Könyv

Hard-boiled light

Hallgrímur Helgason: Házvezetési tanácsok bérgyilkosoknak

Sorköz

Ebben a könyvben egy Izlandon bujkáló, pocakos horvát bérgyilkos traumáiról, és e traumák feldolgozáskísérleteiről olvashatunk.

Nem vagyok meggyőződve róla, hogy a szerző tisztában van azzal, hogy a főszereplő énelbeszéléséhez választott megszólalásmódban miféle potenciál rejlik. Toxic, a regény főszereplője, mintha Patrick Bateman, Philip Marlowe és a skandináv krimik rendőrfigurái beszédmódjának kevert-mímelt változatán szólalna meg. Ez az érzelmileg sivár, macsó, enervált stíljegyekből építkező beszéd itt korántsem olyan meggyőző, mint az említetteknél, inkább olyan tanult nyelvnek tűnik, amely a „gyengeség” leplezésének, elrejtésének eszközeként használatos.

Toxicnál rendre felfeslik az erőemberálca, és az olvasó – főleg a túlontúl patetikusra hangszerelt kiszólásokon keresztül – ráláthat olykor a főszereplő sebzett énjére. A gengszterzsargon pufogtatását, a (bér)gyilkosságok szenvtelen leírásait, a felbukkanó nőkre tett dehonesztáló megjegyzéseket, a fegyverekre, tévéműsorokra, popslágerekre, hollywoodi üdvöskékre tett utalgatásokat a délszláv háború eseményeinek (apjának és a testvérének a tragikus halálát is ideértve) felidézése szakítja meg. A sematikus „meghúzódni egy félreeső helyen, amíg elül a baj” jellegű cselekmény közepette a poszttraumás stressz megjelenítése helyenként tud is némi mélységet kölcsönözni az eleinte kétdimenziós Toxic ábrázolásának.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”