Tánc

Duda Éva Társulat: Virtus

Színház

Magunkénak ismerjük ezt a szót, nem hiába piros-fehér-zöld minden. Humor, játék, némi görbe tükör és mellé cirkusz, élőzenei kíséret, levegőakrobatika és nem mellékesen virtuóz kortárs tánc.

Duda Éva saját megvallása szerint régóta akart már kezdeni valamit az underground cirkusszal, hát ez itt az. Kevésbé mély és enigmatikus a produkció, mint a Faun vagy az After - talán a téma hozta ezt magával, talán a vágy, hogy olyan, kissé közhelyes dolgok álljanak a középpontban, mint az állandó civódás, a pártoskodás, a nevetséges magyarkodás vagy a sírva vigadó kibékülések. Mindez szórakoztatóan, sok humorral; miközben a cirkusz nagy sablonjai, giccses bohóckodásai elmaradnak. Az élő zenekar magyar és balkáni zenei motívumokat vegyít elektronikus hangzással, a különböző motívumok dinamikus, kiforrott egységben vannak. A jól komponált, állóképszerű beállások mellett rengeteg a parodizált néptáncelem, gólyalábakkal táncolt ritmusjáték. A balettől a kontakttáncig pontosan kidolgozott minden, a "kortárs" jelző itt véletlenül sem a szakmaiság rovására megy. A társulat vízszintesből függőlegesbe teszi át a páros és hármas táncegységeket: az akrobatika szépen simul bele a koreográfiába, nem zökken, nem erőltetett, nem izzadságszagú, ám a montázsszerűség kicsit szétzilálja az egységet. Egyetlen igazi hibaként azonban csak a színházias dialógusok róhatók fel - esetlenek, nélkülük pedig minden ugyanennyire érthető lett volna. De ez az egész kétségtelenül cirkusz és virtus a javából.

Trafó, szeptember 12.

Neked ajánljuk