Olvasni muszáj

Kézzel takarítani ki az eldugult csatornát

Sorköz

Győrffy Ákos tudja, mitől hallgat el egyszerre a dühöngő, káromkodó ember. 

Kedves Olvasónk! A Sorköz Olvasni muszáj sorozatában megmutatjuk: a Narancs szerzői nem csak írnak, olvasnak is a maguk örömére. Olvasnak és újraolvasnak régi és újabb klasszikusokat, méltán és méltatlanul elsüllyedt szerzőket, elfelejtett, a polc mögé csúszott könyveket és korábbi korok sztárkönyveit, véletlenszerűen vagy valami különös összejátszás révén elibük sodródott műveket. És élvezik!

A kiadó azt mondta, ezek az írások inkább versek, nem prózák, legyen ez verseskötet. Győrffy Ákos pedig ennek megfelelően dolgozott tovább a szövegeken – hangzott el A távolodásban szegedi bemutatóján.

Aki ismeri Győrffy Ákos könyveit, nem ütődik meg ezen. A hegyi füzet című prózakötet (2016) kiindulópontja az, hogy az elbeszélő talált egy gazdátlan házat a hegyen, amit feltörtek. Ő kitakarítja, feljár oda írni, és ez a munka arról is szól, hogy megpróbál rájönni, mit keres ott, elképzelt életének egyik helyszínén. Nem olyan az a ház, mint amilyennek lennie kellene, nem is völgyben áll, bükkösben. Azért kitesz az eresz alá egy hordót, hogy legyen vize. Az Akutagava noteszéből című 2004-es verseskötetében ezt olvassuk: „A két élete. Egy közeli bükkerdő, ami hirtelen tarvágás utáni sűrű bozótosba vált át. Sétáin mindig pontosan megérezte, mintha egy kapun lépne be, hogy innentől névtelen…” és „Örökös félhomályban élt, mintha egy törött pengéjű finom kardra támaszkodna.”.

Ugyanannyi szó egy lélegzettel, a levegő is ugyanolyan oxigéndús, hideg.

A létfönntartáshoz szükséges műveletek zajlanak, továbbá a közvetlen környezet és önmagunk megfigyelése: erdő, málnás, folyó. Ember. Beteg hajléktalan, aki, míg tud, üvölt, hogy miért nem tud már végre meghalni, a másik csak leírja a nevét a hivatalos iratra, és pontot tesz utána. T. J. pszichiátriai beteg, aki 2020-ban halt meg egy budapesti hajléktalanszállón, a szerző beszélgetett vele, mutatott neki egy-egy fotót, ő pedig elkezdte a monológot: Mendelssohnnak négyszáznegyvenháromezer műve maradt ránk, az ilyen zeneszerzőket kizárólag földrengésként lehet értelmezni; a főszereplő Major Tamás, akinek a tiszteletére minaretet emeltek; Lillafüredre légbuszjárat visz; a kutyák árulók; Görlandiában több száz méteres mélységből görög festményeket tártak fel; a Holt-tengeri tekercseknek pontosan a háromnegyede hamis. Az őrültség józansága és a tárgyilagos szenvedély megfér egymással:

„Az esti könyvbemutatón egy bolgár költő azt kérdezte tőlem,/ Hogy szerintem mikor omlik össze a civilizációnk./ Már összeomlott, válaszoltam,/ amire harsány kacagás volt a válasz.”

Például így lehet hitelesen beszélni arról, hogyan élünk.

A távolodásban című könyv egyik nagy verse szerintem a 37. oldalon A hála, amelynek az elejét és a végét idézem. Sokaknak elsőre visszataszító lehet a nyitó kép. Ez nem hatásvadászat: mindenki maradt már magára egy ház körüli munkában tehetetlenül káromkodva, dühöngve, aztán hirtelen elcsendesedve.

„Két kézzel mertem ki a szart az eldugult csatornából.

A gumikesztyűm kiszakadt…”

És:

„Soha biztosabban nem tudtam, hogy a helyemen vagyok,/ hogy a rám már az idők kezdetén kiszabott feladatot/ végzem el, amelyre más válaszom, mint a hála, / igazán nem lehet.”

Ez a takarítás sokféle tevékenységünknek pontosan megfelelő szimbólum. Lehet, abszurd elképzelni egy vers lehetséges olvasóit, de amióta a táskámban van ez a könyv, olvasom út közben, sokszor gondoltam rá, hogy ezt a tizennyolc soros verset végigolvashatja olyasvalaki is, aki valamilyen közfeladatot lát el. Abban a helyzetben, amikor egy tökéletlen rendszer iránt megnyilvánuló minden gyűlölet szükségképpen őellene is irányul, függetlenül attól, hogy milyen ember. Fölállhat a térdeplő helyzetből, lehúzhatja az elszakadt gumikesztyűt, otthagyhat mindent az udvaron. Bemehet levenni az ónos esőben páncéllá fagyott pulóvert, kimosakodhat tökéletesen, de a feladatot senki más nem végzi el helyette.

Vajon egy ilyen verset elolvasni ebben a helyzetben megnyugvást hoz-e?

És közel hozhat-e egy ilyen vers egymástól sorsszerűen távol került embereket?

Azt hiszem, igen.

Győrffy Ákos: A távolodásban, Magvető, 2021, 80.

Az Olvasni muszáj sorozat korábbi részei:

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.