Színház

Sajnos eddig még nem láttam a Poligamy című filmet. A privatizáló kitárulkozásból - becsületszóra! - nem lesz a jövőben rendszeres gyakorlat, itt most mindössze azért volt előrebocsátandó, hogy nyilvánvalóvá váljon: e sorok írója nem élhet az összehasonlítás oly hálás módszerével - ebben az összevetésben.

Ha a művészetben minden pillanat - írott sor, megszólaló hang, megrajzolt kép, mozduló test - valami soha nem látottat kínál, akkor csak ugyanazzal tudjuk befogadni, amivel az alkotó is megalkotta: a képzeletünkkel.

Kovács Gerzson Péter (KGP) folyamatosan változó, dinamikus csapata most, a saját 25. születésnapján született újjá. A dark-gothic képregényes hangulatot megelőlegező cím egy várost jelöl, amelynek lakói torzra táncolják magukat.

Nem lehet véletlen, hogy egy héten belül két színházi előadás is az "új földesúr" megérkezését és a régi világ pusztulását tematizálja, egyik egy kortárs szöveg, Mundruczó Kornél Demencia című darabja, másik egy Csehov-mű.

Nem nagyon akad színpadi szabály, amit a darabjaiban ne szegne meg. A Hodworks társulat vezetője tizennégy éves pályafutása során először dolgozott külföldön, és Basse danse című berlini produkcióját a tavalyi év legjobb előadásai közé választotta az Aerowaves, így idén ez képviseli hazánkat az Aerowaves Spring Forward fesztiválon.

Magunkénak ismerjük ezt a szót, nem hiába piros-fehér-zöld minden. Humor, játék, némi görbe tükör és mellé cirkusz, élőzenei kíséret, levegőakrobatika és nem mellékesen virtuóz kortárs tánc.

VI. Benedek pápa lemondása után coming outol, mert nem bír tovább hazugságban élni. Ez persze egy minőségi angol álhíroldalon jelent meg, ahol hozzátették, hogy ez korántsem meglepő: "Nők sehol, kalapköltemények és Prada cipők - a katolikus egyház a legmelegebb intézmény a világon."

Gáci, ez kurva jó volt – cseveg egymással két gyanúsan egyetemista külsejű lány péntek éjszaka a Trafóból kifelé, maguk mögött hagyva a II. Országos Egyéni Slam Poetry Bajnokságot. Tavaly Süveg Márk Saiid nyert. Idén is: egy holokauszt slammel.

Elborult összeesküvés-elméletek keveredése a legsúlyosabb dilettantizmussal: ezt kínálja új bemutatójával az egri Gárdonyi Géza Színház.

Mundruczó Kornél legújabb rendezése, az öngyilkosság-trilógia második darabjaként bemutatott Demencia sem a felejtésbetegségről, sem az öngyilkosságról nem szól.

Kár az előadást a Tibornak szeretettel alcímhez fűzött magyarázattal kezdeni. Goda Gábor koreográfus-rendező a Mu Színház néhai alapítójához, Leszták Tiborhoz fűződő barátságáról, közelségről, távolságról, szavakról és csendekről vallva a kezdet kezdetén elárulja, milyen alkotói kérdésekre született válaszul a darab.

Vicceskedni a halállal gyakran termékeny művészi vállalkozás: ezt az öngyilkossággal és annak egy különleges formájával, a passzív eutanáziával megpróbálni már kétséges kísérletnek tűnik. De még ha az irónia, a paródia, a humor valamely formája, tegyük fel, kontrasztként alkalmassá is tehető lenne a tragédia színeinek kiemelésére, előbb az eutanázia számos erkölcsi, politikai, gyakorlati dilemmájáról kéne valamit gondolni.

A társulat 15 éves, gyorsan felívelő röppályája alatt nemcsak megtanított minket, nézőket és kritikusokat saját nyelvére, stílusára, világára, egész művészi alkatára, de olyan közönséget épített maga köré, amely már szinte lehetetlenné teszi a bukást. (Amire pedig olykor szüksége volna egy alkotónak.)