A kajak és a kenu nem véletlenül dagasztja a honfikeblet: a sportág bázisa széles, a számos egyesületben zseniális versenyzőket készítenek fel csodálatos edzők (a grassrootról lásd korábbi cikkünket: Õk állnak a dobogóra, Magyar Narancs, 2002. augusztus 29.). Mindennek csak annyi a hátulütője, hogy sokszor egyik hősünk veszi el a másiktól az olimpiai indulás lehetőségét, s hogy időnként - és nem is mindig csak utólag - kiderül: a végül az olimpián induló csapathajó összetétele nem az ideális volt. Az előbbire a történelmi példák a kenus Tatai Tibor és Wichmann Tamás (1968) vagy a kajakos Gyulai Zsolt és Csipes Ferenc (1988) rivalizálásán át a 2004-es drámáig hosszan sorolhatók. Athén előtt Janics Natasa ütötte el az akkor még tizenkétszeres, ma már huszonháromszoros világbajnok Kovács Katalint attól, hogy egyesben ötszáz méteren olimpiai aranyat nyerjen - de csak hogy párosban együtt álljanak a dobogó tetejére. (Lásd cikkeinket: Egy hajóban, Magyar Narancs, 2004. augusztus 12., Részünkről a megtiszteltetés, Magyar Narancs, 2004. szeptember 2.)
A kvóták és a válogatás elvei
A harc a csapatba kerülésért óriási: minden anyagi és erkölcsi ösztönző erre a versenyre koncentrál, ráadásul a lehetséges 27 számból csak 12-ben hirdetnek bajnokot. (Az olimpiai versenyszámokról és eddigi olimpiai bajnokainkról lásd A 17-ek c. keretes anyagunkat.) Az olimpiai részvétel első próbatétele a kvótaszerzés: nemzetközi olimpiai kvalifikációs versenyeken a megfelelő helyeken kell végezni egy ország indulási jogaiért. Egy versenyző csak egy kvótát szerezhet (azaz nem úgy van, hogy egy ász több számban, vagy ugyanabban a számban, de több versenyen is indulva több kvótát markol), viszont a kvóta nem névre szól; azt az ország (a nemzeti szövetség) kapja és osztja újra a versenyzői közt - a saját belátása szerint. A két olimpiai kvalifikációs versenyen, a tavalyi duisburgi vb-n és az idei milánói Eb-n végül férfi kajakban hét, női kajakban hat, kenuban pedig öt kvótát lapátoltak össze a magyarok. (Egyesben az első nyolcban, csapatban az első hatban kellett ehhez végezni; az Eb-t már arra használtuk, hogy bővítsük a csapatot, ezért Duisburghoz képest más összeállítású egységek indultak.)
Hogy e keretek között ki legyen ott az olimpián, az tehát már itthon, az esetek túlnyomó többségében és leginkább az előzetesen lefektetett válogatási elvek szerint, a válogatóversenyeken mutatott eredmények alapján dől el. A "vízen". Esetünkben ezeket az elveket tavaly ősszel fektette le a Magyar Kajak-Kenu Szövetség (MKKSZ) 13 fős elnöksége; viszont fenntartotta magának a jogot, hogy menet közben, sőt akár utólag is változtathasson. Ez nem csupán érthető, de bölcs magatartás is, tekintettel arra, hogy az MKKSZ csak így tud reagálni a felkészülés során adódó váratlan helyzetekre; annak a felelőssége pedig, hogy mindegyik számban a legjobb egységek és a legjobb erőkből álló egységek - a kettő nem okvetlenül ugyanaz - jussanak ki az olimpiára, végül is épp e testület vállán nyugszik. Nos, ezen szabályzat szerint az olimpiai csapatba kerülésre és az olimpiai indulókra a válogató versenyen vagy versenyeken elért eredmények alapján a szövetségi kapitány, azaz Angyal Zoltán tesz javaslatot; ezt a szövetség - jobbára edzőkből álló - szakmai bizottsága véleményezi; dönteni pedig az elnökség dönt róla. Elvben elképzelhető, hogy az elnökség visszadobja vagy módosítani kívánja a szövetségi kapitány elképzeléseit (ekkor Angyal vagy elfogadja a módosításokat, vagy lemond), de a hangsúly az együttműködésen és a közös munkán van. A "csapatba kerülés" még nem jelent okvetlenül indulást is, hisz a megszerzett kvóták erejéig, és azért, hogy egy-egy váratlan, utolsó pillanatban bekövetkező sérülés vagy betegség se nullázza le az esélyeket, tartalékok is kiutazhatnak Pekingbe.
Egy versenyző vagy egy csapat akkor lehet induló, ha megnyeri a két - az ún. "védettséget élvező" versenyzők esetében egy - nemzeti olimpiai válogatót. (Védettséget élvezett például nagyszerű kenu párosunk, részben eddigi érdemeikre való tekintettel, és mert annyival a magyar mezőny előtt lapátolnak.) Döntetlen esetén a két győztes egység újra összecsap - ezt hívják szétlövésnek. A javaslattevő szövetségi kapitánynak és a döntéshozó elnökségnek tehát valójában sok joga, de szűk mozgástere van. Az egyesekben és a párosokban tényleg szinte minden a vízen dől el. (Bár négy évvel ezelőtt például hamar kellett reagálniuk, amikor Kovács Kati és Janics Natasa úgy döntöttek, együtt próbálják meg a párost: az elnökség ekkor egy pótválogatót írt ki, amit a későbbi olimpiai bajnok duó annak rendje szerint meg is nyert.)
A négyesekben valamivel bonyolultabb a helyzet, hiszen ritkán fordul elő, hogy az egy egyesületben vagy egy edzővel dolgozó négyes annyira jó legyen, hogy más egységek legjobbjával (vagy legjobbjaival) megkavarva ne lehetne belőle jobbat kihozni. A tavalyi őszi szabályzat szerint a szövetségi kapitány a férfiak esetében megtartotta a jogot, hogy a négyesre az egyes és páros eredmények figyelembevételével jelölje ki az induló csapatot (miközben, biztos, ami biztos, válogatót is rendeztek). A nőknél viszont ez másképp alakult. A tavaly őszi vitákat követően ugyanis a női válogatott edzője, Fábiánné Rozsnyói Katalin kiharcolta magának, hogy Angyal Zoltán szövetségi kapitány ne szólhasson bele a női négyes összeállításába (azaz ne tehessen javaslatot erre az elnökségnek), és az elnökség automatikusan csak a két válogatóversenyen győztes egységet vegye tekintetbe. Fábiánné nyilván arra számított, hogy ez az ő egysége lesz - mint kiderült, rosszul.
A hétvégi utolsó, szegedi válogató előtt már sok minden eldőlt. Kenu egyesben Vajda Attila, párosban Kolonics és Kozmann Györgyök, férfi kajak párosban a Kammerer Zoltán-Kucsera Gábor-kettős küzd majd Pekingben. (E férfiak mindkét távon elindulnak.) Vajda pár hete, a szegedi Mol-világkupán (vk) 1000-en nagyon megverte ismert vetélytársait, köztük a német Andreas Dittmert, 500-on épp hogy; és csak azért nem folytatjuk ez irányú gondolkodásunkat, mert nem akarunk semmit elkiabálni. A kenu párosban az se lenne csoda, ha csoda történne; a férfi kajak páros pedig a vk-n elpáholta örök, nagy riválisát, az olimpiai bajnok német Rauhe-Wieskötter-duót. Női egyesben a hétvégén Kovácsnak nem kellett izgulnia, ő az első, májusi hazai válogató után a másodikon, a vk-n is legyőzte riválisát, Benedek Dalmát (vele lásd interjúnkat: "Kiteszem a dekkre a lelkem", Magyar Narancs, 2006. december 21.). A női egyesben még mindig Kovács számít a világ legjobbjának, de egy finn versenyzőt (Anne Rikala) erősen dugdostak előle az idén, hogy a mindig veszélyes németekről (talán Katrin Wagner-Augustin indul) ne is beszéljünk. És nagy kérdés lesz az is, vajon sikerül-e Kovácsnak új edzőjével jól befejezni azt, amit Fábiánnéval kezdett el.
A múlt hétvége előtt mindenesetre öt olimpiai szám volt még nyitott: a két férfi kajak egyes és a négyes, illetve a női páros és a négyes.
Férfiak
A két férfi egyesben az ezres menő Benkő Zoltán és az ötszázas Vereckei Ákos simán nyert - de bennük nem is kételkedett senki. Ha pusztán a válogatási elveket vesszük figyelembe, egyetlen kérdés maradt Szeged után is megválaszolatlan: ki alkotja majd a kajak négyest?
A hétvégéig a favoritnak a két (kétszeres) olimpiai bajnokot felvonultató Gyökös Lajos- Kökény Roland-Vereckei Ákos-Horváth Gábor összeállítású csapat tűnt, ők lettek a legjobb magyar egység az első válogatón, a vk-n. Most azonban nem kis meglepetésre lenyomta őket a Bozsik Gábor-Boros Gergely-Beé István-Sík Márton összetételű négyes. Vereckei a verseny után a Narancsnak azt mondta, a pályán nem erre az egységre figyeltek, így kaphattak ki tőlük. A csapatot a Norvégiából hazatérő Bakó Zoltán edzi, nagyon kemény alapozást csináltak végig, amiből Vereckei szerint csak három-négy hete kezdenek formába lendülni.
Ugyanakkor árulkodó, hogy Vereckein kívül a négyes többi tagja vagy nem is indult, vagy leszerepelt egyesben, míg a másik egységből hárman is döntőbe jutottak a szólószámban. Meglehet, a végül Pekingben induló négyesből a világ talán jelenlegi legjobb csapatevezőse, a háromszoros olimpiai bajnok Kammerer Zoltán fog a legjobban hiányozni. A hétvégén olyan könnyed versenyzéssel lett Vereckei mögött ötszáz egyesben második, mintha nem is két éve, egy tájékoztató versenyen ment volna utoljára ezen a távon.
A szétlövést lapunk megjelenésének másnapján, pénteken tartják Szegeden, az elnökség az eredmény ismeretében hoz döntést. Ha Vereckeiék győznek, épp ki lesz töltve a hét kvóta. Ha a másik egység, akkor be kell tenni valakit a csapatba, aki már utazó. A válogatási elvek értelmében ez csak Vereckei lehet, mivel csak ő van a keretben, aki ezren más számban nem érdekelt. A férfi szakágban mindenesetre a bikaerős nemzetközi mezőnyben minden éremnek nagyon örülni kell majd. Egyesben a kanadai van Koeverden legyőzhetetlennek tűnik (mindkét távon), négyesben a szlovákok és a németek iszonyú erősek (a párosokról pedig babonából ne szóljunk). S bár a kétszeres olimpiai bajnok magyar négyes széthullása is megérne némi lamentálást (hogy például miért vált meg egykori társaitól Kammerer, és hová kallódik Storcz Botond), mindezen dilemmák elhalványulnak a női szakágban a szemünk előtt bontakozó drámák mellett.
A nők
A hétvégi női páros versenyen Athén olimpiai bajnokai, a Kovács-Janics-duó jobb hajrával, ha nem is sokkal, de tisztán verte a világbajnok Benedek Dalma-Paksy Tímea-kettőst. És hogy utóbbiak bánata még nagyobb legyen, egy nappal előbb a négyesük is kikapott a Kovács-Janics-Szabó Gabriella-Kozák Danuta egységtől. Azaz nagyon úgy fest, hogy a világ idei második legjobb egyes versenyzője, 2006 kétszeres egyéni világbajnoka és 2008 egyszeres egyéni Európa-bajnoka, Benedek Dalma kipottyant a pekingi indulók közül, s így - további abszurditás - Fábiánné Rozsnyói Katalin jelenlegi csapatából senki sem indul az olimpián.
A Fábiánné-féle csapat szétszéledésének talán soha nem lesz "igaz" története, oly mértékben eltérő interpretációkat és tényállításokat prezentáltak a szereplők a sajtóban. A romlás bizonyosan akkor kezdődött, amikor a világ legjobb női mesterének tartott Kati nénit tavaly ősszel otthagyta Janics Natasa. A nélküle felálló csapat - köztük Kovács, Benedek, Paksy, Kozák és Szabó - szokásosan (azaz nagyon) nehéz őszi-téli felkészülést produkált, melynek vége felé Fábiánnénak minden bizonnyal kezdett kialakulni valaminő elképzelése arról, hogy melyik versenyzője melyik távon indul majd Pekingben. Ilyen esetekben - és ez igaz nemcsak a felnőttekre, de minden együtt készülő csapatra, legyen az kölyök, serdülő vagy ifi - az edzőnek az eredményesség, a hatékonyság és az igazságosság szempontjai közt kell egyensúlyoznia. Ha bír. Nem tehetné meg, hogy ne a legjobb összeállításban küldje vízre tanítványait, de azt sem hagyhatná, hogy egy versenyzője ne jusson semmilyen lehetőséghez; és végül biztosítania kell azt is, hogy a versenyzői egymással is rivalizáljanak. Annyi bizonyos, hogy Fábiánné Kovácsot nem akarta párosban indítani, illetve tavaly ősszel annyit mondott: felőle elindulhat Kovács Janiccsal, de ő nem fogja felkészíteni őket (a számot vélhetően Benedekéknek szánta). Talán úgy képzelte, hogy két legjobb tanítványa, Kovács és Benedek két-két számban indul, Kovács egyesben és négyesben, Benedek (Paksyval) párosban és négyesben; Janiccsal pedig nem számolt. Legalábbis egészen idén tavaszig - a hírek szerint az edzőnő a végkifejlet előtt már beleegyezett volna abba, hogy Janics beüljön a négyesbe.
Hogy ez végül nem így lesz, akkor vált nyilvánvalóvá, amikor Kovács a milánói Eb utáni hétfőn nem jelent meg a csapat edzésén, majd bejelentette: Szegeden, Sári Nándornál (az athéni olimpiai bajnok férfi négyes mesterénél) folytatja a felkészülést, s a párosban a számkivetett Janics oldalán elindul a válogatón. Fábiánné favoritjai ellen. Fábiánné ekkor szörnyű átkokat szórt egykori szemefényére, Kovács azonban nem adta fel. Nyilván volt szerepe abban, hogy a két U23-as korú versenyző, Kozák Danuta és Szabó Gabriella szinte másnap csatlakozott hozzá és Janicshoz, illetve új edzőjükhöz. A válogatókon elért eredményei mindenesetre őt igazolták: végül nem kettő, de három számban indulhat.
Ám néhány kérdés megválaszolatlan maradt Szeged után is - meglehet, az idők végezetéig. Legelőször is az, hogy a válogatókon nyertes női négyes valóban a legjobb-e, amit a magyar női kajaksport ki bír állítani. A hétvégén a női párosok versenyében a győztes Kovács-Janics-egység fél másodperccel verte a második Paksy-Benedek-hajót, míg a Kozák-Szabó-duó újabb egy másodperc hátránnyal lett harmadik. A kép persze csalóka, hiszen Benedekék az olimpiai részvételért harcoltak, míg Szabóék a verseny előtt már a négyesre készültek - de a durván egyhajónyi különbség akkor is sok. És persze a két legjobb páros nem feltétlenül egyenlő a legjobb négyessel: az összecsiszolt mozgás, az egymást kiegészítő evezési stílusok meg az egymás iránti bizalom és odaadás is elengedhetetlen a sikerhez. De az is biztos, hogy egymással ádázul rivalizáló, hovatovább egymást nem szívelő versenyzők is képesek lehetnek nagy dolgokra együtt - Kovács és Janics viharos kapcsolata erre a legékesszólóbb példa.
A végső szót mindenesetre a fentiek szerint az elnökségnek kell kimondania. Angyal egy hétfő esti nyilatkozata szerint nem kívánja megbolygatni a válogatón győztes négyest (azaz nem fogja az elnökségnek Benedek beültetését javasolni), és valahányszor e lehetőséget a riporterek megpendítették a négyes edzője, Sári előtt, ő is élénken tiltakozott. De ettől még az elnökség elvben megtehetné, hogy belepiszkáljon a csapatba. Meg kell fontolnia először is a szakmai szempontokat: azt, hogy milyen összeállításban van esélye inkább a magyar színeket képviselő hajónak a győzelemre (a német egység ellen). Aztán mérlegelniük kell azt is, hogy a magyar kajaksport megengedheti-e magának Benedek Dalma "kiikszelését" (ahogy ő maga fogalmazott a vele történtekről szombaton); vajon végiglejsztol-e újabb négy évet 2012-ig, Londonig? És végül az sem közömbös, hogy az olimpikonokat - az egy szem Janics Natasa kivételével - az utolsó két és fél hónapot leszámítva mégiscsak Fábiánné készítette fel a nagy versenyre. Õ hozta fel a Szabó-Kozák párost, hogy Milánóban Eb-t nyerjenek, és Kovács sem véletlenül vele csinálta végig az alapozást. Érdemei Janics év közbeni formájához mérten is látszanak: Athén kétszeres olimpiai bajnokának egyesben sansza nem volt visszanyernie régi formáját, mióta eljött Fábiánnétől. Az olimpikonok edzői olyan egyszeri javadalmazást kapnak, mint a legjobb eredményt elért versenyzőjük (még akkor is, ha több versenyzőjük szerepel és ér el helyezést a játékokon). Vajon méltányos lenne-e Fábiánnét megfosztani e díjazástól, ha nemrég volt versenyzői érmekkel dúsan dekorálva érkeznek majd haza? Híreink szerint egyébként az MKKSZ vezetése is számot vetett e visszás helyzettel, s épp arról készített javaslatot az elnökségnek, hogy egy-egy eredményes versenyző korábbi edzői is részesüljenek a jutalmazásból (négy évre visszamenőleg).
A szövetség 2004-ben a világbajnok Kovács, Bóta Kinga, Szabó Szilvia, Viski Erzsébet négyeshez nem mert hozzányúlni. Részben érthetően, hiszen évek óta a csúcson voltak - Paksyék akkor a feltörekvő ifjúságot képviselték. Most nincs ilyen állandó csapat, és Paksyék sem nyeretlen kétévesek. Csak az stimmel, hogy papíron némely bent ülők gyengébbek tűnnek némely kint rekedteknél - és hogy a németek idén is nagyon készülnek.
Matematika, pekingi menetrend és a 17-ek
Az olimpián - sajnos - a 27 lehetséges kombinációból mindösszesen 12 számban indítanak versenyeket; a 200 m-es táv például egyáltalán nincs is a műsoron. Az érthetetlen és felháborító diszkrimináció miatt a nők csak 500 méteren versenyeznek (egyesben, párosban, négyesben), ez összesen 7x3=21 érem. A férfi kajakosok 1000 m-en egyesben, párosban és négyesben állnak rajthoz, 500-on csak egyesben és párosban; azaz itt 5 számban osztanak ki összesen 7x3+3x3=30 érmet. A kenusoknál négyes versenyek nincsenek az olimpián, a négy szám (egyes és páros 500 és 1000 méter) 1x3+2x3+1x3+2x3=18 érmet fial. Az ezres döntőkre és a női négyes döntőjére Pekingben augusztus 22-én, helyi idő szerint délután kerül sor, az 500-asokra másnap. Kovács Kati két futama közt alig egy óra telik el. Athén előtt a szövetség nem engedte, hogy egy versenyző ilyen rövid szünettel induljon két döntőben, ám négy éve ezt a szabályt - Janics Natasa miatt - megváltoztatták.
A sportág első aranyára az 1956-os melbourne-i olimpiáig kellett várni: kajak kettes tízezer méteren Urányi János és Fábián László ("Öcsi" bácsi, Kati néni férje és segítője) győzött. Kenuban 1960-ban, Rómában szereztük az elsőt, ahol Parti János 1000 méteren nyert. Legközelebb nyolc év múlva, Mexikóvárosban álltak magyarok a dobogó tetejére, akkor egyesben nyert a kajakos Hesz Mihály és a kenus Tatai Tibor. Münchenben és Montrealban az arany nem jött össze (5 ezüst, 6 bronz), de Moszkvában a Foltán László-Vaskuti István kenu páros nagy győzelmet aratott 500-on. Szöulban Gyulai Zsolt (K1 500), és az Ábrahám Attila, Csipes Ferenc, Hódosi Sándor, Gyulay Zsolt összetételű kajak négyes nyert, Barcelonában egy (a Czigány Kinga, Dónusz Éva, Kőbán Rita, Mészáros Erika összetételű négyes), Atlantában két arany volt a termés (Kőbán Rita és a Horváth Csaba- Kolonics György kenu páros). Sydneyben és Athénban a kajak-kenu volt a húzóágazat: 2000-ben a férfi kajak páros ötszázon és a négyes ezren (Kammerer és Storcz Botond, kiegészülve Vereckeivel és Horváth Gáborral), kenu egyesben Kolonics György, párosban Pulai Imre és Novák Ferenc (mindketten a rövidebb távon) verte meg a világot. 2004-ben két női kajak egységünk (Janics Natasa és a Janics-Kovács-duó), valamint a sydneyi összeállítású férfi négyes diadalmaskodott.
Szponzorok, pénzek
A klubok, illetve a velük szerződésben lévő versenyzők és trénereik alapvetően az eredményességtől függően kapnak támogatást - a szponzoroknak is első számú érdeke, hogy minél több versenyzőjük legyen ott az olimpián. Ahogy a sportág sikert sikerre halmoz, úgy nő a szövetség költségvetése, és ezzel együtt az eredménykényszer is. A pekingi egyéni aranyérem értékét a kormány megduplázta Athénhoz képest (20 millió), de csapathajóarany is fejenként tízmillió forint fölötti díjazással járna (még a nyolcadik hely is tisztesen, 1,2-2 millió forintot fizet).
A szövetségnek a klubok között is egyensúlyoznia kell. Ha Kovács nem lenne ott mind a három számban, talán a klubja, az MTK is jobban felháborodott volna, hogy az egyesületi érdekeket semmibe véve nem a klubtársakkal (Paksyékkal), hanem a Démász-Szeged versenyzőjével és két KSI-ssel ül össze a négyesben. (Az MTK állítólag szerződésszegés miatt fegyelmire készül, de az ügyet egyelőre ad acta helyezte. Az olimpiai bajnokot amúgy sem tilthatná el, erre csak a szövetségnek van joga.) Ha megnézzük a versenyzők és a szövetség közös szponzorait, egyedül Paksy Tímea az, aki nem került be a csapatba; de a Mol Paksy riválisát, Kovács Katalint is segíti. A klubok közül az elmúlt olimpiai ciklushoz képest nagyon megerősödött a Démász-Szeged: két élversenyzőjét, a kenus Vajda Attilát a Mol, Janicsot a T-Mobile támogatja, amely a MOB-nak is gyémántfokozatú főtámogatója. A telekommunikációs cég a Honvéd kajakszakosztályát is segíti: nagy csalódás lenne, ha Bakó, aki bajnokot faragott a norvég Knut Holmanból, nem tudna bizonyítani az olimpián. A szövetség két-három arany megszerzésében bízik. Sári Nándor szerint a legjobb korban vannak az élversenyzőink, amiből kiugró szereplés is kisülhet. Mi már annak is örülnénk, ha a kajak-kenu az elmúlt évekhez hasonló megbízhatósággal teljesítene.
