Interjú

„Könnyű célpontok”  

Hallgrímur Helgason író

Sorköz

Frissen megjelent regénye, a Házvezetési tanácsok bérgyilkosoknak történetében New Yorkból menekül egy horvát pasas Izlandra, ahol 300 ezer szőke között kell elbújnia az FBI elől… A 101 Reykjavík és A nő 1000 fokon szerzőjével az izlandi és a magyar írásjegyek hasonlóságáról, az Eurovízióról és a hagyományról beszélgettünk.

Magyar Narancs: Új könyvében az izlandi kultúra és életmód több oldalát is parodizálja. Vevők az izlandiak az öniróniára?

Hallgrímur Helgason: Mit sem szeretünk jobban, mint ha bírálnak minket. Folyton azon töprengünk, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, szóval boldoggá tesz minket minden, ami segíthet az izlandiság lényegét megérteni.

MN: A katolikus vallással sem bánt kesztyűs kézzel.

HH: Könnyű célpontok mostanában, pedofil ügyeik és a melegek elleni állásfoglalásuk miatt, miközben biztosra veszem, hogy a legtöbb pápa meleg volt. Micsoda álszentség!

MN: Miért angolul írta a regényt?

HH: Ki akartam próbálni, hogy milyen angolul írni. De a kihívás kívülről érkezett. Az angol fordítómnak, aki különben ír, a 101 Reykjavík fordítása közepén kezdett elege lenni, és egyszer csak megkérdezte, hogy a következőt miért nem írom rögtön angolul. „Képes vagy rá!” – biztatott. A mostani regény alaphelyzete tökéletesen alkalmas volt ehhez a kísérlethez: Toxic, az elbeszélő ugyanis külföldi. Így ha hibáztam, rá lehetett kenni. Ő volt a tökéletes alibi.

MN: A skandináv noir már több mint egy évtizede hódít világszerte, és A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt óta az északi humor is felsorakozott mellé. Beszélhetünk egyfajta kettősségről?

HH: Ebben a regényben igyekeztem ötvözni a két zsánert. Bár esetemben nem beszélhetünk klasszikus noirról, ugyanis a könyv nem a rendőrségi nyomozást követi, hanem a bűnözőt. Mondhatjuk, hogy ez egy kifordított krimi. Ez ugyan az egyetlen regényem, amelyben stukker és gyilkosság van, de bizonyos értelemben fejlődésregényként is tekinthetünk rá, hiszen az agresszív Toxic a szemeink előtt válik gyilkosból nagyon jó házvezetővé.

MN: Milyen az izlandi humor?

HH: Sötét, mint a teleink, s hideg, mint a jég.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.