Olvasni muszáj

"Minőségi mészárlás, méreg és gyilok! Dupla halál duellumban! Bemutató!"

Sorköz

Tom Stoppard Rosencrantz és Guildenstern halott című drámáját láthattuk már számtalan színpadi adaptációban, és talán legtöbben a filmverzióját ismerjük. Tény, hogy az is remek. De most kicsit arról ejtünk szót, hogy a könyvet is érdemes leemelni a polcról.

Kedves Olvasónk!

A Sorköz Olvasni muszáj sorozatában megmutatjuk: a Narancs szerzői nem csak írnak, olvasnak is a maguk örömére. Olvasnak és újraolvasnak régi és újabb klasszikusokat, méltán és méltatlanul elsüllyedt szerzőket, elfelejtett, a polc mögé csúszott könyveket és korábbi korok sztárkönyveit, véletlenszerűen vagy valami különös összejátszás révén elibük sodródott műveket. És élvezik!

Nem tudom, vajon csak a szerencsén múlt-e, a véletlenen (egy-egy!), hogy Tom Stoppard drámája a gimnáziumi olvasmányaim legmeghatározóbb darabja lehetett, hogy nálunk a két mű, a Hamlet és Rosencrantz és Guildenstern halott összefonódott, a tanrend része lett. A filmváltozatot is valamelyik irodalomórán néztük meg, élénken él bennem az emlék, ahogy ülünk a teremben és találkozunk ezzel a rendhagyó darabbal. Legalábbis akkori korunk, tudásunk, tapasztalataink alapján igenis rendhagyóval. Azóta is hálás vagyok ezért a tanárunknak.

Mert Tom Stoppard darabja, amely mára már tagadhatatlanul az abszurd dráma klasszikusává vált, annyi mindent tud adni. Ott van a Godot-ra várva mellett, de mégis másabb a kicsengése, és mennyivel több benne a fény!

Bár tudjuk, mi a két szereplő sorsa, valahogy mégsem a teljes nihil, a semminek semmi értelme nyomasztó gondolatát hagyja maga után. Az élet bizonytalan sodródás az elkerülhetetlen végzet felé, ezzel a gondolattal Rosencrantzcal (Ros.) és Guildensternnel (Guil.) együtt az olvasónak is meg kell barátkoznia. De a darab nemcsak a végzet (értsd: halál) köré épül, hanem

mindarról is szól, ami előtte van, ami lehet bizonytalan, lehet céltalan, de mégis játékos, szertelen és mi több, élvezetes. 

  

De ugorjunk vissza egyet. Már a cím sem rejti véka alá, mi fog történni, mondhatni, spoiler, ha az ember nem emlékezne arra, amire egyébként bizton emlékszik, hogy nevezett Ros. és Guil. Shakespeare Hamletjének bizonyos szempontból legszerencsétlenebb mellékszereplői. Ők a dán királyfi barátai, akik mint Pilátus a krédóba, belekeverednek ebbe az egész bosszú- és örületkavalkádba. Őket csak megkérik, kicsit faggassák ki a régi iskolai barátot, aztán ennek az lesz a vége, hogy önmaga helyett Hamlet őket küldi egy hajóra, egyenesen a kivégzésükre. Kész, ennél többet nem is tudunk meg e két jelentéktelen, teljes félreértésből elhalálozó ifjúról.

Ezen változtat Stoppard, és teszi főszereplővé a két barátot. Többet viszont ő sem tesz értük. Nem ad nekik magyarázatot, nem ad nekik döntési lehetőségeket, csak ugyanazt az érthetetlen, de sorsszerűen követendő utat, amit a Hamletben is bejárnak. Hívatják őket, ők mennek, majd meghalnak.

Közben azért történik egy s más, mert a két szereplő a fejkapkodások közepette próbálja megfejteni, mi is folyik itt. És ez a fejtegetés, a parádés párbeszédek, ironikus és önironikus riposztok, a filozofálásba torkolló össze-vissza beszédek adják a velejét Stoppard drámájának. A szöveg beszippant és nyomot hagy, emlékszem, az könyv első, második, majd sokadik elolvasása után évekig voltak mondatok, idézetek, amelyek fel-felbukkantak a fejemben csak úgy hirtelen. 

Szóval ezért érdemes elővenni a könyvet, és persze azért is, hogy utána még megnézzük a filmet, amely azért is érdekes, mert Stoppard maga rendezte, ugyanis – ahogy a vele készített interjúnkban is elmondta – tudta, hogy ha másnak adja, utálni fogja a végeredményt. Ő ugyanis mert a saját szövegével tiszteletlen lenni és megváltoztatni mindazt, ami írva jól, de vásznon kevésbé jól működhet. Szóval mindenképp izgalmas a két változatot szemügyre venni, utóbbit ráadásul Tim Roth és Gary Oldman kettőse is feledhetetlenné teszi.

(Utóirat: Egyébként, fun fact, Rosencrantz és Guildenstern akár létező személyek is lehettek, ugyanis a 16. században ezek létező menesi családnevek voltak. Sőt, egyes kutatók szerint a két figurát két egykori wittenbergi diákról nevezhették el, Frederick Rosenkrantzról és Knud Gyldenstierne-ről, akik nem másnak, mint a  neves csillagásznak, Tycho Brahénak voltak a rokonai.)

William Shakespeare, Tom Stoppard: Hamlet – Rosencrantz és Guildenstern halott, M-érték Kiadó, 2004, 276.

Az Olvasni muszáj sorozat korábbi részei:

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.