poeta.doc

Csodagyerek a hatvanas évekből

  • Kőrizs Imre
  • 2021.01.13 21:00

Sorköz

Bálint Lea: Kiáltás

Bálint Lea: Kiáltás

 

Trónszékemet a palotából

az utcasarokra tettem,

és lestem,

ki lesz a király?

 

Kipróbálta:

egy hentes, egy bíró,

egy hírlapíró,

egy gyermek, egy cica,

egy részeg apuka,

egy postás,

egy borbély,

egy pap

és egy vak,

 

míg nagymamám kiáltott végre:

„Szükségem lenne a kisszékre,

hozd be kicsikém!”

„Tanár”: alighanem az Első ének című antológiában állt ez a meghatározás utoljára Tandori Dezső neve mellett, 1968-ban, éppen abban az évben, amikor megjelent a Töredék Hamletnek. Tíz oldalon tizenkét vers szerepel tőle a könyvben, ennél nagyobb terjedelmet, tizenkét oldalt csak Dobai Péter és a később már csak újságírással foglalkozó Buzás Andor versei kaptak.

A könyv második oldalán ez olvasható: „Válogatta és szerkesztette Mezei András”. Azonban a kortársi visszaemlékezések szerint Kormos Istvánnak, a Móra szerkesztőjének – a kiadónál jelent meg a Kozmosz Könyvek felnőtt szépirodalmi sorozata – legalább annyira, ha nem jobban benne volt a keze a kötet összeállításában. Talán Kormos találta Bálint Leát is, aki hihetetlenül fiatal volt: a kötet megjelenése idején még csak tizenöt éves „gimnáziumi tanuló”.

A több mint ötvenéves könyv más szempontból is érdekes. A benne szereplő harmincnyolc költő közül tizenegy volt nő, és ez akkora hányad, ami még a sokkal emancipáltabb 21. századra sem jellemző. A Szép versek legutóbbi három kiadásából legalábbis rendre négy-öt női költő hiányzik ahhoz, hogy az Első énekéhez hasonló legyen a nemek aránya. Tovább árnyalja a képet, hogy a kötet kiadója, válogatója, szerkesztője és lektora mind férfi volt, és csak a tipográfusa nő, miközben ma egy-egy könyvet kinyitva ennek éppen a fordítottját látja az olvasó.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!

Neked ajánljuk