Olvasni muszáj

"Minőségi mészárlás, méreg és gyilok! Dupla halál duellumban! Bemutató!"

Sorköz

Tom Stoppard Rosencrantz és Guildenstern halott című drámáját láthattuk már számtalan színpadi adaptációban, és talán legtöbben a filmverzióját ismerjük. Tény, hogy az is remek. De most kicsit arról ejtünk szót, hogy a könyvet is érdemes leemelni a polcról.

Kedves Olvasónk!

A Sorköz Olvasni muszáj sorozatában megmutatjuk: a Narancs szerzői nem csak írnak, olvasnak is a maguk örömére. Olvasnak és újraolvasnak régi és újabb klasszikusokat, méltán és méltatlanul elsüllyedt szerzőket, elfelejtett, a polc mögé csúszott könyveket és korábbi korok sztárkönyveit, véletlenszerűen vagy valami különös összejátszás révén elibük sodródott műveket. És élvezik!

Nem tudom, vajon csak a szerencsén múlt-e, a véletlenen (egy-egy!), hogy Tom Stoppard drámája a gimnáziumi olvasmányaim legmeghatározóbb darabja lehetett, hogy nálunk a két mű, a Hamlet és Rosencrantz és Guildenstern halott összefonódott, a tanrend része lett. A filmváltozatot is valamelyik irodalomórán néztük meg, élénken él bennem az emlék, ahogy ülünk a teremben és találkozunk ezzel a rendhagyó darabbal. Legalábbis akkori korunk, tudásunk, tapasztalataink alapján igenis rendhagyóval. Azóta is hálás vagyok ezért a tanárunknak.

Mert Tom Stoppard darabja, amely mára már tagadhatatlanul az abszurd dráma klasszikusává vált, annyi mindent tud adni. Ott van a Godot-ra várva mellett, de mégis másabb a kicsengése, és mennyivel több benne a fény!

Bár tudjuk, mi a két szereplő sorsa, valahogy mégsem a teljes nihil, a semminek semmi értelme nyomasztó gondolatát hagyja maga után. Az élet bizonytalan sodródás az elkerülhetetlen végzet felé, ezzel a gondolattal Rosencrantzcal (Ros.) és Guildensternnel (Guil.) együtt az olvasónak is meg kell barátkoznia. De a darab nemcsak a végzet (értsd: halál) köré épül, hanem

mindarról is szól, ami előtte van, ami lehet bizonytalan, lehet céltalan, de mégis játékos, szertelen és mi több, élvezetes. 

  

De ugorjunk vissza egyet. Már a cím sem rejti véka alá, mi fog történni, mondhatni, spoiler, ha az ember nem emlékezne arra, amire egyébként bizton emlékszik, hogy nevezett Ros. és Guil. Shakespeare Hamletjének bizonyos szempontból legszerencsétlenebb mellékszereplői. Ők a dán királyfi barátai, akik mint Pilátus a krédóba, belekeverednek ebbe az egész bosszú- és örületkavalkádba. Őket csak megkérik, kicsit faggassák ki a régi iskolai barátot, aztán ennek az lesz a vége, hogy önmaga helyett Hamlet őket küldi egy hajóra, egyenesen a kivégzésükre. Kész, ennél többet nem is tudunk meg e két jelentéktelen, teljes félreértésből elhalálozó ifjúról.

Ezen változtat Stoppard, és teszi főszereplővé a két barátot. Többet viszont ő sem tesz értük. Nem ad nekik magyarázatot, nem ad nekik döntési lehetőségeket, csak ugyanazt az érthetetlen, de sorsszerűen követendő utat, amit a Hamletben is bejárnak. Hívatják őket, ők mennek, majd meghalnak.

Közben azért történik egy s más, mert a két szereplő a fejkapkodások közepette próbálja megfejteni, mi is folyik itt. És ez a fejtegetés, a parádés párbeszédek, ironikus és önironikus riposztok, a filozofálásba torkolló össze-vissza beszédek adják a velejét Stoppard drámájának. A szöveg beszippant és nyomot hagy, emlékszem, az könyv első, második, majd sokadik elolvasása után évekig voltak mondatok, idézetek, amelyek fel-felbukkantak a fejemben csak úgy hirtelen. 

Szóval ezért érdemes elővenni a könyvet, és persze azért is, hogy utána még megnézzük a filmet, amely azért is érdekes, mert Stoppard maga rendezte, ugyanis – ahogy a vele készített interjúnkban is elmondta – tudta, hogy ha másnak adja, utálni fogja a végeredményt. Ő ugyanis mert a saját szövegével tiszteletlen lenni és megváltoztatni mindazt, ami írva jól, de vásznon kevésbé jól működhet. Szóval mindenképp izgalmas a két változatot szemügyre venni, utóbbit ráadásul Tim Roth és Gary Oldman kettőse is feledhetetlenné teszi.

(Utóirat: Egyébként, fun fact, Rosencrantz és Guildenstern akár létező személyek is lehettek, ugyanis a 16. században ezek létező menesi családnevek voltak. Sőt, egyes kutatók szerint a két figurát két egykori wittenbergi diákról nevezhették el, Frederick Rosenkrantzról és Knud Gyldenstierne-ről, akik nem másnak, mint a  neves csillagásznak, Tycho Brahénak voltak a rokonai.)

William Shakespeare, Tom Stoppard: Hamlet – Rosencrantz és Guildenstern halott, M-érték Kiadó, 2004, 276.

Az Olvasni muszáj sorozat korábbi részei:

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.