Második, javított kiadása jelent meg Joyce újrafordított Ulyssesének

  • narancs.hu
  • 2021. július 2.

Sorköz

Az újrafordítás 2012-es első megjelenése óta eltelt időben számos kisebb-nagyobb változtatást hajtottak végre a szövegen.

Májusban új magyar kiadásban jelent meg a modern világirodalom egyik leghíresebb regénye, az Ulysses. A fordítók, Gula Marianna, Kappanyos András, Kiss Gábor Zoltán, Szolláth Dávid az újrafordítás 2012-es első megjelenése óta eltelt időben számos kisebb-nagyobb változtatást hajtottak végre a szövegen. A nemrégiben megjelent kötet, a korábban elkészült fordítás szövegének második, javított kiadása már ezeket a módosításokat is tartalmazza.

 
Az Ulysses új fordításának új kiadása.

A regény lefordításának ötletét először Babits Mihály vetette fel, aki némi távolságtartással méltatta a könyvet: rabelais-i bőséggel és „kissé bogaras szimbolisztikával” jellemezte. Szerb Antal nem adott az Ulyssesnek ennyi esélyt, ő egyszerűen blöffnek minősítette, mint utána számosan. Hamvas Béla például arra figyelmeztetett, hogy az egészről „csak az szerezhet fogalmat, aki nekifog és belekóstol. A részletek csak arra alkalmasak, hogy visszariasszanak.”

Az első fordítást aztán – még Babits ötletéből kiindulva – Gáspár Endre készítette. Kétkötetes munkája 1947-ben jelent meg, abban a pár hónapnyi történelmi pillanatban, amikor a háborús sokkból magához térő magyar könyvszakma már éppen képes volt ekkora munka előállítására, de még nem szívta el minden levegőjét a sztálinista hatalmi gépezet. Kicsivel előbb vagy később ugyanez – még és már – nem valósulhatott volna meg. A következő évtizedben a szerző minden műve tiltólistán volt, az Ulysses hivatalos megítélése lényegében az maradt, amit Karl Radek fejtett ki az 1934-es moszkvai írókongresszuson: „férgektől nyüzsgő szemétdomb, mikroszkópon keresztül mozgófilmre rögzítve”. 1956 után annak árán sikerült megjelentetni Joyce korai verseit és novelláit, hogy a lektori jelentések viszonylag ártalmatlannak minősítették őket, szembeállítva az Ulyssesszel, amely továbbra is a burzsoá kultúra bomlástermékének minősült. 

A második fordításra 1974-ig kellett várni. Ezt a feladatot a magyar kultúra belső dinamikája már harminc évvel korábban Szentkuthy Miklósra ruházta, holott saját bevallása szerint ekkoriban (a Prae megjelenésekor) Szentkuthy még nem is ismerte Joyce munkáit. De a találkozás végül valóban elkerülhetetlen volt.

„…az egész világ, az egész és örök ember érdekli, nem egyetlen osztály vagy egyetlen korszak. Teljesen különbözik a századforduló naturalizmusától abban is, hogy műve tele van forma-játékkal: minden fejezet más és más kompozíciós ötlettel dolgozik: van dráma és van egy szuszra leírt belső monológ, van viktoriánus-érzelmes stílus-paródia, és van egy óriás katekizmus – műve realitás-tartalma így sokkal, de sokkal inkább érvényesül, mint ha egyenletes regényformába öntötte volna” – fejtette ki Szentkuthy Miklós a véleményét 1947-ben.

1986-ban Bartos Tibor – az időközben megjelent kritikai kiadásra hivatkozva, de arra valójában kevés figyelmet fordítva – átírta az 1974-es szöveget, ezek a változtatások viszont inkább a saját kreativitásához közelítik a regényt, mintsem az eredeti szigorú, az utolsó betűig átgondolt struktúrájához.

Az 1986-os verziót az Európa Könyvkiadó 1998-ban újra megjelentette, de ekkoriban már felmerült az újrafordítással felérő radikális revízió igénye. Ez a munka érett be 2012-re. A fordítócsoport tagjai akkor úgy gondolták, hogy minden megoldható kérdést megoldottak, minden kiküszöbölhető hibát kiküszöböltek. Az időpont kedvező volt: 2011 végével lejártak a szerzői jogok, és világszerte számos új kiadás jelent meg, amelyeket a szerző jogtulajdonos unokája mindaddig sikeresen akadályozott. 

A mostani magyar nyelvű kiadás közvetlen apropója csupán az, hogy az előző elfogyott.

Kappanyos András, a négytagú fordítócsoport vezetője szerint az Ulysses „természetesen nem csak háttérapparátussal olvasható és élvezhető, de jól példázza a könyv gazdagságát, hogy erre is lehetőséget ad, sőt ezt is meghálálja. Mert minél inkább elmélyülünk benne, annál jobban érvényesül két legfontosabb értéke: a humora és a humánuma. A gazdag rétegzettségből – mint azt már Hamvas Béla is megérezte – magának az életnek a gazdagsága tekint vissza ránk.”

Kappanyos Andrással az új fordításról még megjelenése előtt interjúztunk.

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.