A horgász álma

Králik Károly feltaláló, vállalkozó

  • Matkovich Ilona
  • 2012.09.23 12:08

Sport

"Az első lépéstől taktikázol a hallal. Azt kell elérni, hogy nyüzsgés legyen, veszekedés az etetésen, hogy jusson nekik, de ne teljenek el vele. Etetéskor gyúrunk egy gombócot, és azt bedobjuk a vízbe. Aki nagy halra megy, megállítja a csalit, aki vezeti, több, de kisebb testű halat fog. Az összes kifogott hal súlya alapján dől el, ki nyeri a versenyt."

Állunk a szitáló esőben. Előttünk egy dunai horgászverseny résztvevői ezüstös keszegekkel töltik meg a szákjukat. Minden bot végén olyan, Cralusso márkájú horgászúszó lebeg, ami képes a folyó sodrásával szemben úszni. Králik Károly, a "csodaúszó" feltalálója 18 éves volt, amikor Ausztráliából hazalátogató unokatestvére a Duna-parton séta közben megmutatta neki, hogy ha a deszkadarabba beleüt egy szöget, és madzagot köt rá, a deszka a folyásiránnyal merőlegesen úszik. "Dunai gyerek vagyok, de addig nem láttam ilyet" - emlékszik vissza Králik, és bár ezután számos kitérő következett az életében, állandóan az járt a fejében, hogy egyszer megoldást talál a horgászok örök problémájára: az úszó

ne sodródjon ki a partra

A gépipari technikum befejezése után géplakatosként dolgozott, öt évig taxizott, majd egy három hónapos kisvállalkozói tanfolyam elvégzése után a feleségével cukrászdát nyitott. Azt mondja, bármikor megfőz egy krémet vagy egy fagylaltot, tortát is süt, de az "édesiparban" is az újabb és újabb technológiák érdekelték.

Kétórás ácsorgás után, bőrig ázva érkezünk a Cralusso váci földszintes irodájába. A falat horgászposzterek és -serlegek borítják. Az asztalon heverő magyar és külföldi szaklapok címoldalán Králik cégének termékei. Ide futnak be a megrendelések, innen látják el négy kontinens 36 országának nagykereskedéseit a saját fejlesztésű úszókkal. "Amikor egy világversenyen végigmegyek a parton, és a versenyzők 80 százaléka a mi úszónkat használja, az nagy érzés" - jegyzi meg.


Fotó: Burucs Tamás

A sikertörténet a garázsban kezdődött, ahol Králik esténként, hozzá hasonlóan megszállott szomszédjával addig farigcsálta, csiszolgatta az erre a célra felaprózott lábazati szigetelőanyag darabkáit, míg egyszer az egyik házilag készített úszóval már tetszés szerint tudta vezetni a csalit. Ezután próbadarabokat gyártott, majd komolyan belefogott az azóta már szabadalmaztatott úszó fejlesztésébe. Mindent maga készített, csak a gyártásra alkalmas célgép elkészítését bízta szakemberre, aki hárommillió forintot kért, és ötven százalék esélyt adott arra, hogy sikerül. De a feltaláló bízott benne, hogy amit garázsban barkácsolt, az működik nagyban is.

A szokásostól eltérően a hazai nagykereskedők is fantáziát láttak az úszóban, és egy nemzetközi versenyt követően a szlovák piac is ráharapott az újdonságra. A csodaúszónak hamar híre kelt, és a garázsban már sorozatban gyártották az időközben egy marketinges szakember tanácsára Cralusso névre keresztelt, de a nemzetközi piacon akkor még ismeretlen úszókat. Az igazi áttörést, a nemzetközi sikert a hosszan a víz alatt tartható Torpedó nevű lapos úszó hozta, amelyre felfigyelt Allan Scotthorne többszörös világbajnok, és egy angol szaklapban úgy nyilatkozott, hogy ez a legjobb lapos úszó, amit valaha használt. - "Egy versenyen adtam neki néhány mintát, kicsit ciki volt, hogy filctollal írtam rá a típusszámot, de akkor még azon a szinten voltunk" - emlékszik vissza a feltaláló. Scotthorne nyilatkozata után már a kapacitás hiánya jelentett problémát. Képtelenség volt a garázsban legyártani a több tízezres megrendeléseket, Králik pedig a mozgáskorlátozottak Pest megyei egyesületének elnökét kereste fel, és állapodott meg vele arról, hogy a mozgáskorlátozottak váci foglalkoztatójában dolgozók végezzék el ezt az igen aprólékos és munkaigényes szerelést. Azóta harminc csökkent munkaképességű ember szereli a Cralusso úszókat.

"Az a lényeg, hogy mindig a piaci igények előtt kell járni egy lépéssel" - mondja Králik, aki 2006-ban a Magyar Feltalálók Egyesületének Géniusz-díját is megkapta, tavaly pedig a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács javaslatára

tehetségnagykövetté választották

"A magam eszközeivel korábban is támogattam a fiatal tehetségeket, ez a munka most valamelyest intézményesül. Az országos tehetséghálózatba bekerülő gyerekek, akikre tanáraik, családjuk is felhívhatja az ország 847 tehetségpontjának figyelmét, szakmai és pénzbeli támogatást kapnak a szervezettől, és ennek a munkának én is a részese leszek" - mondja. A rendszerbe bekerülő tehetségeknek ún. tehetségútlevelet állítanak ki, melynek birtokában nem kell feltétlenül elérniük minden tantárgyból a felvételi ponthatárt. Eddig 200 ilyen gyerek nyert így felvételt, és nagyon pozitívak a visszajelzések.

"Számomra a tényleges tehetség-nagyköveti munka ősszel kezdődik - mondja Králik. - Úgy gondoltam, az első előadásomon egyszerűen elmondom a történetemet, hogyan váltottam valóra a merész álmomat. Beszélek a kudarcokról is, amikor például elkészítettünk egy több ezer darabos szállítmányt, és anyaghiba miatt vissza kellett tartanunk. Épp pénzszűkében voltunk, de természetesen nem küldtük ki a rosszabb minőséget. Megemlítem majd a szüleimet, az apámat, aki cipész volt a háborút követően, de az üzemét államosították. Alkalmazottként dolgozott tovább az Újpesti Cipőgyárban, ahová az ő gépeit is elvitték. Tőle tanultam, hogy a tehetség szorgalom, alázat, kitartás és akarat nélkül csak egy adottság marad" - mondja, majd hozzáteszi, hogy a feleségével elhatározták, kiválasztanak egy hátrányos helyzetű, tehetséges gyermeket, akit lehetőségeik szerint mindenben támogatnak.


Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.