365 oldal, 4500 forint

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.