Walter Isaacson életrajzi műveit a magyar közönség is régóta ismeri. Noha a e művek „változatossága” kapcsán némi kételyek is felmerülhetnek – a jeles újságíró Leonardo da Vinciről, Henry Kissingerről és Steve Jobsról is írt biográfiát –, a szerző alaposságához, remek íráskészségéhez nem férhet kétség, sőt biztosak lehetünk abban, ha az ő neve van a borítón, akkor tudományos-ismeretterjesztő műfaj csúcsteljesítményével van dolgunk.
| ||
Isaacson a 20. század – de talán egész tudománytörténet legismertebb fizikusáról – Albert Einsteinről is megemlékezett. Kutatásait nemcsak a tudós munkásságának ismertetésére korlátozta, több mint 700 oldalas művéből – ami az idén jelent meg a Helikonnál, Bujdosó István fordításában – kiderül Einstein hogyan élte meg a korszak sorsfordító drámáit, legyen szó a nácik hatalomra kerüléséről, az atombombáról, Izrael állam megalakulásáról vagy éppen McCarthy szenátor antikommunista boszorkányüldözéséről.
A könyvben a közismert életrajzi események is különös megvilágításba kerülnek. Említhetnénk például Einstein híres levelét, amit a még csak elméletben lehetséges atombomba veszélyeiről írt 1939 augusztusában Roosevelt elnöknek. Azt eddig is tudtuk, hogy a levelet Einstein régi barátja, Szilárd Leó szövegezte, és elsősorban az ő aggodalmait tükrözi… De az már kevésbé köztudott, hogy eredetileg a belga anyakirálynőt – Einstein nagy tisztelőjét – akarták figyelmeztetni, hogy
ne adjon el uránércet a náciknak, akkoriban ugyanis Belga Kongóban voltak a legnagyobb lelőhelyek.
Az is újdonság lehet, hogy amikor jeruzsálemi újságírók ötlete nyomán, 1952-ben Izrael állam felajánlotta Einsteinnek az államelnöki széket, a miniszterelnök, Dávid Ben-Gúrión igencsak megkönnyebbült, miután hírét vette, hogy a tudósnak esze ágában sincs ilyesmivel foglalkozni. „Azért küldettem neki a hivatalos felkérést, mert muszáj volt megtennem. De ha elfogadja, akkor nyakig ülünk a pácban” – mondta Ben-Gúrión, mivel ő tudta jól, hogy Einstein nemcsak nem volt politikus alkat, de Izrael megalakulásának legnagyobb ellenzői közé tartozott. „Az én felfogásomban a judaizmus lényegével nem fér össze egy határokkal, hadsereggel és némi ideiglenes hatalommal rendelkező zsidó állam képe” – mondta Einstein a II. világháború előtt és alatt is, és a háború után sem változott a véleménye:
„Nem teszünk mást, mint átvesszük a gójok ostoba nacionalizmusát és rasszista hülyeségeit” – írta egy barátjának 1947-ben.
A könyvből az is kiderül, hogy az 1940-es évek elején Einstein szeretője egy szovjet kém, bizonyos Margarita Konyenkova volt, akit épp azért küldtek Amerikába, hogy tudósokkal ismerkedjen… Viszonyuk négy évig tartott, Konyenkova 1945-ben tért vissza a Szovjetunióba, sokáig leveleztek, a nő többször hívta hazájába, de Einstein hallani sem akart a moszkvai látogatásról. Az egészben mégis az a legkülönösebb, hogy a „baloldalinak” tartott Einsteinről az FBI igen vaskos dossziét állított össze, ám e viszonyról nem tudtak, ez csak sokkal később, 1998-ban derült ki. Einstein soha nem tudta, hogy szerelme valójában kinek dolgozott.
Borítókép: Wikipedia
