Olvasni muszáj

Kézzel takarítani ki az eldugult csatornát

Sorköz

Győrffy Ákos tudja, mitől hallgat el egyszerre a dühöngő, káromkodó ember. 

Kedves Olvasónk! A Sorköz Olvasni muszáj sorozatában megmutatjuk: a Narancs szerzői nem csak írnak, olvasnak is a maguk örömére. Olvasnak és újraolvasnak régi és újabb klasszikusokat, méltán és méltatlanul elsüllyedt szerzőket, elfelejtett, a polc mögé csúszott könyveket és korábbi korok sztárkönyveit, véletlenszerűen vagy valami különös összejátszás révén elibük sodródott műveket. És élvezik!

A kiadó azt mondta, ezek az írások inkább versek, nem prózák, legyen ez verseskötet. Győrffy Ákos pedig ennek megfelelően dolgozott tovább a szövegeken – hangzott el A távolodásban szegedi bemutatóján.

Aki ismeri Győrffy Ákos könyveit, nem ütődik meg ezen. A hegyi füzet című prózakötet (2016) kiindulópontja az, hogy az elbeszélő talált egy gazdátlan házat a hegyen, amit feltörtek. Ő kitakarítja, feljár oda írni, és ez a munka arról is szól, hogy megpróbál rájönni, mit keres ott, elképzelt életének egyik helyszínén. Nem olyan az a ház, mint amilyennek lennie kellene, nem is völgyben áll, bükkösben. Azért kitesz az eresz alá egy hordót, hogy legyen vize. Az Akutagava noteszéből című 2004-es verseskötetében ezt olvassuk: „A két élete. Egy közeli bükkerdő, ami hirtelen tarvágás utáni sűrű bozótosba vált át. Sétáin mindig pontosan megérezte, mintha egy kapun lépne be, hogy innentől névtelen…” és „Örökös félhomályban élt, mintha egy törött pengéjű finom kardra támaszkodna.”.

Ugyanannyi szó egy lélegzettel, a levegő is ugyanolyan oxigéndús, hideg.

A létfönntartáshoz szükséges műveletek zajlanak, továbbá a közvetlen környezet és önmagunk megfigyelése: erdő, málnás, folyó. Ember. Beteg hajléktalan, aki, míg tud, üvölt, hogy miért nem tud már végre meghalni, a másik csak leírja a nevét a hivatalos iratra, és pontot tesz utána. T. J. pszichiátriai beteg, aki 2020-ban halt meg egy budapesti hajléktalanszállón, a szerző beszélgetett vele, mutatott neki egy-egy fotót, ő pedig elkezdte a monológot: Mendelssohnnak négyszáznegyvenháromezer műve maradt ránk, az ilyen zeneszerzőket kizárólag földrengésként lehet értelmezni; a főszereplő Major Tamás, akinek a tiszteletére minaretet emeltek; Lillafüredre légbuszjárat visz; a kutyák árulók; Görlandiában több száz méteres mélységből görög festményeket tártak fel; a Holt-tengeri tekercseknek pontosan a háromnegyede hamis. Az őrültség józansága és a tárgyilagos szenvedély megfér egymással:

„Az esti könyvbemutatón egy bolgár költő azt kérdezte tőlem,/ Hogy szerintem mikor omlik össze a civilizációnk./ Már összeomlott, válaszoltam,/ amire harsány kacagás volt a válasz.”

Például így lehet hitelesen beszélni arról, hogyan élünk.

A távolodásban című könyv egyik nagy verse szerintem a 37. oldalon A hála, amelynek az elejét és a végét idézem. Sokaknak elsőre visszataszító lehet a nyitó kép. Ez nem hatásvadászat: mindenki maradt már magára egy ház körüli munkában tehetetlenül káromkodva, dühöngve, aztán hirtelen elcsendesedve.

„Két kézzel mertem ki a szart az eldugult csatornából.

A gumikesztyűm kiszakadt…”

És:

„Soha biztosabban nem tudtam, hogy a helyemen vagyok,/ hogy a rám már az idők kezdetén kiszabott feladatot/ végzem el, amelyre más válaszom, mint a hála, / igazán nem lehet.”

Ez a takarítás sokféle tevékenységünknek pontosan megfelelő szimbólum. Lehet, abszurd elképzelni egy vers lehetséges olvasóit, de amióta a táskámban van ez a könyv, olvasom út közben, sokszor gondoltam rá, hogy ezt a tizennyolc soros verset végigolvashatja olyasvalaki is, aki valamilyen közfeladatot lát el. Abban a helyzetben, amikor egy tökéletlen rendszer iránt megnyilvánuló minden gyűlölet szükségképpen őellene is irányul, függetlenül attól, hogy milyen ember. Fölállhat a térdeplő helyzetből, lehúzhatja az elszakadt gumikesztyűt, otthagyhat mindent az udvaron. Bemehet levenni az ónos esőben páncéllá fagyott pulóvert, kimosakodhat tökéletesen, de a feladatot senki más nem végzi el helyette.

Vajon egy ilyen verset elolvasni ebben a helyzetben megnyugvást hoz-e?

És közel hozhat-e egy ilyen vers egymástól sorsszerűen távol került embereket?

Azt hiszem, igen.

Győrffy Ákos: A távolodásban, Magvető, 2021, 80.

Az Olvasni muszáj sorozat korábbi részei:

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."