Általános közmegállapodás szerint az angol, a spanyol, a német és az olasz liga a legerősebb a világon, ennek ellenére a legjobb 16 közé csak a németek jutottak be. A tavalyelőtti Eb-döntő két csapata közül talán az olaszok kiesése volt a kisebb meglepetés, arra viszont még a hollandok elleni megalázó vereség után sem fogadtak volna sokan, hogy Spanyolország ilyen hamar búcsúzik. Az olasszal ellentétben a spanyol futball egyáltalán nincs hanyatlófélben, hiszen idén is az ő klubjaik vívták a BL-döntőt, és az Európa Liga trófeáját is a Sevilla vihette haza. A válogatott az elmúlt években kétszer lett Eb-, egyszer pedig vb-győztes, és sokak szerint az volt a mostani kiesésük oka, hogy már mindent megnyertek, és nem bírtak felpörögni. Nem árt majd náluk egy kis vérfrissítés, és a felhozatalt elnézve nem is lesz gond az utánpótlással, szóval papíron már most minden esélyük megvan, hogy két év múlva, az Eb-n feledtessék a mostani fiaskót. Ami meg az angolokat illeti, talán nincs még egy ország, ahol ekkora színvonalkülönbség van a bajnokság és a válogatott között – a Premier League legjobb játékosai szinte egytől egyig külföldiek, és a válogatottban ugyan most már megindult egy fiatalítási hullám, de ez az új generáció sem tud egyelőre komolyabb eredményt felmutatni.
Kis pénz, nagy foci
„Döbbenetes, hogy az eddig kevésbé jegyzett országok mennyire felzárkóztak a világ élmezőnyéhez”, nyilatkozta Roy Hodgson, az angol válogatott edzője, és nem nagyon lehet vitatkozni vele. Pont az ő csoportjukat nyerte meg simán az a Costa Rica, amelynek még különösebben neves sztárjai sincsenek, de jó pár játékos valószínűleg komoly csapatokba igazol a torna után.
| ||
A közép-amerikai ország mellett egyelőre emlékezetes produkciót nyújt a spanyolokat simán verő Chile, a komoly futballnemzetnek számító, az idei vb-re csak szerencsével kijutó Mexikó, az 1998 óta először szereplő Kolumbia, az elitbe szép lassan visszakapaszkodó Belgium, az oroszok ellenében továbbjutó Algéria, valamint az egyik halálcsoportból továbbjutó USA. Hihetetlen volt nézni, ahogy az európai középcsapatokban, illetve a nem túl acélos amerikai bajnokságban edződő jenkik mellett nem tud gólt szerezni Cristiano Ronaldo, és ilyenkor merül fel az emberben a kérdés, hogy a magyar futballszakmának nem kéne esetleg felvenni a kapcsolatot a Costa Rica-iakkal, a chileiekkel, a belgákkal, az amerikaiakkal, és megkérdezni, hogy „Ti hogy csináltátok? Mi a recept?”
A bűvös 26-os
A rock & rollban a 27-es számít a bűvös életkornak: többek között Jimi Hendrix, Jim Morrison, Kurt Cobain és Amy Winehouse is ennyi idősen halt meg, általában nem túl szép körülmények között. A fociban más a helyzet: egyesek szerint a vb valamilyen oknál fogva a 26 éves játékosoknak kedvez, és a korábbi tornákra visszatekintve van is némi alapja ennek a teóriának. Paolo Rossi, Diego Maradona, Zinedine Zidane, Ronaldo és Andres Iniesta egyaránt 26 évesek voltak, amikor a válogatottjukat sikerre vezették. Lehet számolgatni, hogy ki ennyi idős éppen, és bizony, az eddig igazi vezéregyéniségként teljesítő Lionel Messi pont ebben az életkorban jár. Ebből persze még semmire sem lehet következtetni, de az tény, hogy Messin, illetve a néhány évvel fiatalabb Neymaron és Thomas Mülleren kívül a csoportkörnek nem volt kiemelkedő játékosa, és több nagy név produkciója igencsak elmaradt a várakozásoktól.
| ||
Wayne Rooney és Cristiano Ronaldo mindössze egy-egy gólt szerzett, a spanyoloktól senki sem villogott, a Robben–Van Persie-kettős nem tudott ugyanazon a színvonalon teljesíteni, Mario Balotellinek ezúttal a bunkó oldala érvényesült inkább, Luis Suárezre pedig hamarosan bővebben kitérünk. És van még egy fohászunk, mégpedig az, hogy Miroslav Klose ne szerezzen több gólt. Remek focista, de azért nem az a világklasszis, akit a vébék történetének legeredményesebb gólszerzőjeként szeretnénk emlegetni.
Az író és a bíró
Nick Hornby Fociláz című könyve szerint az az ideális focimeccs, amikor van sok gól, és van némi balhé. Eddig valószínűleg tetszik neki a vb (leszámítva országának szereplését), hiszen az utolsó két csoportkör során is sokszor megrezdült a háló, ráadásul balhéból is akad bőven. A játékvezetőkkel továbbra sem lehet kibékülni, hiszen minimum egy ország (Bosznia-Hercegovina) köszönheti nekik, hogy nem jutottak be a nyolcaddöntőbe.
Az utóbbi két fordulóban aztán a játékosok is bőven tettek azért, hogy ne csak a futballról szóljon a torna. Megnőtt a kiállítások és az alattomos szabálytalanságok száma, néhány focistának pedig egyenesen elmentek otthonról. A kameruni Benoit Assou-Ekotto lefejelte saját csapattársát, Benjamin Moukandjót, Balotelli szokás szerint összebalhézott, akivel csak tudott, Ghána két kulcsemberét, Kevin-Prince Boatenget és Sulley Muntarit hazazavarta az edzője, a pálmát viszont – nem túl meglepő módon – Luis Suárez vitte el. Costa Rica ellen még nem játszott a sérülése miatt, hogy aztán Angliát lényegében egyedül küldje haza a két góljával, de az olaszokkal vívott meccs után végül aztán neki is haza kellett mennie, pedig továbbment a csapata. Mindez annak volt köszönhető, hogy a meccs hevében beleharapott Giorgio Chiellinibe, és mivel már visszaeső vámpírzombinak számít, a FIFA példátlanul nagy büntetést szabott ki rá. Ami azt is jelenti, hogy egy-két színes egyéniséggel már nem találkozunk az egyenes kiesési szakaszban, de a felfokozott hangulat még biztos tartogat izgalmas pillanatokat a hátralévő meccseken azoknak, akik osztják Hornby véleményét. Mi szívesebben látnánk kevesebb tahóságot, de a gólhiány miatt igazán nem panaszkodhatunk.
