Interjú

„Könnyű célpontok”  

Hallgrímur Helgason író

Sorköz

Frissen megjelent regénye, a Házvezetési tanácsok bérgyilkosoknak történetében New Yorkból menekül egy horvát pasas Izlandra, ahol 300 ezer szőke között kell elbújnia az FBI elől… A 101 Reykjavík és A nő 1000 fokon szerzőjével az izlandi és a magyar írásjegyek hasonlóságáról, az Eurovízióról és a hagyományról beszélgettünk.

Magyar Narancs: Új könyvében az izlandi kultúra és életmód több oldalát is parodizálja. Vevők az izlandiak az öniróniára?

Hallgrímur Helgason: Mit sem szeretünk jobban, mint ha bírálnak minket. Folyton azon töprengünk, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, szóval boldoggá tesz minket minden, ami segíthet az izlandiság lényegét megérteni.

MN: A katolikus vallással sem bánt kesztyűs kézzel.

HH: Könnyű célpontok mostanában, pedofil ügyeik és a melegek elleni állásfoglalásuk miatt, miközben biztosra veszem, hogy a legtöbb pápa meleg volt. Micsoda álszentség!

MN: Miért angolul írta a regényt?

HH: Ki akartam próbálni, hogy milyen angolul írni. De a kihívás kívülről érkezett. Az angol fordítómnak, aki különben ír, a 101 Reykjavík fordítása közepén kezdett elege lenni, és egyszer csak megkérdezte, hogy a következőt miért nem írom rögtön angolul. „Képes vagy rá!” – biztatott. A mostani regény alaphelyzete tökéletesen alkalmas volt ehhez a kísérlethez: Toxic, az elbeszélő ugyanis külföldi. Így ha hibáztam, rá lehetett kenni. Ő volt a tökéletes alibi.

MN: A skandináv noir már több mint egy évtizede hódít világszerte, és A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt óta az északi humor is felsorakozott mellé. Beszélhetünk egyfajta kettősségről?

HH: Ebben a regényben igyekeztem ötvözni a két zsánert. Bár esetemben nem beszélhetünk klasszikus noirról, ugyanis a könyv nem a rendőrségi nyomozást követi, hanem a bűnözőt. Mondhatjuk, hogy ez egy kifordított krimi. Ez ugyan az egyetlen regényem, amelyben stukker és gyilkosság van, de bizonyos értelemben fejlődésregényként is tekinthetünk rá, hiszen az agresszív Toxic a szemeink előtt válik gyilkosból nagyon jó házvezetővé.

MN: Milyen az izlandi humor?

HH: Sötét, mint a teleink, s hideg, mint a jég.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.