Az elmúlt 20-25 évben itthon sem volt teljesen ismeretlen a „csallóközi maffia” kifejezés, bár ahhoz képest, hogy tagjai szinte kivétel nélkül magyar nemzetiségűek voltak, a hazai sajtó ingerküszöbét csak a legbrutálisabb megmozdulásaik érték el. A nemrég megjelent Elásott igazság című könyvből ennél sokkal többet is megtudhatunk. E heti nyomtatott lapszámunkban a könyv keletkezésének történetéről, a dunaszerdahelyi pokolról olvashatnak, s megismerhetik a szerzőt, Barak Dávidot. Részlet a cikkből:
Barak Dávid kisgyerek volt 1993-ban, Szlovákia függetlenné válásának évében, amikor Dunaszerdahelyen a helyi birkózóklub gátlástalanabb tagjai vették át a hatalmat. Működésük eleinte szimpla útonállás volt: a Komáromot Pozsonnyal összekötő út mentén parkoló külföldi kamionosoknak ajánlották föl, ha fizetnek, akkor nem verik meg őket, de a sikert látva megjött az étvágyuk. Hamarosan hasonló ajánlatot kaptak a helyi vállalkozók, de gyakran előfordult az is, hogy a város határában vámot szedtek azoktól, akiknek nem a dunaszerdahelyi járást jelölő DS betűjel volt a rendszámán. Közben a „hagyományos” alvilági üzletmenetet is beindították: a pénzbehajtás, a prostitúció és a szerencsejátékok mellett legfőbb bevételi forrásuk az ún. faktúrázás volt, ami abból állt, hogy cseh és szlovák cégek többnyire eladhatatlan árukészletét strómannal megrendelték, elvitték az árut, majd egy fillért sem fizettek érte.
A csallóközi maffiát 1995-ben a Pozsonyból érkezett Pápay Tibor vette át, de a hatalomátvétel nem járt véráldozattal. „Az ezt követő pár év lehetett az alvilág működésének »fénykora«. Béke volt, pontos elszámolás, és legfeljebb egy tragikus esemény, Pápay Tibor bátyjának valóban véletlen autóbalesete vetett árnyékot az idillre” – meséli Barak Dávid, legalábbis erre jutott beszélgetései, olvasmányai alapján. De arra már ő is emlékszik, hogy mi történt azon a borzalmas 1999. március 25-én.
„Dunaszerdahely élte a maga kisvárosi, békésnek hitt életét. Az emberek többsége a Jugoszlávia elleni NATO-csapások híreit nézte a tévéhíradókban, és senki sem sejthette, hogy a Fő utcai üzletsor Fontána bárjában, ahol a földszinti kávéházban tucatnyi vendég szórakozott, az emeleten pedig a helyben csak maffiózóknak titulált, Pápay Tibor vezette gang kártyázgat, pillanatokon belül két fegyveres bérgyilkos automata géppisztolyokkal végrehajtja Európa vélhetően legnagyobb alvilági leszámolását” – írta a 21 évvel ezelőtti sajtó a lövöldözésről, amelynek tíz halálos áldozata, a csallóközi maffia majdnem teljes vezérkara volt.
„Negyedik osztályos tanuló voltam – idézi fel Dávid –, még arra is emlékszem, hogy a merényletet követő nap egy pénteki nap volt. Már bent ültünk az osztályteremben, de nem kezdődött el a tanítás, ki-be rohangált az osztályfőnök, zaklatottnak tűnt. De már mi is arról diskuráltunk, hogy mi történt előző este, hogy lövöldözés volt, megöltek egy csomó embert, sőt az egyik osztálytársam azt mondta, hogy apukája is ott volt a földszinti vendégek között.
(Borítókép: az 1999-es merénylet áldozatai; korabeli sajtóillusztráció)
A Magyar Narancs a kijárási korlátozás alatt is kapható az újságosoknál, az élelmiszerboltokban és a benzinkutakon, de még jobb, ha előfizet a lapra vagy digitális változatára!
Magyar Narancs
Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?
