Második, javított kiadása jelent meg Joyce újrafordított Ulyssesének

Májusban új magyar kiadásban jelent meg a modern világirodalom egyik leghíresebb regénye, az Ulysses. A fordítók, Gula Marianna, Kappanyos András, Kiss Gábor Zoltán, Szolláth Dávid az újrafordítás 2012-es első megjelenése óta eltelt időben számos kisebb-nagyobb változtatást hajtottak végre a szövegen. A nemrégiben megjelent kötet, a korábban elkészült fordítás szövegének második, javított kiadása már ezeket a módosításokat is tartalmazza.

 

Az Ulysses új fordításának új kiadása.

A regény lefordításának ötletét először Babits Mihály vetette fel, aki némi távolságtartással méltatta a könyvet: rabelais-i bőséggel és „kissé bogaras szimbolisztikával” jellemezte. Szerb Antal nem adott az Ulyssesnek ennyi esélyt, ő egyszerűen blöffnek minősítette, mint utána számosan. Hamvas Béla például arra figyelmeztetett, hogy az egészről „csak az szerezhet fogalmat, aki nekifog és belekóstol. A részletek csak arra alkalmasak, hogy visszariasszanak.”

Az első fordítást aztán – még Babits ötletéből kiindulva – Gáspár Endre készítette. Kétkötetes munkája 1947-ben jelent meg, abban a pár hónapnyi történelmi pillanatban, amikor a háborús sokkból magához térő magyar könyvszakma már éppen képes volt ekkora munka előállítására, de még nem szívta el minden levegőjét a sztálinista hatalmi gépezet. Kicsivel előbb vagy később ugyanez – még és már – nem valósulhatott volna meg. A következő évtizedben a szerző minden műve tiltólistán volt, az Ulysses hivatalos megítélése lényegében az maradt, amit Karl Radek fejtett ki az 1934-es moszkvai írókongresszuson: „férgektől nyüzsgő szemétdomb, mikroszkópon keresztül mozgófilmre rögzítve”. 1956 után annak árán sikerült megjelentetni Joyce korai verseit és novelláit, hogy a lektori jelentések viszonylag ártalmatlannak minősítették őket, szembeállítva az Ulyssesszel, amely továbbra is a burzsoá kultúra bomlástermékének minősült. 

A második fordításra 1974-ig kellett várni. Ezt a feladatot a magyar kultúra belső dinamikája már harminc évvel korábban Szentkuthy Miklósra ruházta, holott saját bevallása szerint ekkoriban (a Prae megjelenésekor) Szentkuthy még nem is ismerte Joyce munkáit. De a találkozás végül valóban elkerülhetetlen volt.

„…az egész világ, az egész és örök ember érdekli, nem egyetlen osztály vagy egyetlen korszak. Teljesen különbözik a századforduló naturalizmusától abban is, hogy műve tele van forma-játékkal: minden fejezet más és más kompozíciós ötlettel dolgozik: van dráma és van egy szuszra leírt belső monológ, van viktoriánus-érzelmes stílus-paródia, és van egy óriás katekizmus – műve realitás-tartalma így sokkal, de sokkal inkább érvényesül, mint ha egyenletes regényformába öntötte volna” – fejtette ki Szentkuthy Miklós a véleményét 1947-ben.

1986-ban Bartos Tibor – az időközben megjelent kritikai kiadásra hivatkozva, de arra valójában kevés figyelmet fordítva – átírta az 1974-es szöveget, ezek a változtatások viszont inkább a saját kreativitásához közelítik a regényt, mintsem az eredeti szigorú, az utolsó betűig átgondolt struktúrájához.

Az 1986-os verziót az Európa Könyvkiadó 1998-ban újra megjelentette, de ekkoriban már felmerült az újrafordítással felérő radikális revízió igénye. Ez a munka érett be 2012-re. A fordítócsoport tagjai akkor úgy gondolták, hogy minden megoldható kérdést megoldottak, minden kiküszöbölhető hibát kiküszöböltek. Az időpont kedvező volt: 2011 végével lejártak a szerzői jogok, és világszerte számos új kiadás jelent meg, amelyeket a szerző jogtulajdonos unokája mindaddig sikeresen akadályozott. 

A mostani magyar nyelvű kiadás közvetlen apropója csupán az, hogy az előző elfogyott.

Kappanyos András, a négytagú fordítócsoport vezetője szerint az Ulysses „természetesen nem csak háttérapparátussal olvasható és élvezhető, de jól példázza a könyv gazdagságát, hogy erre is lehetőséget ad, sőt ezt is meghálálja. Mert minél inkább elmélyülünk benne, annál jobban érvényesül két legfontosabb értéke: a humora és a humánuma. A gazdag rétegzettségből – mint azt már Hamvas Béla is megérezte – magának az életnek a gazdagsága tekint vissza ránk.”

Kappanyos Andrással az új fordításról még megjelenése előtt interjúztunk.