Nagymama sírját beszántották, tehenek legelnek rajta

Sorköz

Kováts Judit regényében a német lány kiszökik a táborból ennivalóért, a szlovák fiúk elkapják, horogkeresztet nyírnak a hajába. Egyszer ebből is mese lesz?

Félelmetes szerzet, de amúgy nem rosszindulatú az ördög A Tátra gyermekei című regényben. Amikor a vándor rádöbben, kivel akadt össze a hegyvidéket járva, és látja, nem menekülhet előle, elszorul a torka. Az ördög meg azt mondja, tessék tüzet gyújtani, itt az ideje vacsorázni, attól majd erőre kapsz és megjön a bátorságod. Az ördög varangyos békát süt nyárson, az ember szalonnát, és résen van, nem hagyja magát provokálni.

A regényben sorjázó tátrai meséknek is vannak kegyetlen figuráik, de a többiekre, emberekre és más lényekre egyaránt sajátosan szeretetteljes, figyelmes emberség jellemző. Nincs is nagy jelentősége annak, hogy a történet vége szomorú vagy szívderítő, mindenképp jó otthon lenni bennük.

Ezekben az otthoni tájon játszódó meséknek a világában merül el, amikor csak teheti, a regény elbeszélője, egy késmárki német lány, mert a mindennapokban hosszú ideig alig talál örömet. Elmúlt a második világháború, amelyben az igazi frontvonal nem országok között húzódott, hanem szomszédok, iskolatársak, egykori barátok között. Késmárkon is, ahogy máshol, akadtak, akik lengették a zászlót, formálni akarták a jövőt, lelkesen és türelmetlenül. Mások pedig irtóztak ettől a nekibuzdulástól – és attól, hogy a gimnáziumból eltűntek a zsidó osztálytársak –, csak boldogulni szerettek volna békében, ahogyan addig. Ők veszítették a legtöbbet, ahogy fordult a kocka. A csehszlovákiai németeket és magyarokat származásuk miatt bűnösnek bélyegezték, kitelepítették. A lány kiszökik koldulni a táborból, a suhancok elfogják, horogkeresztet borotválnak a hajába. Öt éven át menekülttáborokban él, másodosztályú befogadottként – jórészt ugyanazokban a lágerekben, amelyekben a birodalom a zsidókat gyűjtötte össze megölni –, nővére meghal tífuszban, újszülött unokaöccsére vigyáz, mintha a saját kisbabája lenne. Párja is akad, jóravaló ember, akivel nem találkozott volna, ha nincs ez a földindulás. Ezért hálás a sorsnak, de normális körülmények között talán már szakítottak volna, a férfi féltékenységéből támadt összeveszésük után. Csakhogy a lányt az anyja győzködi, hogy nem tehet ilyet ezzel a fiúval, hiszen milyen önfeláldozóan segített nekik.

 

Az elbeszélés jelenidejében az Egyesült Államokba tartanak, hajón, de nem kivándorlóként, mint sokan az utastársak közül, mert vissza fognak térni. A nővel mégis ott a hátizsák, amelyet kitelepítésük óta mindig magával vitt, mint csiga a házát. A túléléshez szükséges holmik vannak benne, mert az igazán fontos tárgyait – hegymászó bakancsát, iskolai bizonyítványát, fotóalbumát, emlékkönyvét a lepréselt tárnicsokkal – ott kellett hagynia Késmárkon. A kitelepítés közben meghalt hozzátartozók sírja sem létezik már, a fogolytábor temetőjét beszántották, tehenek legelnek rajta. Annak is nagyon kell vigyáznia, aki a háború idején áldozat volt, mert az emberségből és kötelességtudatból végzett munka is kollaborálásnak számíthat:

„Auschwitzet túlélt zsidó orvos német fiúk hónaljából operálja ki az SS-tetoválást: ki érti ezt rajtunk kívül, és hol másutt, mint Késmárkon történhet ilyesmi? Valójában nincs benne semmi csodálatos vagy különös, hiszen fél Késmárkot a doktor segítette világra, és ő számontartott mindenkit, aki nála született. Az SS egyébként sem választás kérdése volt, ráadásul akiket utoljára soroztak, ki sem kerültek a frontra, mire befejeződött a kiképzésük, véget ért a háború, és ők ott maradtak, hónuk alatt a bélyeggel. Egy halvány kis folt, és már meg is szabadultak tőle: egymásnak adták a kilincset, s a doktor senkit sem küldött el. Aztán ott találta magát a fiúkkal, a Kinga és az én papámmal meg a többi némettel, magyarral a Thököly-vár börtönében.”

Kováts Judit történész is, a szemtanúkkal készített életútinterjúkban elbeszélt történelem foglalkoztatja. Három korábbi regénye (Megtagadva [2012]; Elszakítva [2015]; Hazátlanok [2019]) szintén történelmi traumákat megélt emberekről szól.

A Tátra gyermekei arról, milyen nagy munkája lehet az érzékeny léleknek a világtörténelmi élményekkel, még az után is, hogy a sebek gyógyulni kezdenek. Arról is szó van, hogy a szabadságával együtt sok mindent el lehet venni az embertől, de az emlékeit nem.

Lehet hinni abban, hogy ha vigyáz rájuk, az segít, hogy ne veszítse el az eszét és a helyén legyen a szíve. Az emlékekre lehet úgy gondolni, mint a kedves tárgyainkra, az emlékezet azonban magától működik. Az óceán színéről a tátrai tengerszem színe és mélysége ötlik fel, a hajón látott kártyajátékról meg az, hogy miután a németek megbélyegzettek lettek, a mama szlovák barátnője nem mert többé átjönni kártyázni, és a kislánynak kellett megtanulni, hogy legyenek elegen a partihoz. Vajon ebből is lehet mese, ahogy a fosztogató törökök, az éhínség idején gyerekeket bezáró és hizlaló erdei öregasszonyok vagy a Thököly grófok történetéből? Mikor és hogyan ér össze az ég a földdel? Mindig lesz valamennyi köze ennek a nőnek az otthon hagyott aranykori hagyományhoz, csak azáltal, hogy rendszeresen felidézi magának, az unokaöccsének, vagy leírja a meséket?

Az óceánjáró hajó ugyanolyan metafora, mint a csigaház-hátizsák: észre sem veszi a mesélő, ahogy megbillen vele a talaj. Talán már azelőtt elérte ez a különös tengeribetegség, hogy hajóra szálltak. A férje egyszer mentális problémát említ, ő vadul védekezik, hogy nem bolond, és nyilván tényleg nem, és lehet, nem is hallucinál, nem képzel a hajóra egykori iskolatársat, csak rosszat álmodott, de jó, hogy van, aki vigyáz rá. Szerencséje, hogy nem csak emlékei maradtak, hanem szerettei is, akik ismerik.

A regényben a megismerés és az egymásra utaltság metaforája a tátrai túrázás. A hegymászás tudományába és örömeibe egy csupaszív öregember vezette be a német gimnázium diákjait vasárnaponként, fokozatosan, türelmesen, úgy nevelve őket, hogy észre sem vették, mi történik velük:

Ny?ri alpesi hegym?sz?tanfolyam a Magas-T?tr?ban

 
Nyári alpesi hegymászótanfolyam résztvevője mászik a Magas-Tátrában, a Zöld-tavi csúcs alatt 2017. július 12-én
Fotó: MTI/Mohai Balázs

 „…a templomnyi sziklák között négyszeres, és mind a négyszer tiszta a visszhang, s mi kiabálunk ész nélkül mindenféle zöldségeket, a Sztari meg csak mosolyog, aztán beszáll a kiabálásba, csak ő éppen csúcsok, nyergek, tornyok, völgyek és vizek nevét kiabálja; németül, szlovákul, magyarul, sőt, lengyelül, ha az illetőnek lengyel neve is van.”

Kováts Judit: A Tátra gyermekei. Magvető Könyvkiadó, 2022. 4499 Ft

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.