Mándy Iván egy nagy magyar író. Tiszteljük. Ám a nagy magyar írók is tévedhetnek olykor, sőt alkalmanként ki is felejthetnek ezt-azt korszakos remekeikből. Az utókor azért van, hogy illő tapintattal, ám a tőle telhető határozottsággal helyre rakja a dolgokat, mint most. Na, hogy is volt az ott a sherwoodi sötét erdőben, pupák?Ha elfogadjuk Mándy magyarázatát, a következőképp: "Nem, hát Robin Hood nem is tudott szebbet elképzelni, mint egy ilyen gyönyörű erdőben barangolni! A fák levelein átsütött a puha, aranyos fényű, délutáni nap, a madarak daloltak, és mindez olyan szép volt, olyan vidám, hogy Robin Hood énekelni kezdett. Egy régi-régi vadászdalt énekelt, amit még az apjától tanult."
Nyugalom, ez még csak az első öt sor, tegyék le nyugodtan a könyvet örökre, s ne gondolják, hogy ha olvasták volna, több esélyük lenne bekerülni a Mónika-show-ba.
Ugyanis az igazság M. Iván állításaival szemben az, hogy nem is délután volt, hanem délelőtt, a fák levelein nem sütött át a nap, egyrészt mert azok már rég lehullottak, másrészt mert a ködös Albion az nem Kalifornia, itt mindig esik valami hideg, mázgás takony, az embernek lefagy a keze. Pastry Dick (M. I. persze mellőzte; beszédes nevű közkatona a sherwoodi martalócok közül, mint kutatások igazolják) tizenegy tájt kétségtelenül arra ébredt, hogy R. H. énekelt. Iszonyú másnaposság kínozta, piszkosul fázott, ujjai el voltak gémberedve, így nem sokat mélázott azon, hogyan kerülnek ódivatú vadászdalokba East End-i kuplerájok és akkor még szinte ismeretlen nemi betegségek.
Dick egy fa tövében könnyített magán, és elment
föltalálni a dartsot
´ volt a csapatban a legroszszabb céllövő, ezért Robin állandó gyakorlásra kötelezte. Dick viszont olyan másnapos volt, hogy képtelennek bizonyult fölajzani az ideget, ha tetszenek érteni. Ezért marokra kapott egy nyílvesszőt és megpróbálta belevágni az egyik közeli fa törzsébe, aztán fölkapott még egyet és még egyet és még egyet. Konrad Lorenz innen számítja a félszemű mókusok genezisét.
Később már csak csiszolni kellett a dolgon, hogy a darts mai változatáig jusson a művelt világ. E csiszolgatás első lépéseként R. Hood elvágta P. Dick torkát, így máig is úgy tartják, hogy e nemes sportot az erdei bandavezér találta föl. Mándyt ez persze nem érdekli.
De mi vizsgáljuk csak a szikár tényeket: Dick
2 méter 37 centire
állt a fától, amikor elhajította a nyilát. Az első találat, a fent leírt események után két esztendővel, 173 centiméter magasan fúródott a fába. Ezek az értékek azóta is irányadók. Oda kell állni, és ott van a céltábla közepe: a bull. Miután már hetente legalább egyszer eltalálták a fát, nehezítettek a játékon: a szilfa törzséből kifűrészeltek egy szeletet, és az évgyűrűk kiadták a tripla huszast (T20) meg a többit.
Ma már a szizalkender rostjából készülnek a céltáblák, vagy műanyagból, de azok bemondják a pontos időt, és ismertetik a Barátok közt következő részének tartalmát is.
Szóval van ez a hagyományos, meg az automata, ami maga számol, és pénzt kell beledobni, viszont fölöslegessé teszi a szabályok ismeretét. Számunkra mégis megkerülhetetlen a kérdés:
hogyan kell játszani
a dartsot?
Részegen.
Egyrészt, mert a tábla a kocsmában van. Másrészt hogyne inna az ember, ha ezt a szép sportot az idén sem vették föl a téli olimpia műsorára, de mit várjon az ember a mormonoktól? Az a szerencse, hogy a kocsmárosok általában egyféle nyilakat tartanak, cserélhető hegyű vackokat, mert különben az alkalmi versenyző már a startnál nagy bajba kerülne, hisz annyiféle van, hogy az csak na. Megkülönböztethetjük ezeket törzsük alakja (hengeres, hordó, torpedó), súlyuk (12 g-27 g) és árfekvésük alapján is, de ez csak a dologgal huzamosan foglalkozni kívánók számára lehet érdekes, ugorjunk.
Ha már az árfekvés szóba került, nem térhetünk ki a kérdés elől:
drága sport-e a darts?
Az hát! Most részletezzük a mai vendéglátó-ipari árakat? Minek, drágaság van, és kész. Nyolc sör, négy viszki, pogácsa, jatt, de otthon se olcsóbb, egy jobb tábla 12 ezer forint, egy nyílkészlet három-, uszkve tízezer forint, plusz a sör meg a viszki, jó, ha otthon nem kell borravalót adni. Ám ha ezt összevetjük egy sífelszerelés és a chopoki forralt bor árával, a napnál is világosabb, hogy mit válasszunk, s így a szlovák nyelvtanfolyam ára is a bevételi oldalon jelentkezik.
Beszélnünk kell még arról, hogy hogyan kell számolni az elért találatokat, illetve milyen a játék közben fölveendő helyes testtartás. Utóbbiról nyilván fölösleges, hiszen részegen ki vesz föl helyes testtartást? Részegen a másik asztalnál szolidan irredenta dalokat éneklő terménykereskedő teveszőr kabátját veszi föl az ember, de csak téli időszakban és közvetlenül távozás előtt, amiből tisztán látszik, hogy a darts nagy ügyességet és gyorsaságot igénylő téli sport, olyan, mint a biatlon.
Az eredményeket úgy számoljuk, ahogy az automata, hagyományos tábla esetén úgy, hogy mindig mi győzzünk. Annyit mindenesetre nem árt fejben tartani, hogy a külső, vékony mező a jelölt érték dupláját fialja, az origó felé haladva található következő ugyanilyen pedig a tripláját, a kör közepe ötvenet ér, ennek holdudvara meg a felét. Lehet például 501-ről indulni lefelé, amatőröknek pont a nulláig, profiknak úgy, hogy ezt utolsó dupla dobással teljesítsék (double out).
Mit kell még tudni a dartsról?
Csak annyit, hogy ez a világ legjobb sportja. Ha majd mi rendezzük az olimpiát, ehhez legalább nem kell csarnokot építeni, az egészet le lehet nyomni a Tök Hetesben.
Nyilas-Kovács Mihály
Ajánlott irodalom: Mándy Iván: Robin Hood; Delfin könyek, Móra Kiadó, 1965 (hatodik kiadás), 210 oldal, 20 Ft; Káldi Gábor-dr. Miskolci Péter: Darts kézikönyv, felelős kiadó: D´ARTS Kft., 1997, kb. 100 oldal, 598 Ft
