magyarnarancs.hu: Bertók László 2020. szeptember 14-én hunyt el, a róla elnevezett díjat 2021. december 6-án adták át először. Mikor fogalmazódott meg a díjalapítás ötlete?
Bertók Attila: Valójában Ágoston Zoltán (a Jelenkor főszerkesztője – B. M.) találta ki, hogy alapítsunk egy költészeti díjat, és ezt már édesapám temetésén felvetette nekem. Ezután merültek fel az olyan kérdések, hogy hogyan alakítsuk ki a díj hátterét, kikből álljon össze a kuratórium, csináljunk-e hozzá külön alapítványt. Végül arra jutottunk, hogy mivel a Jelenkornak már van egy alapítványa, amely adhat művészeti díjakat, az lesz a legpraktikusabb, ha a Jelenkor adja át a díjat, én pedig a díj összegével támogatom az alapítványt.
magyarnarancs.hu: Amellett, hogy költészeti elismerésről van szó, a Bertók-díj az első két évben alapvetően életműdíj volt. Ez miért alakult így?
BA: Az elsődleges cél az volt, hogy valóban rangos díjat hozzunk létre. A pénzdíj összegét is ennek megfelelően próbáltuk meghatározni, ami egymillió forint. A Prima Primissimával vagy a Kossuth-díjjal természetesen nem tudunk versenyezni, de a magándíjak között ez azért már szemmel látható összeg. Azzal is a díj súlyát szerettük volna jelezni, hogy életműveket ismerünk el, amelyek esetében már egyértelmű, hogy ha valaki megkapja, akkor az a személy tényleg meg is érdemelte azt. Ennek igazolásához kiforrott életműre van szükség.
Mohácsi Balázs: Azt gondolom, hogy egy díj rangját, illetve súlyát elsősorban a kiválasztási metódus és a díjazottak névsora határozza meg. Talán mondhatom, hogy a Bertók-díjnál mind a két feltétel teljesül.
magyarnarancs.hu: 2021-ben Parti Nagy Lajos, 2022-ben pedig Tóth Krisztina kapta a díjat. Parti Nagynál a Pécshez és a Jelenkorhoz való kötődés is egyértelmű, ami természetesen szimbolikus jelentőséggel bírhat egy első alkalommal átadott díj esetében.
BA: Egyértelmű volt, hogy az első évben Parti Nagy Lajos kapja a díjat, mivel közeli baráti viszonyban voltak édesapámmal, ráadásul költészeti szempontból is hatottak egymásra. Éppen ezért az első évben Ágoston Zoltánnal ketten döntöttük el, hogy Parti Nagy kapja az elismerést, ilyen értelemben akkor még kuratóriumra sem volt szükség. A következő évtől aztán Parti Nagy Lajos is tagja lett a kuratóriumnak, amelyben még Takáts József pécsi irodalmár is helyet kapott.
MB: Egy darabig úgy tűnt számomra, hogy Parti Nagy Lajos díjának egyértelműsége bizonyos szempontból terhet is jelent majd, mivel nem lesz még egy díjazott, akinél ennyire magától értetődő a Bertók Lászlóhoz való kapcsolódás. A priusza és a kései pályakezdése miatt (Bertók Lászlót 1955-ben néhány verse miatt államellenes izgatás vádjával börtönbüntetésre ítélték, első önálló kötete pedig csak 37 éves korában jelenhetett meg – B. M.) lényegében a nálánál tizenöt-húsz évvel fiatalabbaknak lett a kortársa. A hetvenes évek közepén Parti Nagy Lajos főiskolásként Bertók második könyvéről kritikát írt, a harmadik kötetét pedig már kéziratban, kollegiális viszonyban olvasta. A nyolcvanas években íródott szövegeiket egymás mellett olvasva egyértelműen látszik, hogy oda-vissza hatottak egymásra.
magyarnarancs.hu: Egy ennyire egyértelmű döntés után a továbbiakban milyen szempontok határozták meg a díjazott, idén már díjazottak kiválasztását?
BA: Nincs konkrét, meghatározott szempontrendszer, ami alapján a kuratórium kiválasztja a díjazottakat. Fontos az apámhoz való kapcsolódás, de idővel szerintem ez is el fog tűnni, hiszen véges a névsor, akik személyesen vagy költészeti szempontból kötődnek hozzá.
MB: Az idén első alkalommal átadott kisdíj esetében viszont igyekeztünk határozottabb kritériumokat szabni. Létrehoztunk egy jelölőbizottságot is, amiben első évben rajtam kívül Codău Annamária és Fehér Renátó volt benne. Bertók László életrajzához kötődve a kisdíjjal az volt a célunk, hogy a fiatal, pályájuk első szakaszában járó, 37 évnél nem idősebb költőket próbáljuk segíteni. Persze voltak poétikai szempontjaink is, mindenesetre végül három nevet ajánlottunk a kuratóriumnak. Érdekes, utólag több lehetséges díjazottal kapcsolatban is felmerült bennünk, hogy akár formai, akár tematikai szempontból rokoníthatók Bertók költészetével, holott közvetlen és erős Bertók-hatásról nem feltétlenül beszélhetünk.
magyarnarancs.hu: A nagydíjat idén Kovács András Ferenc, a kisdíjat Láng Orsolya kapta. Tervben van esetleg a díjazottak körének további szélesítése a következő években?
BA: Ezt egyelőre nem tudom megmondani. Azonban fontos megjegyezni, hogy a „Bertók-projektnek” valójában csak az egyik eleme a díj. Ebből a szempontból is nagyon fontos a díjátadó ceremónia, amit minden évben december 6-án, édesapám születésének évfordulóján rendezünk a Kodály Központban, ahol a társművészetek is szerepet kapnak. Minden évben felkérünk zeneszerzőket, hogy hozzanak darabokat az életműhöz kapcsolódóan. Balogh Máté minden évben eljött, idén pedig Harcsa Veronika is fellépett. Aztán az is benne van, hogy – mivel apám is rengeteg díjat kapott, amik mind a fiókban végezték – szerettük volna, ha egy olyan műalkotást adhatnánk át a díjazottaknak, amit tényleg büszkén fel lehet tenni a polcra. Parti Nagy Lajos és Tóth Krisztina díját Nagy Márta készítette el, idén pedig Burkus Judit és Sárkány Balázs képzőművészeket kértük fel, hogy a díjazottak személyére és költészetére szabva készítsék el a díjakat. Az is szempont, hogy megpróbáljunk a fiatalok felé is nyitni. Ennek eszközeként jött a kisdíj ötlete, amin keresztül talán a fiatalok is közelebb kerülhetnek apám életművéhez.
MB: Azért azt szeretném hozzátenni, hogy Laci bácsi mindig nagy figyelemmel fordult a fiatalabb generációk felé. Én is rendszeresen jártam hozzá, de a kortársaim közül mások is látogatták őt Pécsen. Az életkora, a habitusa, illetve a pécsisége azonban nem tette lehetővé, hogy a budapesti fiatal irodalom is közvetlen kapcsolatba kerüljön vele. Pedig nagyon fontos lenne, hogy létrejöjjön ez a kapcsolat. Egyébként amióta ezen dolgozom, nagyon pozitív tapasztalataim vannak. Az derült ki számomra, hogy a fiatalok is olvassák Bertók verseit, csak mintha kevesebbet beszélnének róla, mint Petri Györgyről vagy Kemény Istvánról vagy Simon Mártonról.
magyarnarancs.hu: Milyen jelentősége lehet ma Magyarországon egy független irodalmi díjnak? Hogy viszonyul a szakma a Bertók-díjhoz?
MB: Mindenképpen nagy jelentősége van a nem állami díjaknak és ösztöndíjaknak. Azt viszont egyelőre nehéz felmérni, hogy a közvetlen irodalmár- és költőszcéna mennyire lát rá a Bertók-díjra. Azok részéről, akikkel különböző projektek miatt már felvettem a kapcsolatot, nagyon pozitív visszajelzések érkeztek, hiszen az már önmagában egyedülálló, hogy Attila jóvoltából lassan egy kisebb intézményrendszert hozunk létre a díj körül. A kortárs költészetért és a fiatalokért folytatott munkában ez nagyon fontos, másrészt a pécsi kulturális színtéren is egyre több programmal tudunk megjelenni. Idén szeptemberben már voltak eseményeink a PécsLIT Fesztiválon, egy ideje pedig már beszélgetünk róla, hogy jó lenne még aktívabban jelen lenni az offline térben is. Azt nem tudom, hogy mindezt mennyire lehet összehasonlítani egy állami díjjal, mert nem is nagyon ismerem, hogy milyen kritériumai vannak manapság egy állami díjnak – amit meg tudok, az elég problematikus. Az első Bertók-kisdíjat Láng Orsolyának ítélte oda a kuratórium, ám ő egyébként az életkora, az alakuló életműve alapján abba a kategóriába tartozik, aki már József Attila-díjat is kaphatna. És vannak még a harmincas-negyvenes generációból jó páran, akiket az aktuális kultúrpolitika tüntetően nem érdemesít állami díjra. Ebből a szempontból – bár nem kimondott szándékunk – valamilyen módon nyilván egy olyan mezsgyére megyünk be, ahol ideális esetben az állami díjaknak kellene lenniük. Elég nagy plusz teher lenne, ha tudatosan erre koncentrálnánk, de persze nem panaszkodnánk, ha néhány év múlva az állami díjak életképes alternatívájaként emlegetnék a Bertók-díjat. Egyébként talán az is jelez valamit napjaink díjpolitikája kapcsán, hogy köszönőbeszéde elején Láng Orsolya szükségesnek tartotta, hogy reflektáljon a helyzetre.
magyarnarancs.hu: Hogyan őrizheti meg egy díj a függetlenségét? Elképzelhető olyan helyzet, hogy a helyi önkormányzat a finanszírozásba?
BA: Ez nehéz kérdés, de bízom benne, hogy azért van még néhány év, amíg tudom finanszírozni a díjat, ugyanis nem egy hagyatékból vagy egy tőkének a kamataiból, hanem a saját pénzemből teszem ezt. Egyelőre nem látom, hogyan működhetne mindez tovább, ha kiszállnék belőle. Még rendbe kell tennem, hogy mi lesz utánam. Ha bejelentkezik az önkormányzat, az egyszerű eset, mert azzal nem élnék. Semmilyen politikai kapcsolódással nem szeretném „összekenni” a díjat. Valamilyen civil támogatást el tudnék képzelni, az benne van a pakliban, de állami vagy önkormányzati kötődésnek szerintem semmi értelme nincsen.
magyarnarancs.hu: Bertók László Pécshez való kötődése a verseiben is tetten érhető, de milyen a város viszonya a költőhöz, a Pécsi Városi Könyvtár egykori igazgatójához? Mit lehet elmondani Bertók László pécsi emlékezetéről?
MB: A Jelenkor nyilvánvalóan minden módon igyekszik ápolni az emlékét, és én egyébként úgy látom, hogy a könyvtár is. Ahol lehet beszélni Bertókról, ott szerintem beszélnek róla. Gondolkodtunk már azon, hogy milyen módon tudnánk hatással lenni arra, hogy Bertók László a város köztéri emlékezetének is a részévé váljon. Ezzel kapcsolatban természetesen hosszú jogi akadálypályán kellene átvergődnünk, és egyébként nem is ez a legfontosabb dolog, inkább csak távlati cél. Nekem most elsősorban arra vonatkozóan vannak ötleteim, hogy a Bertók László „márkanév” alatt minél több olyan eseményt tudjunk szervezni, amik továbbra is láthatóvá, élővé teszik ezt a nevet. Ha arra vonatkozott a kérdés, hogy Pécs városának önkormányzata mit tesz a költő emlékezetéért, akkor arra nem nagyon tudok válaszolni. Nem azért, mert hanyagságot, rosszindulatot feltételezek, csak itt azért arról is szó van, hogy Pécs, ami egykor a kultúra városaként hirdette magát, jelenleg nincs annyira eleresztve pénzügyileg, hogy nagy összegeket tudjon fordítani a kultúrára.
BA: Én egy dolgot emelnék ki, ami ugyan nem pécsi, de nagyon fontos. Nagyatád (ahol Bertók László könyvtárosként dolgozott – B. M.) polgármestere a szívén viseli édesapám emlékének ápolását. Előbb elnevezte róla a városi könyvtárat, aztán egy emlékszobát is létrehozott, amihez apám néhány bútorát és még a Kossuth-díját is odaadtam.
