Jókai, Mikszáth, Karinthy a proletárdiktatúra szolgálatában

Sorköz

Nyögvenyelős próbálkozás a sztahanovista kongresszus után.

„A magyar nép szocialista fejlődését még sok helyen szívósan és makacsul igyekszik visszatartani a bürokrácia. A magyar sztahanovisták első kongresszusán, 1950. február végén több igen komoly felszólalás hívta fel a figyelmet erre a veszedelemre. Nem sokkal később az MDP Központi Vezetőségének a vallás és közoktatásügyi minisztérium munkájával kapcsolatos kérdésekről hozott határozata is nyomatékosan leszögezte, hogy „az ellenség kártevő munkájának szerves része a minisztériumban általánossá vált bürokratikus vezetés rendszere”. Az idézet 1950-ből származik, azonban nem a Szabad Nép vezércikkét olvashatják, hanem egy túlnyomórészt  kiváló művekből álló antológia előszavát.

false

 

Fotó: Fortepan/Bauer Sándor

 

Mindez azonban nem változtat azon hogy A hivatal packázásai című könyv nem született volna meg, ha nincs az a felszólalás a sztahanovisták kongresszusán. „Jogszolgáltatás, jogosítványok, közigazgatási engedélyek megszerzése; mindez a termeléssel csak közvetve összefüggő tevékenység, szörnyű kínokkal járhat a dolgozók számára, ha a bürokrácia uralkodik rajtuk. Ezekben a hivatalokban nem egyszer születnek a lelketlenség legarcpirítóbb esetei” – szögezi le a kötet szerkesztője, Kováts Miklós, és láthatóan az sem zavarja, hogy ezzel tulajdonképpen jogsértésre biztat, amit minden bizonnyal nem vett volna jó néven a hatóság, ha a megszólítottak komolyan vették volna.

Ám e nyilvánvaló ellentmondás akkoriban nem zavart senkit, az ideológia oltárán pedig bárkit és bármit fel lehetett áldozni. Ennek szellemében, a Révai Könyvkiadó Nemzeti Vállalat kiadásában (méghozzá a Révai-könyvek haladó irodalom sorozatban) megjelent kötetet ugyanolyan erőltetett párhuzamokkal próbálták „népidemokratikussá” tenni,

ahogy Dózsa Györgyről és Petőfi Sándorról állították,

hogy bizonyosan kommunisták lettek volna, ha a múltban lett volna kommunizmus.

Valószínűleg akadtak olyanok, akik az antológia klasszikus szerzőiben is protokommunistát is látták, de úgy látszik, hogy mindent akkor sem lehetett, hiszen ha például Eötvös Józsefet, Jókai Mórt, Mikszáth Kálmánt, vagy Karinthy Frigyest mint a proletariátusért tollal harcoló szerzőket veszik elő, nehéz lett volna megmagyarázni, hogy miért nincsenek ezen állítást alátámasztó műveik… Noha A hivatal packázásaiban érezhető az efféle szándék, a kiadó legfeljebb vörös drapéria elé sorakoztathatta fel jeles íróinkat, vagy még az elé sem. Karinthyról – akinek az Akták és a A lebeszélőben című humoreszkjei kerültek a könyvbe – például ezt írja Kováts Miklós: „kedvenc témája a gépszerűen, fej nélkül működő hivatali apparátus kíméletlen kigúnyolása (…) a bürokrácia embertelenségét elsősorban egy formai kérdésben: automataszerűségben látja, nem igazi jelentőségében, vagyis abban, hogy intézményesen elzárja a dolgozókat a jogszolgáltatás és közigazgatás féltett monopóliumától…”

false

A gondos, körültekintő szerkesztést mutatja, hogy a kötetbe ha csak néhány írás erejéig is – a 287 oldalból 58 oldalon –,

a vegytiszta szocreálnak is helyet szorítottak, minden bizonnyal reprezentatív céllal,

azt mutatván, hogy a proletárdiktatúra nyomán is kivételes művek születnek. De azt nemcsak mi, az korabeli olvasó is láthatta, hogy ennél nagyobb öngólt lőhettek volna, hiszen például Aczél Tamás Nehéz esztendő, Komoly Péter: Egy esztergapad története vagy Gádor Béla: Az első kétezer tonna című írásait szó szerint egy lapon említeni a Falu jegyzőjével, a Rab Rábyval vagy a Rokonokkal, még viccnek is rossz.

Az már soha nem fogjuk megtudni, hogy milyen arcot vághattak e kiváló szövegeket tartalmazó, ám végtelenül cinikus kötet olvastán mindazok, akik előtt „megnyíltak a jogszolgáltatás és közigazgatás kapui”, miközben épp az ellenkezőjét tapasztalták, de az érzékenyebbnek minden bizonnyal kinyílt a bicska a zsebében.  De amikor például Nagy Lajos Remete-igazolvány és A leíró című elbeszélései kapcsán arra hívja fel a figyelmet a szerkesztő, hogy „Nagy Lajos sokszor talált alkalmat – még az ellenforradalom sajtóján keresztül is –, hogy alapos szúrásokkal pukkassza ki a butaság, a hivatalnoki gőg luftballonjait”, az olvasó legfeljebb csak felsóhajtott: „Próbálná meg most”.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.