Könyv

Dékány Dávid: Dolgok C-hez

  • - svébis -
  • 2019. november 30.

Sorköz

Lehetne ez egy remek kötet is: Dékány költészete egyszerre alanyi és szürreális, biztos kapaszkodókkal és merész ötletekkel. Feszegeti a vers határait, izgalmas helyeken bukkan lírára. A Lelet című költemény például valóban az, amit a címe sugall: diagnózis, ami verssé tördelve bizonyítja, észre sem vesszük, hogy körülvesz minket a költészet.

Ugyanakkor mintha éppen ebben a feszegetésben bizonytalanodna el, mintha olykor úgy érezné, mindenképpen jeleznie, magyaráznia kell szándékát, mert a botor olvasó még félreérti (pedig jó vers az, amely teret enged a félreértésnek). Mondok egy példát: a Jegyzet hasonló hatásmechanizmust alkalmaz, mint a fent említett Lelet. A telefonba sebtében leírt jegyzetekből – vagy azok imitációjából – áll össze a poézis. Ékezetek nélküli szavak, elgépelések, bennmaradt bizonytalanságok, hogy vajon egy kép melyik szóval működik jobban – mindez teljesen bizonyossá teszi, miként kell, érdemes olvasni ezt a verset. Ám valahol a közepe táján Dékány mégis szükségesnek érzi egyértelműen jelezni ezt: „Ez mar ugy nez ki mint egy vers / pedig csak a jegyzetbe irok otleteket / es a telefon igy tordeli”. Ez a gesztus sajnos nem csak a vers hangulatát oltja ki, de egy későbbi bravúrt is: a Másik című poézis valójában ezeknek a jegyzeteknek a szerkesztett változata. Mennyivel izgalmasabb lett volna erre magamtól rájönni, felfedezni a trükköket a versekben anélkül, hogy a szerző kézen fogjon. Az ilyen, és ehhez hasonló önértelmezések, magyarázatok vág­ják végül gajra a kötetet.

Jelenkor, 2019, 64 oldal, 1499 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.