Könyv

Dékány Dávid: Dolgok C-hez

  • - svébis -
  • 2019. november 30.

Sorköz

Lehetne ez egy remek kötet is: Dékány költészete egyszerre alanyi és szürreális, biztos kapaszkodókkal és merész ötletekkel. Feszegeti a vers határait, izgalmas helyeken bukkan lírára. A Lelet című költemény például valóban az, amit a címe sugall: diagnózis, ami verssé tördelve bizonyítja, észre sem vesszük, hogy körülvesz minket a költészet.

Ugyanakkor mintha éppen ebben a feszegetésben bizonytalanodna el, mintha olykor úgy érezné, mindenképpen jeleznie, magyaráznia kell szándékát, mert a botor olvasó még félreérti (pedig jó vers az, amely teret enged a félreértésnek). Mondok egy példát: a Jegyzet hasonló hatásmechanizmust alkalmaz, mint a fent említett Lelet. A telefonba sebtében leírt jegyzetekből – vagy azok imitációjából – áll össze a poézis. Ékezetek nélküli szavak, elgépelések, bennmaradt bizonytalanságok, hogy vajon egy kép melyik szóval működik jobban – mindez teljesen bizonyossá teszi, miként kell, érdemes olvasni ezt a verset. Ám valahol a közepe táján Dékány mégis szükségesnek érzi egyértelműen jelezni ezt: „Ez mar ugy nez ki mint egy vers / pedig csak a jegyzetbe irok otleteket / es a telefon igy tordeli”. Ez a gesztus sajnos nem csak a vers hangulatát oltja ki, de egy későbbi bravúrt is: a Másik című poézis valójában ezeknek a jegyzeteknek a szerkesztett változata. Mennyivel izgalmasabb lett volna erre magamtól rájönni, felfedezni a trükköket a versekben anélkül, hogy a szerző kézen fogjon. Az ilyen, és ehhez hasonló önértelmezések, magyarázatok vág­ják végül gajra a kötetet.

Jelenkor, 2019, 64 oldal, 1499 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.