"Egyszer kiírták a szobánk ajtajára, hogy nyomul az esztétika"

Sorköz

Az ELTE BTK nemrég 88. életévét betöltő professor emeritusa drámaelméletet és közgazdaságtani alapismereteket tanít, az utóbbi két évben 3 könyve jelent meg, így tart 30-nál. Részletek a csütörtöki Magyar Narancsban megjelent Almási Miklós-interjúból.

"Magyar Naracs: Tizenhat éves korában írt Gorkij-esszéje Lukács György kezében landolt, aki elhívta a szemináriumaira. Kész filozófiai csodagyerek volt!

Almási Miklós: Álljon meg a menet! Nem vagyok filozófus, illetve, semmiképpen sem a szó megszokott értelmében. Én mindig is azt imádtam, hogy olyasmit csinálok, amihez hivatalosan alig értek. Nemrégiben például írtam egy egyelőre fiókban lévő könyvet Óriások kertje címmel hét magyar szürrealista képzőművészről, köztük El Kazovszkijról, Vajda Lajosról, Rozsda Endréről. Rozsda Endre megvan? Nem mindenki ismeri, pedig világhírű festő, csak disszidált ’57-ben. Aczél adott neki útlevelet, de egy munkára még visszajött: az inotai erőmű mellett kialakított kultúrházba készített mozaikokat. Az egyik fölé még az évszámot is odaírta. Máig rejtély, hogyan engedték ezt neki akkoriban! Kondor Béla utolsó festménye, A szentek bevonulása a városba varázsolt el annyira, hogy komolyabban rácsavarodtam a képzőművészetre. A Kiscelli Múzeum raktárában egészen közelről fotóztam az óriási, mint­egy 12 méter széles pannót, amelyet Kondor eredetileg a kereskedelmi dolgozók szakszervezetének székházába tervezett, csakhogy nem fogadták el. Észrevették ugyanis, hogy gúnyrajz: reneszánsz kalapos szentek vonulnak, kezük lopó mozdulatot tesz, bemennek a mennyországba, ahol pálcikaemberek rohangásznak és ütik egymást. Mondják, hogy képzőművészetről valódi szakértőnek kellene írnia, de hát mit csináljak, ezt szeretem! Engem egész pályám során a művészet – az irodalom, a film, a színház – érdekelt, esztéta vagyok, nem filozófus. Mindig tartottam is némi távolságot a filozófusköröktől, kissé magába zárkózó és önjáró voltam. Jó, papíron filozófus vagyok, de szívesebben nevezem trendkutatónak magamat, mert abba minden belefér, és én mindenevő vagyok. A filozófia ma már szűk szakma, vannak Platón-kutatók, Heidegger-kutatók és Kant-monográfusok, de engem mindig a totalitás érdekelt. Amit én tanultam a filozófiából az pont az, hogy a filozófus a világot egy emelettel feljebbről nézi. Abból a perspektívából sokkal tágabb a kép, benne van a gazdaság, a kultúra, a szociológia, az elmúlt szellemi korok és az elkövetkező szellemtelen korok összessége. Trendkutatóként mindig az a jelenség és téma érdekelt, amelyik éppen csak feltűnt, és még nem voltak meg a saját szakértői.

MN: Tavaly megjelent könyvében, a Pisztoly a könyvtárban című életútinterjúban, Nádra Valériával beszélgetve, végigmegy az életén. Mire a legbüszkébb, ha visszatekint?

AM: Utálok visszatekinteni, még­is vonzott a múlt, no meg meggyőztek, hogy másnak is van memoárja, hát legyen már nekem is. Azért írtam 30 könyvet, mert nem bírok írás nélkül élni. Két napig kitart a megjelenés öröme, de a harmadikon már muszáj írnom valamit, különben idegeskedni kezdek. Ugyanilyen szenvedélyem a tanítás. Az esztétikán ’78-ban lettem tanszékvezető, ahol ott volt vagy odajött később Poszler, Spiró, Fodor Géza, Bacsó Béla, Szilágyi Ákos, Balassa Péter, Zoltai Dénes, György Péter, Kovács András Bálint, Hargitai Henrik… Ezt az aranykort a kor hullámverése hozta magával. Egyszer kiírták a szobánk ajtajára, hogy „nyomul az esztétika”. Akkor még a piarista házban volt két szobánk, onnan költöztünk át a Múzeum körútra. A piarista házban nem kedveltek minket, azt mondta valaki – hagyjuk most, hogy ki –, hogy rendes ember ez az Almási, kár, hogy zsidó. Csak zárójelben: valójában kálvinista családból jöttem."

A teljes interjúban szóba kerül még egy irodába becsempészett pisztoly, a szakállas maoisták, az ELTE-s esztétika és a kommunikáció tanszék alapítása és a digitális forradalom kritikája. Vegyék a bátorságot, vegyék a Narancsot!


Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Neked ajánljuk

Dobosviccek

„Srácok, van kedvetek meghallgatni a szerzeményeimet?”, szól az egyik legelcsépeltebb dobosvicc csattanója. A közvélekedés szerint a dobosok tipikusan háttérbe húzódó, nem túl izgalmas figurák, de ahogy Dave Grohl, Phil Collins, Don Henley vagy akár Szikora Róbert példája mutatja, megfelelő tehetséggel és szorgalommal belőlük is lehetnek nagy sztárok. Az elmúlt hetekben két neves angol zenekar dobosa is szólóalbumot jelentetett meg – mindkét lemezre érdemes időt szakítani.

Hordta a jelet

  • - minek -

Mátyás Attila számos zenekaron és zenei korszakon átívelő, lassan négy évtizedes pályafutásában különleges epizód a rövid ideig létező Agnus Dei (Isten báránya) zenekar.

Intimebb invenciók

Bacsó Kristóf legutóbbi szerzői anyaga nem konceptlemez, a szaxofonos nem szokott ilyeneket készíteni. A gondolatok, a képzetek, a keresztutalások sokkal összetettebben bontakoznak ki dallamaiból és témáiból, mint hogy kiragasszon egy képet középre, és a körül motozzon a lemez végéig. Bacsó az irányadó jazzalkotók közé emelkedett a rá jellemző nyugodt, intellektuális megközelítéssel; a saját együttesein kívül elsősorban a Modern Art Orchestra szaxofon szólamvezetőjeként és a Zeneakadémia jazz tanszékének élén.

Dehogy vagyunk egyedül

A vígjáték műfaja lefelé tartó pályájának igencsak a végét járja már, s mint számos híres képviselője, mára elgyengült, fárasztó, és ha mond is valamit, az gyakran kellemetlen vagy csitítgatni való. Elég csak az utóbbi idők tömeggyártott spin-off sorozataira gondolnunk, ha az eredetiek színvonalának revíziójával nem is szívesen zaklatnánk fel magunkat.

Tekintetek tüzében

  • Révész Emese

Czene Márta technikai tudása kivételes, nem sajnálja az időt és a fáradságot a részletek megmunkálására, vékony festékrétegei, kifinomult vonalrajza, kimért kompozíciói a reneszánsz fénykorát és a fotórealizmus legjavát idézik. Önmagában ez vajmi kevés lenne azonban ahhoz, hogy érdekes legyen a kortárs szemlélőnek.

Purcell zongorája

Az 1695-ben elhalálozott Henry Purcellnek természetesen nem volt zongorája, hiszen Bartolomeo Cristofori csak egy évtizeddel később találta fel a zongora ősének tekinthető fortepianót, majd újabb 60–70 évnek kellett eltelnie, amíg ez a hangszer lassan egyeduralkodóvá válva kiszorította billentyűs társait. „Purcell, a zongora poétája” – kommentálta a koncert előtt egy barátom kissé helytelenítő mosollyal Szokolov műsorát, aki a koncert teljes első félidejét az angol mesternek szentelte.

Az az űzött hang

„A csapat a Váladék nevű kocsmában gyűlt össze, hogy levonja a nap tanulságait”, olvassa fel színtelen hangon, hadarva A hosszú nap című tárcanovellájának első mondatát Tar Sándor valamikor 1993-ban. Hova sietett vajon? Vagy inkább honnan menekült? Semmi érzelem nincs a hangjában, és mégis zaklatottnak tűnik, talán a gyorsan eldarált szavak, a szinte fuldokló lélegzetvételei miatt. Hallgatni is felkavaró.

Az élet értelme

Ferdinand von Schirach izgalmas szerző: jogászból lett író, ami a hazánkban is játszott két színdarabján meg is látszik. A Terrort a Katona József Színház mutatta be 2016-ban, az Istent most láthatjuk először. Mindkettő zárt tárgyalás formáját ölti, a Terror a tárgyalóteremben játszódik, s bár az Istenben elhangzik az intelem, hogy „ügyvédnő, nem a bíróságon vagyunk”, és látszólag egy nyílt pódiumbeszélgetésen veszünk részt, valójában teljesen nyilvánvaló, hogy de, most is a bíróságon vagyunk. Ahol mi, nézők vagyunk bírók, és a felsorakoztatott számtalan érvből kell levonnunk a végső következtetést, majd szavaznunk kell arról, hogy támogatjuk-e Kertész Tibort abban, hogy orvosi segítséggel vessen véget az életének.

Korszerűtlen elmélkedések

  • Zelei Dávid

„Valószínűleg nem vagyok regényíró; valószínűleg olyan esszéíró vagyok, akinek regényeket kell írnia, mert esszét írni nem tud”, nyilatkozta egyszer a portugál José Saramago. Magyarul eddig hiányzó regényét, a Festészeti és szépírási kézikönyvet kézbe véve pedig minden eddiginél jobban mögé láthatunk e Nobel-díjasként azért álszerénynek ható kijelentés miértjének.

Körözik Putyint

A Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court, ICC) elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz elnök és Marija Alekszejevna Lvova-Belova, a gyerekjogok oroszországi elnöki biztosa ellen. Mindkettőjükkel szemben az a megalapozott gyanú merült fel, hogy legkésőbb 2022. február 24-ét követően ők maguk adtak parancsot gyermekek kényszerdeportálására és kényszeradoptálására, illetve nem akadályozták meg alárendeltjei­ket ebben. Ez a nemzetközi jog szerint háborús bűnnek számít.

Mindent és mindenkitől

Megkárosítva érzi magát és feljelentést tervez több olyan orosz állampolgár, aki magyar letelepedési kötvényt vásárolt a VolDan Investments Ltd. nevű közvetítőcégen keresztül.

„Még erős a magyar felhozatal”

Mi a helyzet a Trafóval a Sberbank csődje óta? Visszakapták-e a pénzüket? – kérdeztük az illetékestől. A beszélgetés során szó esett még arculatváltásról, színházi fenntarthatóságról, a független előadóművészek helyzetéről, egyáltalán a magyar kultúra kilátásairól.