Hősies csatában ezüstérmes a magyar férfi kardcsapat

  • narancs.hu
  • 2024. július 31.

Sport

Szilágyi Áron, Szatmári András, Gémesi Csanád és Rabb Krisztián a dél-koreai csapat ellen mérkőzött meg a párizsi olimpián.

A magyarok előzőleg az olaszokat 45-38-ra, az irániakat pedig 45-43-ra győzték le. A fináléban a címvédő és 2012-ben is olimpiai bajnok dél-koreaiakkal kerültek szembe, akik a kanadaiakon és a franciákon jutottak túl. Az előző két olimpián az ázsiaiak nyertek, mert 2016-ban ez a szám nem szerepelt a játékok műsorán.

Az esti program második részére is maradt a telt ház az impozáns Grand Palais-ben, az után, hogy a franciák simán verték a bronzcsatában az irániakat. A lelátókon többségben voltak a dél-koreaiak, ami egyértelműen hallható és látható volt a találatok utáni ünneplésnél.

A döntő résztvevői a szólítás után az oldalsó nagy erkélyen jelentek meg, majd széles lépcsőn érkeztek meg a pásthoz.

Az első asszót Szilágyi Áron vívta Park Szangvonnal és szoros ütközetben 5-4-re kikapott, akárcsak utána Rabb Krisztián Oh Szanguktól. Szatmári következett Gu Bon Gillel és továbbra is szoros volt a mérkőzés, amely 9-10-es állásnál rövid időre magakadt. A közönség nagy része egyre hangosabbá vált, majd sokan talpra szökkentek és felhangzott az "allez, les Bleus, allez, les Bleus" buzdítás: a saját készülékeiken követték, amint Léon Marchand az uszodában lehajrázta Milák Kristófot a 200 méteres pillangóúszás döntőjében.

Pár pillanattal később folytatódott a mérkőzés, Szatmári 5-3-ra kikapott Gu Bongiltől, így egy kör után 11-15 volt az állás. Rabb, aki az irániak elleni összecsapáson állt be, továbbra is remekelt, Parkkal szemben 6-5-ös eredménnyel, szép tusokat adva csökkentette a hátrányt. Ezt követően Szilágyi a Gu helyére beállt Do Gjongdonggal tartott vívóbemutatót, az 5-5-ös végeredmény úgy alakult ki, hogy Szilágyi kilátástalan helyzetben védett a pást végén, de a videózás bizonyította, hogy pár centivel már lelépett, így a dél-koreaié lett a pont. Szatmári és Oh tovább emelte a színvonalat, rendre látványos parád-riposztból estek a találatok mindkét oldalon. Szatmári 7-5-re nyert, ezzel a második kör után 29-30 állt az eredményjelzőn.

Ezt követően Rabb a hetedik párban nem találta az eredményes akciót a még nála is gyorsabb Do ellen, nem tudott tust adni, így jelentősen nőtt a különbség. Park ellen Szatmári próbált 29-35-ről visszajönni, de egy tussal tovább távolodott az ellenfél. Az egyéniben háromszoros olimpiai bajnok Szilágyi 33-40-ről kezdte az asszót Oh Szangukkal szemben. Adott három tust, de aztán ugyanezt megtette ellenfele is, bár a harmadikat Szilágyi vitatta, szerinte egyértelmű volt a védés-visszavágás. A parádés végjátékban a magyar klasszis mindent megpróbált, de az ugyancsak világszínvonalon vívó ellenfele nem remegett meg, 41-44-nél be tudta vinni a számukra győzelmet érő tust.

 
Szilágyi Áron (b) és a dél-koreai Oh Szanguk a 2024-es párizsi nyári olimpia férfi kard csapatversenyének döntőjében a Grand Palais kiállítócsarnokban 2024. július 31-én.
Fotó: MTI/Illyés Tibor
 

A magyar csapat az elmúlt években három vb-döntőben szenvedett verséget a dél-koreaiaktól, de a negyediken, tavaly, Milánóban le tudta győzni őket. Most az ázsiaiak visszavágtak. Ők is tudták, hogy nehéz mérkőzés vár rájuk, minden tusnak nagyon tudtak örülni, és a végén önfeledten ünnepeltek a közönségükkel.

Ezt megelőzően 1996-ban, Atlantában volt döntős a magyar férfi kardcsapat, akkor a Köves Csaba, Szabó Bence és - a válogatottat most edzőként segítő - Navarette József alkotta együttes kikapott az oroszoktól, így ugyancsak ezüstérmes lett.

A férfi kardozók a magyar küldöttség harmadik érmét szerezték Párizsban. Múlt szombaton a párbajtőröző Muhari Eszter harmadik lett, alig negyven perccel korábban pedig Milák Kristóf a második helyen végzett 200 méteres pillangóúszásban.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.