Kedves Olvasónk!
Ez a cikk a Magyar Narancs 2023. április 13-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.
Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.
A magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk.
Visszavárjuk!
A szerk.
Az Uniti Sub Tricolor (Egyesülve a trikolór alatt, UST) nevű román szurkolói csoportnak mindegy, melyik ország csapatával játszik a román válogatott, minden alkalommal emlegeti a magyarokat. Ez történt a március 25-i Andorra–Románia Európa-bajnoki selejtezőn, ahol a román ultrák verekedtek is (egymással). Március 28-án Bukarestben, a Románia–Belarusz mérkőzésen a vendégeknek azt rótta föl az UST, hogy nincs méltó sírhelyük a második világháborúban Fehéroroszország területén meghalt román hadifoglyoknak. Koszovót a Szerbiát ért súlyos bombázások időpontjára (1999. március 24.) emlékeztették. Ami a magyar ügyet illeti, kifeszítettek egy molinót, amely Mongólia térképét ábrázolja azzal a felirattal, „historical greater hungary”, vagyis ez lenne „a történelmi Nagy-Magyarország”. Kifeszítettek egy másik térképet is, amely Nagy-Romániát, vagyis Romániát és Moldovát együtt ábrázolja.
Csaba királyfi, csillagösvényen
Mindez reakció volt arra, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség nemrég állásfoglalást kért az Európai Labdarúgó Szövetségtől (UEFA) arról, be lehet-e vinni Nagy-Magyarországot ábrázoló molinókat a stadionokba. Az UEFA válaszából a magyar szövetség azt a következtetést vonta le, hogy lehet. A román labdarúgó-szövetség viszont úgy találta, ez provokatív tartalmú üzenet, és az UEFA-hoz fordult. Az UEFA tisztázta, hogy nem hagyta jóvá ilyen zászlók és transzparensek használatát, ha mégis előfordulnak, akkor bírságolni fog. Az MLSZ viszont ezek után is úgy foglalt állást, nem lesz semmi baj, csak a bevinni tervezett drapéria kizárólag a történelmi Magyarország térképét ábrázolhatja, más szimbólumot, feliratot nem, és nem zavarhatja a nézőket a kilátásban, meg nem lehet gyúlékony sem – ezt majd ellenőrzik. Nem mellesleg korábban az MLSZ tiltani akarta a nagy-magyarországos szurkolói kellékeket, ám Orbán Viktor emlékezetes szurkolói sálja megmutatta a helyes irányt a szövetségnek (lásd: Történelmi lecke huligánoknak, Magyar Narancs, 2023. február 8.).
A román ultrák mongolozása nem új lelemény a magyarellenes szubkultúrában. Amikor 2004. január 9-én a Vatra Românească nevű nacionalista szervezet tüntetést rendezett Aradon a Szabadság-emlékmű újbóli felállítása ellen, a Délmagyarország tudósítása szerint a demonstrálók azt követelték, a magyarok „vigyék vissza a szobrukat Mongóliába”.
Már a 19. században is előfordult, hogy azok a nem magyarok, akik hallottak a Hunor és Magor eredetmítoszról, a hun–magyar rokonság elméletéről, azonosították a magyarságot a hasonlóan keletinek, vadnak és beilleszkedni képtelennek tartott mongolokkal – írta a Magyar Narancs kérdésére Ábrahám Barna történész, az ELTE BTK Román Filológiai Tanszékének oktatója. Arra, hogy a román történeti tudatban a magyarok ázsiai eredetükkel (és ázsiainak minősített politikai kultúrájukkal) rögzültek, a dualizmuskori román propaganda is ráerősített, ázsiainak minősítve a magyar elnyomást – ezt Zahorán Csaba történész, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közép-Európa Kutatóintézetének munkatársa mondta, aki a Narancs újságírója számára megkeresett és elküldött egy Románia-térképet. Ez az 1945 előtti etnikai viszonyokat színnel ábrázolva a mellékelt magyarázatban a „mongolok” kategóriába sorolja a magyarokat, a székelyeket, a csángókat, de a törököket, a bolgárokat és a tatárokat is (a nagyrészt Constanța megyében feltüntetett utóbbiak lélekszámát húszezer körülire teszi).
Ki nem ugrál…
A mongolozás manapság is az ázsiai eredet kigúnyolása, de nem annyira elterjedt. Inkább csak a történelmi hagyományok ápolásában jeleskedő ultráktól lehet hallani – ezt egy Magyarországon élő román lelkipásztor mondja, hozzátéve, a magyar szurkolókra is váratlan pillanatokban tör rá a románozhatnék. Őriz olyan felvételt, amelyen a Ferencváros-szurkolók azt skandálják, „ki nem ugrál, büdös oláh, hej, hej!”, pedig nem is román csapattal játszott a Fradi. De, tesszük hozzá, a magyar románellenesség ugyancsak kedvelt sértései a „szőrös talpú” vagy „szőrös nyelvű” kifejezések is.
A „bozgor” sokkal elterjedtebb, nem csak a romániai lelátókon. Például a Székelyhon.ro 2010. október 14-én arról számolt be, hogy a fontos búcsújáró helyként számon tartott Kézdiszentlélek helységnévtáblájára a bozgor, bozgorii feliratot festette rá valaki, ami az internetes portál szerint azt jelenti, hazátlan, hazátlanok, „de a román nemzetiségűek többségének olvasatában magyart jelent”. Idén január 29-én pedig a bíró előbb félbeszakította, majd lefújta Sepsiszentgyörgyön a Sepsi OSK–Craiova mérkőzést, mert a vendégszurkolók „azt ordították, »Magyarok, magyarok, kifelé az országból!«, és gyakran elhangzott, vulgáris kontextusban a bozgor kifejezés, ami magyarul »hazátlant« jelent. A román nacionalisták rendszeresen ezt a gúnyszót aggatják a romániai magyarokra” – tudósított a Hír Tv.
Csakhogy Szilágyi N. Sándor kolozsvári egyetemi tanár, nyelvész 1997-ben a Szabadság című lapban már kifejtette, csak mi, magyarok gondoljuk azt a bozgor szóról, hogy hazátlant jelent. „A románok a »bozgor« szó hazátlan jelentéséről nem tudnak. Nem is hallottak róla soha.”
E kifejezés valójában szóvegyüléssel keletkezhetett: „vége a »magyar« jelentésű ungur vége, az eleje meg – hogyan is mondjam ezt most szépen, úgy, hogy senki se higgye, hogy csúnyákat akarok beszélni? – a magyar bazmeg eleje”.
Abban, hogy a szó megszületett, közrejátszhat, hogy az ungurnak a románban ikerszói formája is létezik: az ungur-bungur, és ezt szintén csúfolódásképp használták. „Ide már csak egy kis szellemesség és pajkos kedv kellett, a bun- szókezdet boz-ra cserélése a megfelelő magyar szó alapján.” Szilágyi N. Sándor szerint ezt a magyarázatot az is erősíti, hogy a világon máshol is jellemző, hogy egy idegen népet nyelvének legjellemzőbb szava alapján neveznek el. A maorik a franciákat wiiwii-nek nevezték, mert gyakran hallották tőlük: oui, oui (igen, igen). A Monarchia hadseregében pedig nustyu volt a csúfneve a román katonának, aki nem értette a többiek beszédét, és gyakran mondta: nu știu (nem tudom).
Azt a nyelvészeti hipotézist, hogy a magyar bazmegelés játszhatott közre a bozgor születésében, Egry Gábor 2011-es tanulmánya egyebek mellett hatósági eljárások jegyzőkönyveiből vett idézetekkel támasztja alá. A viták közben elhangzott sértéseket azért vizsgálták részletesen a román hatóságok, mert lehetséges vádpont volt a nemzetállam vagy a vallás elleni izgatás. Az iratokból viszont az szűrhető le, hogy a konfliktusok gyakori kiváltó oka az ital mellett inkább a hiányos nyelvtudás volt. Például Sepsiszentgyörgyön 1926 márciusában egy kávéházban két román rendőr távozásra szólított fel egy dálnoki lakost, mert záróra volt. A magyar vendég erre olyat mondott, amit a rendőrök nem értettek, és végül a jegyzőkönyv úgy rögzített: „baszom a kutya istenit az anyádnak!” 1923 márciusában pedig egy magyar református lelkészt jelentettek fel amiatt, hogy egy szatócsbolt udvarán hangoskodott. Vádlója elismerte, nem tud magyarul, de arra tisztán emlékezett, hogy elhangzott a „baszom az oláhok Krisztus Máriáját” kifejezés. A tanulmány megállapítja, hogy a két leggyakoribb szó, ami a románok reakcióját kiváltotta, a „baszom” és az „oláh” volt. Utóbbi azért problémásabb, mert akkortájt nem volt egyértelmű, hogy aki mondja, sértésnek szánja-e, vagy simán a román szinonimájaként használja – ahogyan például az Egri csillagokban is (1901) többször előfordul. Romániában a két világháború között már inkább sértőnek vették. Egry Gábor azonban felidézi egy 1918-as incidens vizsgálatát, amikor Aurel Ciato román újságírót arról kérdezik, a gyanúsított Fodor Pál magyar főhadnagy sértő szándékkal használta-e folyton az oláh kifejezést, és Ciato meggyőződéssel állította, hogy nem.
Ma az oláhozás a magyar nyelvben és a bozgorozás a románban egyaránt sértő. A bozgor eredetét megfejtő Szilágyi N. Sándor szerint „mire ott fogunk tartani, hogy egyetlen magyar ember sem fogja soha oláhoknak nevezni a románokat, akkorára a román nyelvben is elavult archaizmussá válik a bozgor szó”. Ebben lehet bízni.
