Színház

A Mohácsi fájától

Molière: A képzelt beteg

Színház

A Városmajori Szabadtéri Színpadnak évek óta az az egyik küldetése, hogy vidéki – és olykor határon túli – színházakat mutasson meg a budapesti nyárban. A törekvés mindenképp fontos, hiszen ha egy előadás turnézik, akkor megmérettetik, és ebből a fajta megmérettetésből, azaz egészséges versenyhelyzetből még mindig sajnálatosan kevés van a magyar színházi életben.

A Városmajori Színpad műsorán a nyár első felében általában hat nem fővárosi színház produkciója szerepel, amelyeket minden évben egy zsűri is értékel. Azonban a kínálat láttán gyakran az az érzésem, hogy a legjobb szórakoztató előadások szemléje olykor az első szembejövő musical vagy vígjáték beválogatását jelenti. (Az is lehet, hogy az intézmény egyik sajátossága, a hangosítás rendkívül rossz minősége sokat tesz hozzá ehhez a benyomáshoz.)

Persze akadnak kifejezetten igényes és elgondolkodtató produkciók is. A kecskeméti Katona József Színház A képzelt beteg című előadása például mindenképp ilyennek számít: szellemes vígjátékba burkolt memento mori, bár ez utóbbi kissé váratlanul és melodramatikusan bukkan fel a végén, így aztán nem olyan könnyű átengedni magunkat a megrendülésnek.

A színlap Molière mellett a Mohácsi testvéreket jelöli meg szerzőként, nem csoda, hiszen ők teljesen átírták a szöveget, átszerkesztették a drámai szituációkat még a Pécsi Nemzeti Színház 2008-as bemutatójára. Ezt a darabot vették elő az Örkény Színházban is 2013-ban, és most Kecskeméten önálló életre kelt a szöveg, bár a Rusznyák Gábor rendezte előadás nem esett messze a Mohácsi fájától.

A darab megtartotta az eredeti szereplőket azok főbb tulajdonságaival együtt, de a Mohácsi-változat nem csak a főhős, Argan kicsinyességét emeli ki: szinte az összes szereplő ugyanahhoz a bagázshoz tartozik, vagyis az emberiség azon, nagyobbik részéhez, akik annyira (nem) félnek a haláltól, hogy elfelejtenek élni. Argan felesége (Magyar Éva) gügyögve sürgeti a végrendelet aláírását, a két lányt, Mimolette-et és Rouelle-t (Decsi Edit és Illés Alexa) részvétlenné és infantilissá kényeztették, Argan öccse, Béralde (Adorjáni Bálint) és ivócimborája, Cléante (Zayzon Zsolt) ügyeskedő, korrupt aranyifjak. A sarlatánok hada (Farkas Ádám, Fazakas Géza, Hegedűs Zoltán, Koltai-Nagy Balázs) is mohácsisan eltalált jegyeket hordoz, csak annyit mondok, hogy az egyiket Tudatos Lénynek kell szólítani, egy másik pedig két disznóvágás között gyógyít.

Pedig maga a halál is betoppan az elején egy szép, elegáns és diszlexiás nő (Csapó Virág) képében, tévedésből vinné el Argant. A szereplők úton-útfélen mesélik a történetet, a beszámoló pedig mindig ugyanazokkal a szavakkal hangzik el, kísérteties is lehetne, de nem az, inkább komikus, ahogy a ravatalra emlékeztető díszlet és a szinte kivétel nélkül fekete jelmezek, a halottsápadtra sminkelt arcok ellenére sincs kifejezetten síri hangulat. Ülnek a Mohácsiéktól megszokott és a rendezés által tovább facsart poénok: a szójátékok, a szójátékok ismétlődései és az ismétlődések ismétlődései, de vannak azért hosszúra nyúlt, szájbarágós jelenetek, például amikor a böllér Argan gyógyítása helyett disznóvágásra készül.

Az élettelenné karikírozott lények közül kettő tűnik ki: Toinette, a szolgálólány, akit Märcz Fruzsina játszik, és természetesen Argan Kocsis Pál alakításában. Az előbbit akkor is érdemes nézni, amikor csak úgy a színpadon van és nem beszél, vannak érzelmei, öröm és fájdalom vonaglik végig az arcán, mint egy igazi embernek. Fekete-fehér csíkos harisnyájában nem is annyira gyászhuszár, mint a többiek. Bátor élni, és így más a viszonya a halálhoz is, ez kiderül a végén. Arganban pedig minden kicsinyessége és önzősége ellenére is van valami szeretetre méltó, talán azért, mert tényleg megrendül, keresi a helyét, csak éppen a családtagjai nem tudnak vele együtt menni. Az előadás végén néhány pillanatig még a szeretet gyakorlására is képes, emlékeket idéz fel, mintha kétségbeesetten próbálná megteremteni azt a meghittséget, amiben idáig nem volt része soha, megrendülten említi Béralde-ot mint a halál következő áldozatát. De ezek a gesztusok elég hihetetlennek tűnnek addigi élete és az előadásban addig látottak után, sem a családtagok, sem a nézők nem tudják komolyan venni. Köszi, jót röhögtünk, de most már mennénk haza.

De hogy még vagy háromszor visszafordul a halál, egyéb melodramatikus fordulatokról nem is beszélve? Hogy a legvégén eljön a pillanat, amikor tényleg mindenki magára marad, és halálfélelmében mintha élni kezdene? Ha hatni tudna, gyönyörű lehetne a befejezés, de így csak elsiklunk felette. Mondjuk, az élet is ilyen.

Városmajori Szabadtéri Színpad, június 29.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.