Másodszor van itt kutyavásár, mert a művészetet az utcára, a szürkeséget a pokolba kívánó, kilenc képzőművészből összeállt Korszakváltó Csoport (melynek többek között ef Zámbó István is tagja) tavaly már nekiesett Győrnek. Pár száz kiló festék, valamint az önkormányzat és a média támogatásával a város különböző pontjain elhelyezett hatalmas ponyvafestményekkel jó időre lelassították a győriek menettempóját. A Guinness rekorderek közé "a legnagyobb szabadtéri kortárs képzőművészeti kiállítás" rendezőiként bemasírozó pionírok végül a hűvösödő időjárásra való tekintettel csomagolóanyaggal jó melegen bebugyolálták a megyeházát.
Frontemberük, a "szükrealista" stílusban utazó Szük Norbert, a mostani fesztivál kezdeményezője és főszervezője festett ponyvákból, vagyis turnéztatható művészetből is él. Amikor megálmodta azt a művészeti ügynökséget, amely majd a MÁV és a közös képviselők idegeinek cincálásából kiöregedő és a betűfújástól a figurális
képzőművészet felé hajló
magyar graffitisek, falfestők munkához juttatását - és persze saját megélhetését - szolgálná, tudta: tehetségbányászattal kell kezdenie. Mi lehet pedig jobb alkalom erre egy országos fesztiválnál, ahol a sekély aluljáróból külszíni fejtéssel lehet tehetségeket felszínre hozni? És bár meglehet, hogy jó néhány, anonimitása felett éberen őrködő firkász tehetség nem bukkant fel, mindenesetre a graffiti hazai pápája, a legrégebben és legszínvonalasabban tevékenykedő, 26 éves véndiák Tish eljött, és fújt egy nagyot a sebzett földanyáról. Rajta kívül még 140, fújásban vagy festésben utazó tehetséget állítottak szájmaszkban a falhoz. A szelíden dühöngő festékszag főleg az ide érkező futóverseny elkínzott versenyzőit érte övön alul.
Szük elégedetten mosolyog, mert sok hallomásból ismert aranykezű tizenéves tehetségéről győződhetett meg, akik számára külföldön a vitorlavásznak, hotelek, a diszkók és középületek dekorálása megélhetést jelenthet, valamint azt, hogy nem kell abbahagyniuk a festést.
"Jesszusom, ez így marad? Ettől kedvet kapnak, hogy mindenhová fújjanak!" - borong valaki. A szervezők épp ennek ellenkezőjére számítanak.
A szutykos aluljáró graffitimúzeummá alakításával a szervezők szeretnének minél több falon ügyködőt a szignózástól a magasabb szintű figuralitás irányába, a műemlékek, frissen festett házfalak szétbombázása helyett pedig az esztétikai beavatkozásra legjobban rászoruló, legalizálható felületekre vonzani. Ezzel a graffitizők és falfestők a mai "rohadt mázolók" státusból fokozatosan megbecsült kortárs művészeivé lennének a hazának. A bibi csak az, hogy a legtöbb firkász zsigerileg a "Tilost" részesíti előnyben, legszívesebben feliratokat firkál ipari mennyiségben (és sokan végig csak azt).
Győr polgármesteri hivatala, főépítésze, polgárőrsége és rendőrsége, valamint egy rakás szponzor a Korszakváltók tavalyi sikeres akciójának köszönhetően a rendezvény mellé állt, bár kissé belerondított a képbe, hogy tisztázatlan körülménynek között tévedésből csütörtök este néhány rendőr megagyalt pár éjszakai firkálót az aluljárónál. A lényeg azonban, hogy a hatóságok nemcsak belementek a buliba, de pluszfelületet is szolgáltattak: a rendezvényen kipingált autók és kisbuszok
közlekedni fognak
a városban. A helyi polgárőrség vállalta, hogy a fesztivált követő egy évben vigyázza a helyszínt, nehogy egy graffitis partizán vagy egy bosszúálló házmester elcsúfítsa a freskók valamelyikét. Utóbbitól egyébként a körüllakókat interjúvolva nem kell tartani, legtöbbjük nem fukarkodott a dicsérettel a fiatalok produkciói kapcsán, csak egy örök elégedetlen bajuszos vonja távollétében kérdőre "a Balog Józsit" (Győr polgármesterét), miért nem cserélte le a lámpaburákat is egyben, valamint egy galambősz úr fogja menekülőre, és riadtan mutogatva az alkotókra ismételgeti: "Nem ismerem őket."
A folyosó végén hatodikos lányok kidugott nyelvvel egy firkás gyerek félkész figuráját töltögetik színekkel. A 12 és fél éves "művezető" elmondja, hogy ő már átesett a tűzkeresztségen - lefújt egy csövet -, így a figura kontúrjainak megrajzolása őt illeti.
Linder Bálint
