Mah-jong: Kő´ egy veréb

  • - boda-nyulasi -
  • 1999. április 29.

Sport

Az úgy van, hogy ül az ember három másikkal a lehetőleg négyzet alakú asztalnál, és szép csöndesen megbolondul. Nem jön a kő. Hiába az imák, az afrikai és távol-keleti varázsmondókák mormolgatása, a különlegesnél különlegesebb alakzatok megépítése kezdéskor, még egy nyavalyás virágkő sem segít. Ellenségeink szépen haladnak, nehogy megvezessen a pókerarc, jól tudjuk, megint nem mi mondjuk ki a partit befejező, orgazmusközeli állapotot hozó mágikus szót: mah-jong.
{k199917_21;b}Az úgy van, hogy ül az ember három másikkal a lehetőleg négyzet alakú asztalnál, és szép csöndesen megbolondul. Nem jön a kő. Hiába az imák, az afrikai és távol-keleti varázsmondókák mormolgatása, a különlegesnél különlegesebb alakzatok megépítése kezdéskor, még egy nyavalyás virágkő sem segít. Ellenségeink szépen haladnak, nehogy megvezessen a pókerarc, jól tudjuk, megint nem mi mondjuk ki a partit befejező, orgazmusközeli állapotot hozó mágikus szót: mah-jong. A játék története az ősi Kínába vezet vissza: az Oroszlánszívű Richárd idején született Shocay ´Hoo-ban, vagyis a legendák könyvében írták le annak a 108 harcosnak a történetét, akik egy sziklás szigeten találtak menedéket a Sung-dinasztia alatti forradalom - megkockáztatjuk, hősi - idején. Hogy emlékük és vitézi tetteik sora örökké éljen, az akkor igen elterjedt kártyajátékok egyes lapjait róluk nevezték el. (Vö. Harras Rudolf és társai.) Telt-múlt az idő, a több játékból egy lett, és Ning-Po városának elefántcsont-faragói is örülhettek: a kopós kártyalapokat a tartósabb, dominószerű kövek váltották fel. Jó néhány évszázaddal ezelőtt megszületett a mah-jong.

És itt tartozunk egy röpke névmagyarázattal: számunkra megfejthetetlenül érdekes, hogy miközben a legendárium héroszokról regél, a játék végül egy hősiesnek nagy jóindulattal sem nevezhető tollas jószágról kapta nevét:

Mah-Tsiong = veréb

A névadó madár ékesíti egyébként a játék négy kövét.

Terjedelmi okokból sem részletes játék-, sem szabálymagyarázattal nem szolgálhatunk: tessék szimplán becsszóra elhinni, a világ alighanem legizgalmasabb és legszórakoztatóbb elfoglaltságától fosztja meg magát az, aki kedvcsináló dolgozatunk olvastán nem rohan egyenest valamelyik mah-jong-lerakatba (míg évekkel ezelőtt csak a világ naposabb oldalán, esetleg egy kínai diplomakapcsolatot szemtelenül kihasználva lehetett hozzájutni, ma - különböző minőségben ugyan - már mifelénk is viszonylag egyszerűen beszerezhető). A műanyag változat már egy közepes Hasbro-társas áráért megvan, de a klasszikus és gyönyörű, bambuszból és csontból készített, metszett kollekció is megéri a befektetést: a mah-jong - és szenvedélye, mint azt személyes példánk is ékesen bizonyítja - egy életre szól.

A játék meglehetős szervezkedéssel indul: a 144 kőből -minden parti elején - falat rakunk, eldől, ki kezdi a játékot, amelynek legalapvetőbb szabályai a römiére emlékeztetnek: alapesetben tizennégy kövünk mindegyikének bele kell simulnia valamilyen egységes rendszerbe. Akárcsak a legtöbb ismert kártyajátékban, itt is a húzás és dobás jelenti a dolog motorját: az összképet vagy a falból húzott, vagy az ellenfelek dobta kövekkel javíthatjuk. Az előbbi esetében titkon örülhetünk a fejlődésnek, ha viszont a máséra ácsingózunk, terítenünk kell. A három "alapszín" - írás, kör, bambusz, egytől kilencig számozva - mellett a négy égtájnak megfelelő szeleket, valamint vörös, zöld és fehér sárkányokat gyűjtögethetünk. Minden egyes számból, szélből és sárkányból négy-négy egyforma kő áll rendelkezésre. Van még nyolc darab virágkő, de ebbe már tényleg nem megyünk bele...

Az alapmechanika viszonylag gyorsan és fájdalommentesen elsajátítható: néhány hét alatt reflexszé válnak a kezdetben bizony kínainak ható krikszkrakszok. A variációs lehetőségek száma lényegében kimeríthetetlen: a játék egyik szépségét éppen az adja, hogy

nincs két egyforma parti,

és egy körön belül akár többször is módosíthatjuk stratégiánkat. Az elérhető pontszám pedig nagyban függ attól, hogy mennyire bonyolult összefüggésrendszert sikerül gőggel kiterítenünk a végén. A dolog persze a szerencsén is múlik.

Két nyomós oka van annak, hogy híreink szerint még a múlt század elején is kézfejével fizetett az, akit ilyesfajta játszódáson kaptak a kínai hivatalosságok. Egyrészt a mah-jong társadalmi funkciója Keleten hasonlatos a pókeréhez: a bűntanyák mélyén és piszkos lebujokban (ezt mi már amerikai filmekben is láttuk, tehát igaz) súlyos összegek cserélnek gazdát néhány schnellparti során. Másfelől pedig nagy igazság az is, hogy akit a mah-jong örvénye húz, az kevéssé jeleskedik felfújható gumikapájával a közismerten vizes rizsföldeken. Velünk is nemegyszer megesett már az a csúfság, hogy a péntek délutáni kezdést követően néhány órás csendespihenővel vasárnap este sikerült felkászálódnunk az asztaltól.

Kézfej ide vagy oda, a fáma szerint azért szép számmal akadnak bizonyos

bevállalós

kínai bácsikák,

akik szép, hosszú és nagyon tartalmas életük során kizárólag csak a csontlapocskákkal és éppen aktuális ellenfeleikkel álltak bizalmas és napi kapcsolatban. A másik oldal: egyik állandó partnerünk, a magát olykor-olykor a kiemelkedő spílerek magas polcára álmodó Gyurkity egy ízben találkozott egy, népének szép hagyományait nem ismerő keleti rőfössel, aki annak fejében vállalta egy készlet importálását, ha megtanítjuk mah-jongozni. Vérzett a szívünk, de szánakozva utasítottuk vissza a tudatlan kínai ajánlatát.

A mah-jongban az is nagyon szép, hogy játék közben nincs barátság, rokonság, atyafiság, szeretet, szerelem: mindenki kivétel nélkül ellenség. Nem beszélve arról a fokozhatatlan gyűlöletről, amit az ember az iránt érez, aki egy gyönyörűséges, háromezer pontot érő játékkal küldi padlóra, majd pedig, jellemtelenségét is fényesen igazolva, nem átall alpári módon örvendezni véletlen és nagyon-nagyon mulandó sikerén. Ha mi győzünk, az más, és higgye csak el minden játszótársunk - még te is, Gyurkity -, hogy őszintén és önzetlenül segíteni akarunk, amikor orrukra kötjük a receptet, tartós sikerünkét. Amit egyébként megérdemlünk, mert nagyon tudunk. (Hát hiszen mi egyébért is választottuk volna éppen egymást a most még illegalitásban, de fényesen működő Magyar Mah-Jong Szövetség elnökének, illetve főtitkárának?!)

- boda-nyulasi -

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.