Könyv: Személyes fakanál (Stahl Judit: Enni jó)

  • 2003. január 9.

Szex

Pusztán formai stílusjegyek alapján a szakácskönyveket hagyományosan a következő kategóriákba oszthatjuk: a szubjektív, egyes szám első személyű ("a tojásfehérjét jó keményre verem"); a leggyakoribb a tárgyilagos közösségi, többes első ("kivajazunk egy mély tűzálló tálat"), ez utóbbi variációja a közösségi, akcióorientált ("készítsünk zsemleszínű rántást"); ma ritkaságszámba megy a közvetlen megszólító ("ízlés szerint sózd, borsozd"); és végül eltévelyedésként megemlíthető az az amatőr fordító, aki a mikrosütőmhöz mellékelt recepteket magázásra ültette át ("a mag eltávolítása után szeletelje fel az almát").
Pusztán formai stílusjegyek alapján a szakácskönyveket hagyományosan a következő kategóriákba oszthatjuk: a szubjektív, egyes szám első személyű ("a tojásfehérjét jó keményre verem"); a leggyakoribb a tárgyilagos közösségi, többes első ("kivajazunk egy mély tűzálló tálat"), ez utóbbi variációja a közösségi, akcióorientált ("készítsünk zsemleszínű rántást"); ma ritkaságszámba megy a közvetlen megszólító ("ízlés szerint sózd, borsozd"); és végül eltévelyedésként megemlíthető az az amatőr fordító, aki a mikrosütőmhöz mellékelt recepteket magázásra ültette át ("a mag eltávolítása után szeletelje fel az almát").

Nos, a formai jegyek alapján Stahl Judit szakácskönyve a szubjektív kategóriába sorolható, de ezzel még keveset mondtunk. A kortárs szakácskönyvipari trendnek megfelelően ugyanis ebben a könyvben nemcsak receptek vannak, hanem a szerző hitvallása az evésről, meg bepillantás a hétköznapjaiba, meg anekdoták egy-egy különleges sütiről, és persze szép színes képek a konyha tündéréről akció közben. Mondjuk Török Erzsi szakácskönyvét használom kábé tíz éve, de a szerzője számomra inkább absztrakt fogalom, mint hús-vér ember. Ezzel szemben Stahl Juditról eleven benyomást hagyott az az este, amikor

egy ültő helyemben kiolvastam

a könyvét. Hát milyen is ő? Stahl Judit sok szempontból korunk hőse, vonzó harmincas nő, karrier s a többi, szereti a munkáját, de amellett mindig szakít időt a főzésre, mert nyilván imád enni, és igenis nem gond neki munka után ripsz-ropsz összeütni egy sóburokban sült kakukkfüves pisztrángot szerecsendiós, pirított mandulás brokkolival, az ilyesmi állítólag csak előre átgondolt szervezés kérdése. Talán így van, nekem mégis az volt a benyomásom, hogy Stahl receptjeinek többsége egy ráérős, vendégváró, stresszoldó főzős délutánra való. Nem mintha a receptek különösebben nehezek lennének, szerintem gyakorlatlanok is nyugodtan próbálkozhatnak velük, mert szerencsére nemigen akad olyan momentum, ahol a dolog reménytelenül elromolhat (az olyan tragédiákra gondolok, amikor nem áll össze, vagy nem jön fel) - de azért rájuk kell szánni néhány órát.

És a fáradság jó eséllyel kifizetődik. A híres New York-i séf, Anthony Bourdain állítja, hogy egyetlen válasz van arra, miért olyan jóízűek az ételek a jó éttermekben:

sok-sok vaj,

na persze igazi vaj, a margarint jobb lesz elfelejteni. Tapasztalatom szerint igaza van. Ennek megfelelően mély bizalmam van Stahl Judit receptjeiben, a vajkezelés több mint nagyvonalú, de nem fogjuk magunkat vissza a tejszínnel sem, a csirkemáj mellé meg bundás kenyeret eszünk, na majd még nem. Viszont ez megint csak azt támasztja alá, hogy ezek a receptek inkább különleges alkalmakra valók. Stahl Judit egyedülálló személyiségéhez még az is hozzátartozik, hogy hiába eszi ezeket az ételeket rendszeresen, bizony nem hízik (láthatjuk magunk is, tényleg remekül néz ki), a fogyókúráról csak megvetéssel tud szólni, szerinte a sok mozgás a lényeg. Ha azonban a kedves olvasó csak heti egyszer-kétszer tud a testedzésre időt szakítani vagy a metabolizmusa kevésbé szerencsés, akkor nem tudom jó szívvel ajánlani, hogy munka után rutinszerűen bedobjon mondjuk egy parmezános zöldborsópürét füstölt sonkával. Ezt a receptet kipróbáltam, abszolút egyszerű és kifejezetten finom, de azért a fejenként másfél deci tejszínnel, evőkanál vajjal, jó adag parmezánnal megbolondított zöldborsó az ujjnyi vastag sült sonkaszelettel kímélő ételnek igazán nem mondható. De ha nem is főzünk belőle mindennap, a könyvet olvasgatni jó (az nem is hizlal), még irodalmi műveltségünket is tesztelhetjük. A zöldborsó turmixolásakor, jegyzi meg frappánsan a szerző, a gép dolgozik, az alkotó pihen. A levest meg dobozolom, mondja Judit, na nem, mint Tóték, teszi hozzá szellemesen.

Farkas Katalin

Park Könyvkiadó, Budapest, 2002, 192 oldal, 3500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.