Sport

Még időben szólunk, vasárnap este nyolckor a hamburgi Millerntor Stadionban, az Internationales Sommerfestival Hamburg és az FC St. Pauli közös rendezvényén a híres olasz performer (és színházi rendező, továbbá képzőművész), Massimo Furlan előadja Jürgen Sparwasser szerepét az NSZK-NDK 0:1 című drámából, melynek ősbemutatója 1974. június 22-én este volt ugyanebben a városban...

A Budapesti Nagydíjon súlyosan megsérült Felipe Massa helyett a hétszeres világbajnok, Michael Schumacher ül a következő futamon a Ferrari volánjához. (sajtóhír) Tudja azt öreg s fiatal: Lance Armstrong olyat produkált, mint máig senki sem az országúti kerékpársport történetében, zsinórban hétszer nyerte meg a legrangosabb versenyt, a Tour de France-ot. Ha jobban belegondolunk, ellenfél nélkül (bár mindig volt valami "igen komoly tét", hogy épp akkor majd Pantani vagy Jan Ullrich vagy akárki kapja el a frakkját - alkalmasint esélyük sem volt). Azt is tudja mindenki, hogy Armstrong legyőzte a rákot - Amerikában millió kisgyerek (és felnőtt) példaképe, egy kikezdhetetlen legenda...

Dorinne: A nagyságos asszonynak elviselhetetlen migrénje volt tegnapelőtt. Belázasodott. Orgon: És Tartuffe? (Petri György fordítása) A Tour de France utolsó napja emberemlékezet óta azonos koreográfia szerint zajlik. Elindul a mezőny vasárnap dél körül, kb. 150-180 km a penzum, az út gyakorlatilag lapos, s egészen a Champs-Élysées sugárútig nem történik semmi. Nem illik szökni, nem illik tempót diktálni, nem illik megkérdőjelezni a győztes teljesítményét, nem illik feltűnősködni, mert ennek az ordas, sokszor öldöklő médiaroadshow-nak is vannak íratlan szabályai. Például az is, hogy a televíziós közvetítés a győztesre fókuszál. Idén azonban a kamerák nem Alberto Contadort, a győztest fürkészték, hanem Lance Armstrongot, aki most csak a harmadik helyig jutott.

"Honnan jössz öcsém, hogy ilyen jól nyomod?" "Onnan, ahol még mindig kézzel kaszálnak." A Szikora Róbertnek öltözött atyafi és a büszke kaszás közötti párbeszédhez hasonló szép meglepetésekkel is szolgált az egyedi hangulatú, nagy múltú keszthelyi Majormúzeumban tartott kétnapos mulatság.

Csak egy magyar kajakos van Storcz Botondon kívül, aki képes volt ugyanazon világbajnokságon mindkét olimpiai egyest megnyerni - de Csapó Géza nem lett olimpiai bajnok. Storcz viszont háromszor is: igaz, nem egyesben, hanem párosban (Sydney, 2000, Kammerer Zoltánnal) és négyesben (2000, Sydney és 2004, Athén, Kamererrel, Horváth Gáborral és Vereckei Ákossal). Peking után lett szövetségi kapitány, és egyelőre egy jó Eb-szereplés igazolja, hogy csapatemberként képes rendet tenni az olykor kusza sportági érdekek és viszonyok között.

A hatodik, velejéig jeges kontinens az egyetlen, amit nem foglalt még el az ember. Bár sokat tudunk róla, mégsem eleget.

Cristiano Ronaldo és Kaká leigazolásával másodszor próbálja galaktikussá formálni a Real Madrid futballcsapatát Florentino Perez klubelnök. A sikeres ingatlanvállalkozó építési terve nem sokat változott a korábbi elnöki időszakához képest, amikor is sztárok sorával nemcsak futballszakmai, de komoly sportgazdasági sikereket is elért a Madrid.

Ha a nagyanyámnak áramszedője volna, ő lenne a 6-os villamos. De mi a helyzet, ha csak futócipője van? Kiss Barnabás

A meccseikre legalább hétezren járnak, sokan a komáromi, galántai járásból - ők nem ria-ria-hungáriát ordítozni és a felvidék visszacsatolását követelni (azért Magyarországról jönnek), csak szurkolni a csapatnak. A Dunaszerdahelyi Atlétikai Club (DAC) játékosai vegyes nemzetisége ellenére is "magyar" klubnak számít, s mint ilyen, a szlovák nacionalisták céltáblája. Durica Kati

A dunaújvárosi "pampákon" sajátította el az alapokat - akkoriban, amikor a magyar hoki inkább vadromantikus körülmények közt zajló meccsei miatt volt népszerű, és csupán pár fanatikus hitt abban, hogy innen is el lehet jutni a legjobbak közé. Ladányi Balázsnak és a magyar válogatottnak sikerült.

A kerékpározással együtt egyre népszerűbb a hozzá tartozó viselet is. A hazai kisipar termékei divatbemutatókon forognak, a Japánba irányuló táskaexportot a válság sem küldte padlóra. Hogyan legyünk sikkesek a vasárnapi Critical Massen?

Száznyolcvanszor szerepelt a magyar válogatottban, tizenöt évig játszott és gólkirály volt a francia bajnokságban. Abban a Chambéryben is megfordult, ahonnan a franciák mai nagy generációjának több tagja indult. Szakkommentátorként az elmúlt öt év minden világversenyén ott volt. Simon Andrea

Mindent megnyert, ami kenu egyesben ezer méteren nyerhető: világkupát, Eb-t, vb-t és olimpiát. Utóbbival ő lett Peking egyetlen magyar egyéni bajnoka. Simon Andrea

Hochfilzenben karácsony előtt, azon a zord képű délutánon sűrűn, vaskos pelyhekben zuhogott a hó. A pálya széle zsúfolásig megtelt, osztrák, német és orosz zászlók erdője alatt tombolt a polgári körülményekhez illő módokon a közönség (például alpesi kolompokkal "biztatva kedvenceit"). A förgetegből a 45-ös rajtszámú lányt először kevesen figyelték, pedig már az első (számára hibátlan) lövészet után az ötödik helyen futott. A második körre a futóteljesítménye is feljavult, mozgása igézően harmonikussá vált, láthatóan belejött a versenyzésbe: "elkapta a fonalat". És újra hiba nélkül szedte le a hófüggöny mögül az ötven méter messzeségben csücsülő öt kistányért. A harmadik lősorozat előtt már az ő arcát mutatták a helyi kivetítőkön, az ő arcát figyelte a tévék előtt Európa-szerte a biatlonsport közönsége... Egy, kettő, három, négy, jaj, szünet, szünet, szünet... és öt! Megvan! Kerekes-Fegyveres János