Interjú

„Könnyű célpontok”  

Hallgrímur Helgason író

Sorköz

Frissen megjelent regénye, a Házvezetési tanácsok bérgyilkosoknak történetében New Yorkból menekül egy horvát pasas Izlandra, ahol 300 ezer szőke között kell elbújnia az FBI elől… A 101 Reykjavík és A nő 1000 fokon szerzőjével az izlandi és a magyar írásjegyek hasonlóságáról, az Eurovízióról és a hagyományról beszélgettünk.

Magyar Narancs: Új könyvében az izlandi kultúra és életmód több oldalát is parodizálja. Vevők az izlandiak az öniróniára?

Hallgrímur Helgason: Mit sem szeretünk jobban, mint ha bírálnak minket. Folyton azon töprengünk, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, szóval boldoggá tesz minket minden, ami segíthet az izlandiság lényegét megérteni.

MN: A katolikus vallással sem bánt kesztyűs kézzel.

HH: Könnyű célpontok mostanában, pedofil ügyeik és a melegek elleni állásfoglalásuk miatt, miközben biztosra veszem, hogy a legtöbb pápa meleg volt. Micsoda álszentség!

MN: Miért angolul írta a regényt?

HH: Ki akartam próbálni, hogy milyen angolul írni. De a kihívás kívülről érkezett. Az angol fordítómnak, aki különben ír, a 101 Reykjavík fordítása közepén kezdett elege lenni, és egyszer csak megkérdezte, hogy a következőt miért nem írom rögtön angolul. „Képes vagy rá!” – biztatott. A mostani regény alaphelyzete tökéletesen alkalmas volt ehhez a kísérlethez: Toxic, az elbeszélő ugyanis külföldi. Így ha hibáztam, rá lehetett kenni. Ő volt a tökéletes alibi.

MN: A skandináv noir már több mint egy évtizede hódít világszerte, és A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt óta az északi humor is felsorakozott mellé. Beszélhetünk egyfajta kettősségről?

HH: Ebben a regényben igyekeztem ötvözni a két zsánert. Bár esetemben nem beszélhetünk klasszikus noirról, ugyanis a könyv nem a rendőrségi nyomozást követi, hanem a bűnözőt. Mondhatjuk, hogy ez egy kifordított krimi. Ez ugyan az egyetlen regényem, amelyben stukker és gyilkosság van, de bizonyos értelemben fejlődésregényként is tekinthetünk rá, hiszen az agresszív Toxic a szemeink előtt válik gyilkosból nagyon jó házvezetővé.

MN: Milyen az izlandi humor?

HH: Sötét, mint a teleink, s hideg, mint a jég.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.